Népújság, 1953. november (88-96. szám)
1953-11-19 / 93. szám
4 T 953 november 19. NÉPÚJSÁG A, /“ Ja Páduai „Szent” Antalnak szüksége volt a halakra, hogy az isten igéit hirdethesse nekik, mint ahogy az egri minoriták templomának a szentélymennye- zet-freskója ábrázolja, az egri káptalannak inkább táplálkozási célokra kellett a hal. Mert, hogy egyik szavamat a másikba ö'.t- sem, böjti napokon a hal egyetlen fyanonoki asztalról sem hiányozhatott. Néhai Vértezel Ede kanonok véletlenül előkerült utasítása szerint pénteken az étlap: ,,Előétel: sajtos omlett; ebéd: halikraleves, vajon pirított ponty, körítés, hozzá zöldborsó, burgonya, rizs, többféle saláta; utóétel: kétféle torta, krém, gyümölcs. Borok, fekete kávé." A papi asztalokra SZánt halakat külön tavakban tenyésztették. Alsótárkányon is volt egy halastava az egri káptalannak. Ebbe a tóba eresztették belé még 1917-betn az alsótárkányiak a kenderáztatók vizét. A halállománynak persze alaposan befütöttek. Rövid időn belül a hal, valahány, hassal jött fel a víz színére. kütönöskép a megyei urak úgy rajzottak körülötte, mint a méhek vagy a pillangók a rezedaszál körül. Az egykori udvarlók nem lettek hozzá hűtlenek a hervadás idejÁn, vénasszonyok nyarán sem, kis vendéglőt nyitottak számára előbb a plébánia mellett, majd a líceum hátánál, abba szoktak volt eljárni tízóraizni, délután tarokkozni. DélAmely istentelenség miatt a csendőrség egyszerre 52 parasztot jelentett jel az egri főszolgabírónak üdvös megleckéztetés végett. Mint fiatal közigazgatási gyakornoknak, a tömegtárgyaláson nekem kellett a jegyzőkönyvet vezetni. Főnököm világéletében katonai ember volt. Nap mint nap pontosan kilenc órakor fogott hozzá tárgyalni, ítéletet hirdetni, H órakor pedig vette botját, kalapját, s ment a Főni nénihez, hogy a szokásos két pohár sörét elfogyassza. Fám néni (hivatalosan özv. Smidl Sámáné) valamikor híres egri szépség, a törvényszéki, előtt 11 órakor volt a friss csa- polús, a csapolásnál pontosnak tenni egyenesen becsületbeli kötelessége az érdekelteknek. .4 megyei urak ezt különben az utánpótlástól, tehát tőlem is szigorúan megkívánták. Első megjelenésem alkalmával megtudakolta Páni néni a nevemet, állásomat, fizetésemet; kikérdezett, mi a kedvenc ételem, becsülöm-e a sört? Háti persze! Fáni néni csak ezen előzetes puhatolózás után kegyeskedett engem is leltárba venni. Ezért felhősödött el a főnököm arca, mikor egy szép szeptemberi délelőtt a felemlített 52 vádlott felett kellett ítélkeznie. Hogy fogja ő az ügyet 11 óráig lebonyolítani? Mérges volt, kész belekötni az é.őfába is. Az alsötárkányiakat szerencsére jófajta matériából gyúrta az ördög. Mert angyal vagy szánt aligha avatkozhatott hozzájuk! Egy „szentjük” van ösz- szevissza, Nepcmuki János, az is képtelen felével fordul a falu felé, Szidalomba kívánkozik inkább. A tiszta papírról ezek a parasztok oly folyékonyan olvastak, akár a vízfolyás. Tagadták persze a terhűkre rótt cselekmény elkövetését. Kezdett a főnököm arca kiderülni. így remélhetőleg nem lesz sok irka-firka, hamar végzüph, az ítélet mindössze ennyi csak: „1—52. r. terhelteket felmentem a vád és következményei ától. mert tagadásukkal szemben bizonyíték fel nem merült.