Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-22 / 94. szám

1953 rovember 99. M F P U ! s Á c, 5 A feBnémeti Petőfi tsz a zárszámadás utára (Tudó 'dónktól) A fe'.németi Petőíi termelö­■í"m’ szövetkezet négy éve ala­kult. Alapító tagjai fö’.dhözjutta- tott szegényparasztok, egykor; cselédek voltak. Mikor összeáll­tak közösen gazdálkodni,, azzal a biztos tudattal kezdték — szebb, virágzóbb lesz az életük az új- módi gazdálkodásban. A jobb életért kemény küzdelmet kellett vívni, sokat kellett dolgozni, míg végre elértek ezévi munkájuk le- méréséhez — a zárszámadáshoz. Számba vettek mindent. Búzá­ból, melyet ke resztsoros an vetet­ték. 12 mázsa 60 kilót arattak holdanként, míg a többi csak 11 mázsás termést adott. Bebizo­nyosodott, hogy az új módszerek alkalmazása nagyobb termést, több jövedelmet eredményez. Azért vétették ezen az őszön is búzájuk egy részét keresztsoro- san, hogy mind nem úgy vetet­ték. az a gépállomás késedelmes munkáján múlott. Cukorrépa ter­mésükkel sem panaszkodhatnak. 150 mázsát szállítottak el hold­járól. IT íres almásuk mindéin ho'.d- járói egy-egy vagon al­mát takarítottak be, a tagoknak hét kilót tudtak osztani egy-egy munkaegységre. A pénz néni hevert a ládafiók- "ban. Kűrózs József lányának szo­babútort vásárolt ezévi jövedel­méből, Szarvas Sándor, Eged Sándorné, meg többen családi­otthon építését kezdték meg. A szövetkezeti családok közül öten •vezették be a villanyt és tíz csa­lád otthonában szólalt meg a nemrég vásárolt rádió. Eged Sándor motorkerékpárt vásárolt ezévi jövedelméből. Gyarapodott a közös vagyon, de szépen jutott kiosztásra is. Egy-egy munkaegységre búzából három ' kilót, burgonyából más­feleit. kukoricából egy kilót,, ár­pából fél kilót osztottak, a leg­nagyobb jövedelmet a munk-ai- egységenként kiosztó'.', hét kiló alma és a 22.96 forint biztosí­totta. A szorgalmas tagok, akik csa­ládjukkal együtt dolgoztak a ter­melőszövetkezetben, évvégén annyi terményt és pénzt visznek haza, hogy az egyéni gazdálkodó j nyomukba sem léphet. An tál m J dzsef csa 1 á d j á va 1 970 munkaegységet teljesített, almá­ból 63 mázsát, búzából-28 má­zsát, árpából 5, kukoricából 10 mázsát kapott. A 97 kiló cukor biztosítja családi szükségletüket. További részesedésük 15 mázsa burgonya és több mint 23 ezer forint készpénz. fizecskó Piros, aki egyedül dolgozott a csoportban, 14 mázsa aűmát és 5700 forint kész­pénzt kapott, a többi természet­beni részesedésen kívül. A község egyénileg dolgozó parasztjai közt egyre .gyakraD- ban esik szó » termelőszövetke­zetről, a nagy jövedelemről. Kö­zülük többéin elhatározták, sza­kítanak az egyéni gazdálkodás­sal. Dávid Gábor, Szabó Lajos, Darabán Józseíné, s több pa­raszttársa1 határozta el magát a belépésre. A szövetkezet tagjai most már az új emberek segítségével lát­nak neki a téli építkezéseknek, a jövő évi munkánál-?. Még az ősz folyamán öt hold gyümölcsöst fognak telepíteni, hogy a követ­kező években az új tagaknak is biztosíthassák a jobb megélhe­tést. |%/g ostifejezték beikét 100 köb­méteres téglasiló építését; ■s tervük szerint egy 20 mé.eres almatárolót is építenek. Hogy tehenészek munkáját megköny- nyítsék, gépi szecskavágót sze­reznek be és bevezetik a vil­lanyt a gazdasági épületekbe is A gazdag részesedésen kívül népi államunk más módon is ki felezésre juttatja megbecsülését a szorgalmas, tagok iránt. A termelőszövetkezet szorgal­mas asszonyai, a 200 munkaegy- iéges mozgalomban elért jó e redmé n y ü kér t k ön y v j u t a 1 omb a n részesülnek, s oklevél bizonyít­ja — élharcosai a termelőszö­vetkezeti mozgalomnak. Kovács Ferenc levelezőnk t SZÜRET UTÁN A VISONTAI PETŐFI TSZ-BEN NOVEMBER ... A villany póznákkal szegélye­zett műúton lovaskocsi ballag két jól megpakolt hordó szőlő­vel. A viscatasi Petőfi tsz fo­gata utolsó teherrel fordul — jól elhúzódod a szüret ideje. A pin­cében élénk beszélgetés folyik. Valaki megjegyzi: — Háromszáz hektoliterre számíthatunk, ha kiforr és fél­tő. tődik a bor. Igaza van. A csoportnak leg­nagyobb jövedelmet a szőlőter­més biztosította, munkaegysé­genként 11 liter hét decit kaptak. Bernálh Lajos 229 munkaegy­sége után 25, Zavarkó István 24 hektó bornak a gazdája. Megzabolázzák a kártevő szelet a mezétárkáayi Szabadság tsz dolgozói A zabolátlan pusztai szelek még akadály nélkül söpörnek végig a mezötúrkányi határban. A betakarított földeken egy-két magányos fa álja csak útját a pusztító vándornak. Nyár elején is kárörömmel nyargalt végig a sárguló búza­táblák . felett, nyomában sárbaíiport, ledőlt búzaka'.ászok, össze­kuszált árpatáblák maradtak. Hatalma már nem sokáig rémíti a környék dolgozó paraszt­jaié,a mezőtárkányi Szabadság tsz emberei „megá lj!"-t kiáltanak a zsarnok szélnek. Gátat emelnek pusztító útja elé. Az ősszel el­ültetik az első mezővédő erdösávot. A sáv helye felszántva várja a facsemetéket, a gépállomás ingyen szántotta feli, mert a kor- mányprogramm -szerint- az erdősáv, gyümölcsös, -tf epesít és gépi munkáit az állam fiiéit. *4 tSrkâriylàft '»à* iehétőséggel, a kis­kút i dűlőben majdnem 100 holdas táblájukat paikóalakban ültetik körül facsemetékkel. A vetés után hozzá is kezdenek. Az erdősáv ültetése munkát ad a csoport minden épkézláb tagjának. Minden percben várják a csemetéket, mely szintén ingyenesen kerül a szövetkezei tu’aj- dönába, ha az erdősáv életképesnek muta kozih. Ez pedig az lesz, mert a mezőíárkányiak régi ellenségükkel akarnak leszámo'ni. Vigyáznak a csemetékre, s három-négy év múlva a vidám ebéde- lőkre már ifjú fák terítik dús lombjukat, téten pedig a fában sze­gény vidék tüzelöetládását segítik. A garázda szélnek pedig fel kell emelkedni, messze a fák fölé, ahol nem tud ártani a szövetkezet dolgos népének. Kovács Endre A TEREMBEN — . A kályha környékét az asszonyok foglal­ják el és az új titkárt. Be:náth Józsefnét kérdezgetik:' hogy dolgozlak az első típusú tszcs- ben, menny. jövedelmük lett. — Nagyon meg vagyok elé­gedve — mondja az asszony. ■ Búzám is lett 12 mázsa, 12 mázsa szőlőt is el tudtam adni. A házam akarom rendbehozatni — mondja kis gondolkodás u'án, — Termett kukoricám, lehet hiz­lalni. — Bernáthéknál nincs is hiány ebben sem. Két hatalmas jószág lába már meg-meginog két mázsa 50 kiló súly ala.t. Később ő is érdeklődött a 111. típusú csoport terme’ése félő', hiszen belép, azután 6 is része­sedik. Mindenkinek megvan bú­zából a fejadagja — mesélik az asszonyok — sokan vannak, akiknek 14—15 mázsa is jutott. Pénzből 15 forintot kapnak munkaegységenként, 150—200 munkaegysége a legtöbbnek megvan, 5000 forintot átlagban számíthatnak. És még valamivel eldicsekedtek az asszonyok. Pú- linkafőzdénk is van, jól jöve- de'me'z, ez is sokat jelen*. AMÍG AZ ASSZONYOK a be-, takarításról és a jövő évről be­szélgettek, addig az emberek