“ Hanem (óh, hogy a tatár kösse a nyavalyásokat a hermecszíjára!) a 17. r. terheit beismerte ám a ji'hágási, a 46. detto! Főnököm úgy elfújta magái dühében, akár egy kanpulyka: ebédig se végzünk az ítélet megszövegezésével! „1—16. r. terhelteket felmentem, mert tagadásukkal szemben bizcsnyíték jel nem merült, 17. r. vádlott, már mint X. Y. rk. 35 éves, nős, fő’dmüves, mezőtúrkányi lakos ellenben azért, mert hogy beismerte a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott 1894: XII. t. c. 94. §-änak 1. pontjába ütköző kihágást, vagyis, hogy a kendert nem a hatóság által kijelölt helyen és megállapított módozatok mellett áztatta, az ugyanezen § első bekezdése szerint engedélyezett 50 K. pénzbüntetéssel sujttatik stb ......... 1 8—45. r. vádlottakat szintén felmentem, mert tagadásukkal szemben stb.. .. 46. r. vádlottat viszont..." Ez sok, túl sok egy főszolgabírónak! Tüzes, láncos ménkű! De nini, a Náci talán tud segíteni! Ki ez a Náci? A hajdúk gyöngye. Lázas igyekezettel úgy tömöríti a semmit, akárha főszolgabírónak készülne. Iszik, mint a gödény. Hazudik, mint a veres kutya. Megvan kenve mindenléte hájjal. Nos, Náci teendője leend félrehívni 17. és 46. r. terhelteket, s rájuk adni az ijeszt, hogy így-úgy, az ítélet nagyon súlyos lesz. Ám. ha akarják, ő (már mint Náci) szívesen eljár az érdekükben, kimesterkedi, hogy újra kihall- gassák őket. Náci okos ember. Megy minden, mint a karikacsapás. A két bajbajutott Náci révén pótkihallgatást kér és kap. Persze, volt eszük, most már tagadtak. Előbb nem értették jól a kérdést. Náci siet persze aprópénzre váltani a két paraszt háláikodá- sát, ítélethirdetés után meghivatja magát pár pohár borra ű Rókafúróba. Az ítélet öt percen belül kész. „A főszolgabíró 1—52. r. terhelteket felmenti a vád és következményei alól, mivel tagadásukkal szemben nincs bizonyíték:’ A falióra sétálója háromnegyed tizenegyet mutat. Fám néni rögtön csapol. Ideje, hogy felcihelődjünk! Főnököm elégedett. Az alsótárkányiak is elégedettek. Legelégedettebb persze a Náci hajdú. A Rókafúróban nem issza, de vedeli az ajándékbort. El is ázott cudarul. Két karon vezették haza. (Karó. karó, kis korsó!) A régi közigazgatás nem járt ám mindig ólomlábakon, fürge is tudott lenni, csakhogy ahhoz persze Fáni néni söre, meg a Rókajúró bora kellett. Hát a káptalan? A kárvallott? Náci tehát beparmcsoltatik, s közöltetek vele. mi volna a teendője. Ördög bújjon a más macskájába. csak az emménk tartsa fel a farkát! KOLACSKOVSZKY LAJOS EMLÉKEZÉS CSOKONAI 1773 november 18-án — 180 éve — született Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Élete harcot jelentett az elmaradott, kultúrálatlan, a feudalizmushoz görcsösen ragaszkodó nemesi Magyarország ellen. Szembenállása ezzel a társadalommal fokozatosan nő. Már diák korában — a debreceni .kollégiumban — kiéleződött az ellentét, a haladó eszmék iráni fogékony Csokonai és a maradi gondolkodású, vaskaiapos tanárok között. Az 1789-es francia polgári forradalom híre termékeny talajra talált Csokonaiban. Figyelme a társadalmi kérdések felé fordul, .