enu csoportja Balia Ba'ázs köré tömörüt, aki fenyegető kéz- mozdu'atók mellett magyarázta a többieknek: vénasszohy és a mi csoportunkba akar jönni. Nem dolgozott ez semmit, de nem dolgozott náluk senki sem. A többiek sem. Ezek — minket még repülow-l sem érnek utói — mondja hetykén. — Nem kell ide új tag, marad­jatok ott, ahó! vo’talok,' ha oyan nagyon iá eredményt érietek el. Harácsolok vagytok és most el akarjátok venni a miénket is. Harácsolok?... Mert évek alatt nehéz munkában szerzett pénzükért házai építettek, felni­húzkodlak: mert most már nem olyan életet élnek, mint amikor reggel háromtól este 11-ig dol­goztak 70 krajcárért... ☆ VETES NINCS gyom nélkül, tsz sincs ellenség nélkü'. Es ahogy a vetést megtisztítják a káros növényektől, úgy tisztítot­ták meg a csoportot is a bujto- ga.óktól. Azután elült a vihar... A. Petőfi tsz-ben újbó a régi kerékvágásban haad az élet. Készülődnek a zárszámadásra. Igazat adtak a titkárnak, belát­ták, hogy több ember jobban megművelheti a földet, nagyobb eredmény: érhet et. A csoport egyik legidősebb tagja, Kéri Já­nos boldogan dörzsölgeti tenye­rét — egy hóidra egészítették ki a háztáji földet, 800 öl szán­tót és 800 öl szőlőie-ru etet kap­nak, ezen megterem a kony­hára való és a részesedés meg­marad eladásra. Eddig is, de a jövő évben még jobban megmu­tatkozik, kinek van nagyobb jö­vedelme, az egyénileg, vagy kö­zösen gazdálkodóknak. À Hat- állományuk is megszaporodott, nemsokára 40 sertés lesz, ezért építenek disznóólát és isid lót, hogy legyen elég férőhely. S ha minden jól megy, néhány hold szőlőt is telepítenek. SZÉPEN GAZDAGODIK a visontai Pe*öU tsz, de van egy nagy hibája: az őszi mun­kákat még mindig nom végezték el. Ötven hóid búzából 35 hold van elvetve, pedig már jóval a ha Ar'dő után vegyun'-. Árpából csak 10, rozsból öt ho'don zöldéi a vetés. Pedig a szüret nem fon­tosabb, mint az őszi munkák el­végzése. A be"épeit új tagokkal együtt rövid időn belül behoz­hatják a lemaradást, vagy tai'án azt gondolják, hogy: „Hej, rá­érünk arra még!’*? Képek az áilami gazdaságokból Az állatok igen megkedvelték a „téli zöldet” a silót. A pusztaszikszói állami gazdaságban korszerű géppel folyik a silózás. Szovjet fejőgépekkel naponta többször fejik Nagygomboson a teheneket. Nagy gonddal nevelik a jövő törzskönyvezett teheneit Nagy gomboson. GYŐRI MIHÁLY ÉLETE ESTE VOLT. Az égen már kigyultak az örökfényű kis lámpák. Az őszi táj csendjét kutyák csaholása za­varta meg, a Hegymegi-puszta kapuján né­hány ember fordult be. Győri János, a jó öreg cseléd és idősebb gyermekei most fe­jezték be a munkát, a kukoricaszárat gyűj­tötték össze. Jó, ha rendbe van a föld, úgyis hamarosan megkezdődik a szántás, mert 600 holddal egy traktornak megvan a mun­kája ... KILENCEN ÜLTEK az asztalnál 'és várták a vacsorát; a tizedik, Győriné, kenyeret szele­telt, 10 szelet, egy egész kenyér és ebből csak egy darab jut mindenkinek. Teremtő ég — sóhajtozott fel bánatosan — mi lesz velünk, ha ez még sokáig így megy. Az apával szemben 12 év körüli fiú ült és mohó étvággyal kanalazta a levest. Tekinte­tét sem emelte fel tányérjából, mintha barna szemeinek gyermeki szomorúságát akarná elrejteni. Győri János letette kezéből a ke­nyeret és hosszan figyelte Mihály fiát. Azután csendesen mondta: asszony, ez a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy dolgozni jöjjön ve­lünk. Az a pénz is jó lenne, amit neki adnak. GYORINË SZEME hirtelen megnedvese- dett. Ide jutottak, hogy a nehéz cselédélet mellett ötük keresete sem elég egy család fenntartásához? — Hiszen olyan gyenge — védelmezte. — Akad ott nekivaló, — határozott az apa. És a kis Győri Mihály a következő napon már özv, Knau Lajosné birtokán dolgozott napi 70 fillérért. ★ A GAZDASÁG ÜJ0VARÂN traktorzúgás váltotta fel a megszokott csendet. Lassan ha­ladt a traktor, a kerék fogai utolsókat ha­rapták a széltől kiszáradt földbe, majd Kókai Illés parancsoló kézmozdulattal elcsendesí­tette. A kis Mihály már szaladt is a raktár felé. vékony, gyenge kezével me°r?',odta a nagy, olajos kanna fülét. Másik kezébe ron­gyot vett; igyekezett a gépet tisztítani. Tudta, mi a kötelessége; úgy kell dolgoznia, hogy munkáiéval lesyenek engedve. A trak­torveztő el-elnézte a gyermek odaadó mun­káját. , Látta, amint a hidegtől kékes-lilára fagyott kezét kabátkája alatt melengette, azt is, hogy lába harisnya nélkül van cipőjében. — Maradj itt, mindjárt jövök — szólt. — Hozok valami harapnivalót. Néhány perc múlva Mihály á meleg ételtől új erőre ka­pott. Közben beszélgettek, — Ha úgy érzed, hogy van hozzá kedved, megtanítlak traktor t vezetni. Te ügyes vagy, hamar megtanulod. Jobb lesz a fizetésed is. Akarsz traktorista lenni? — kérdezte. Mihály csak az utolsó mondatot hallotta. — Ha annak több pénzt adnak, mint a cse­lédeknek, akkor igen, — válaszolt felnőtthöz illő komolysággal. ELTELT KÉT ÉV. Kókai Illésnek igaza lett; a 15 éves fiú már egyedül ment szán­tani, — csak abban téyedett, hogy a trakto­risták jó fizetést kapnák. Itt még többet szen­vedett, télen meleg ruha, koszt nélkül, éjjel­nappal a határban ... ■k i— Bizony kis Joli — meséli kislányának Győri Mihály *— a mi életünk nem olyan volt, mint a tiéd. Hiába szerettem meg a traktort, nem maradhattam sokáig mellette, mert ke­vés volt a fizetés és otthon, tőlem négy kisebb gyerek várta a béremet. Egy évig sem szán­tottam, amikor 16 éves koromban már újból visszamentem a gazdaságba, mert' ott 10 fil­lérrel magasabb volt a napszám. Azután ősszel, amikor szükség volt a traktorosra, újból odacsaltak. De betyár élet is volt az — sóhajtott fel. — Az ilyen iskolába iáró gyere­kek, mint te is vagy, ránk sem néztek. ★ GYŐRI MIHÁLY 1949 októberében ment a horti gépállomásra és hamarosan annak leg­jobb traktoristája lett. Másnap már meg­kapta a traktort, mert sürgős volt a munka. Ekkor még csak az egyénieknek szántottak. Jól dolgozott az új gép, Tóth Zoltán segéd- vezető csodálkozva figyelte, milyen szépen fordulnak egymásra a sorok. Jól megfigyelte a vezető mozdulatát is, de abba semmi külö­nöset nem fedezett fel. Miért éppen az ő traktorvezetője a legjobb? — ' gondolkozott. Mégis csak a gépben van valami, — s alig várta az ebédszünetet. Kevés gyakorlata mel­lett bámulatos gyorsasággal szétszedte a gé­pet, jól megnézte és mire tanítója visszaérke­zett, mintha mi sem történt volna, újból egyben volt a gép. És Győri Mihály azután hiába indította, nem akart az engedelmes­kedni. — De megbokrosodott — hajolt mel­léje. — Persze nem egyenletesen kapja a gázt, azért ugrik meg néha. — OLYAN, mint egy szilaj csikó — kockáz­tatta meg Zoli. — De te is olyan vagy, — jegyezte meg - Győri Mihály, miután megta­lálta a gép hibáját. — Mindennek megvan a maga ideje. Látod, most mennyi időt elrabol­tunk a