érdeklődésének irodalmi termékei: a feudalizmus bátor bírálatot adó költeményei, drámái. Mint a felvilágosodás híve, elítéli kora rothadó társadalmát, s ennek ideológiai támaszát, a k.1 árust. Rámutat kora alapvető osztályellentétére: a gazdag nemesek és a szegény nép kettős, egymástól különböző gazdasági helyzetére. Felismeri, hogy az osztá yellentétek alapja a magántulajdon: ,,Az „enyém", a „tied” mennyi lármát szüle. Miolta a miénk nevezett előle.” Rousseau nyomán fejtegeti az „emberek közötti egyeniőtlen- ség”-et, s a kizsákmányolással — szinte forradalmi módon — szembeállítja az ősközösség idillikus képét, amikor „az elégség volt mindennek határa”. Mennyire másképpen volt minden az ö korában! A „tyran- nismus és szolgaság” vi.ágában a nép munkájának _ gyümölcsét a gazdagok élvezik: „A hosszú napnak tértiétől, A munka keménységétől csigá- zödik életünk, Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember vére? Aggunk, s alig ehetünk. (Az esztendő négy szakasza.) Felfigyel egy szeme előtt lejátszódó történelmi folyamatra: a parasztok földjének kisajátítására, a -közös legelők, s vizek eltörlésére. A nagybirtokosok egyre nagyobb mértékben a major- sági .gazdálkodásra térnek át, a parasztokat jobbágysorsba taszítják, s megfosztják őket, mai - kifejezést használva: a termelési eszközöktől. „. ..A rétek árkaivá, Es a mezők körül vannak barázdálva: Az erdők tilalmas korlát közt álanak. Hogy bennek az urak vadjai lakjanak; A vizek a szegény emberekre nézve Tőlük munkált fákkal el vannak pécézve”. Csokonai nem reked meg a feudalizmus világi képviselőinek bírálatánál!. Felismeri a vallás társadalmi szerepét: a kizsákmányolás szentesítését, a kuFúra. a tudományok fejlődésének megaka- dá’yozását. „A természeti morál” című munkájában lerántja a leplet a vallásról: „A vallás, mely az emberekre nézve minden időben veszedelmes volt, mirdenhol a közhaszon színe alá rejtette magát, valahányszor a józan okosság meg akarta támadni ... Hogy utálatos formáját elrejthesse e7 az a szentnek látszó babonaság, mindig a közhaszon fátvo'áva! és az igaz. ság pajzsiával fedezte bé magát.” A klérus képmuia'ásán felháborodva mondia ki Csokonai az ítéletet, s hívia harcra a „világiakéit” ^kiknek véréf oly sokszor ontatta már a klérus gyalázatos intézménye: Csokonai kim élei len harcot folytatott a feudalizmus és a klérus ellen. E harc eszmei alakjául a XVIII. század közepén az európai méretben meginduló felvilágosodás szolgált. A felvilágosodásnak, mint szellemi forradalomnak szerepe a valóságos forradalom előkészítése volt. A fejlődést, az ész hatalmát hirdette a középkori tudatlansággal szemben. Ezekből a tanításokból merítette Csokonai harcos optimizmusát, s ennek birtokában nemcsak a jelen tarthatatlanságát tárja fel: felvillantotta az igazságtevő jövő képéi. A felvilágosodásban, a boldog jövendőben vetett hit adja meg „Magyar! Hajnal hasad!” című versének eszmei tartalmát. , „Vége van már, vége a hajdani gyásznak Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes vi ágosság előtt A hajnali idők mostohás keze szőtt Az eltépett gyásznak rongyainál fogva Tündöklik *gy nyájas hajnal mosolyogva”. A költemény befejezése megmagyarázza, hogy boldogságát nemi az akkori viszonyok jelentik, hanem a jövő elképzelése ihlette a ver® megírására: „Ezt minap egy jámbor magyar énekelte; S benne a huszadik századot képzelte”. Csokonai elképzelése reális volt: kora meggátolt minden haladó törekvést. Akik a francia forradalomra forradalommal akartak válaszolni — e'buktak. 1795-ben végez'ék ki Marlino- vicsékat. akikkel Csokonai együttérzett. Az