munkából. Gyere gyorsan ide s ülj fel a helyemre, — ő maga pedig a sárhányóra ült. Megindultak. A segédvezető gyakorlatlan keze alatt sokszor megugrott, vagy lassított a gép, ilyenkor Győri Mihály mindig helyre­igazította, közben magyarázott. — Amikor traktorra ülsz, ne gondolj másra, csak a mun­kádra. A porlasztó túladagolásától óvakodj, néha hátra is nézzél, rendben van-e ott is minden. Kicsit elhallgatott. — Állj meg, va­lami zörgést hallok — egy egész kis csavar lazult meg. — Látod, ezt azonnal meg kell húzni, ne akadályozhasson a munkában. Tóth Zoltán még sokáig figyelhette tanítójának •szavait, és milyen örömmel tette azt. A mű- úthoz értek. — Vigyázz, majd én szólok, ami­kor fordulni kell. Most, — hangzott a vezény­lés és a segédvezető hirtelen fordította a gé­pet; maga is érezte, hogy lassabban kellett volna. NAGYON MEGSZERETTE a fiút, látta benne az iparkodást. Az első napokban arra is rászoktatta, hogy munka után megtisztítva, rendben hagyja ott traktorát. — Az embert munkaeszközéről is meg lehet ismerni — han­goztatta gyakran. És Zoltán ezt a tanácsot is megfogadta. Jó érzés volt tavasszal a kija­vított. kitisztított géppel indulni a tavasz' munkának, az új esztendőnek. Most már ő vezette a gépet, mellette is volt egy fiatal tanuló. Nagyon jól haladtak, igyekezete most vált gyümölcsözővé, volt nap, amikor 8 nor­málholdat is felszántottak. Győri Mihály ugyancsak elcsodálkozott, amikor meghal­lotta, hogy Tóth Zoltán traktorista versenyre hívta ki. Győri Mihály újabb és újabb segédvezető­ket kapott. Az ő keze alól kerültek ki a gép­állomás legjobb traktoristái: Rigó István, Dajkó Mihály és a többiek, közöttük néhány lány is. És mindegyiket mint saját gyermekét tanította, nevelte. Gyűléseken sokszor állítot­ták követendő példaképül társai elé. Fizetés­nél a 3000—3500 forint havi bére ugyancsak felhívta rá a figyelmet. ★ „AZ 1952. ÉVI MEGYEI VERSENY győztes traktoristája Győri Mihály, aki 1159 normál­hold felszántása mellett 64 százalékos üzem­anyagmegtakarítást ért el. Jó munkájáért a Földművelésügyi Minisztérium Munkaérdem­renddel és oklevéllel jutalmazta.” Győri Mi­hály átvette a kitüntetést és egy meleg kéz­szorítással fogadalmat tett: 1953-ban még töb­bet szánt fel. az üzemanyaggal takarékosabb lesz és a fiatalokat is jobban segíti. ígéretét valóra váltotta, évi tervét még tavasszal be­fejezte, a tavaszi munkákban 449, nyáron 114 és ősszel 163 százalékos átlagteljesítményt ért el. Üzemanyag megtakarításért azóta is több­ször jutalmazták 300, 500 és 900 forinttal. Egyszer 1500 forintot kapott 37 mátermázsa üzemanyag megtakarításáért. Tuza András, a hevesi gépállomás kiváló traktorosát kihívta versenyre. — 1700 normál­holdat szántok fel, — hangzott a verseny- kihívás Nem hiányzik belőle az anyag- és időtakarékosság sem. EBBEN AZ ÉVBEN is nagy célt tűzött maga elé: az 1953-as évi „Heves megye legjobb traktorosa” címet és a velejáró 1600 forint jutalmat szeretné megnyerni. Ezért harcol most. Jó meleg pufaikáiában felül a traktorra és szántja az „új barázdát”. Géptervének hát­ralévő 200 holdját igyekszik elvégezni. Ágói Ferenc segéd traktorossal két műszakban dol­goznak. Az őszi napsugár minden nap szántás köz­ben üdvözli Győri Mihályt és gépét, a „csa­vargót”. nagy Igyekezettel dolgoznak, mert bőven van még szántanivaló. Dohai Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents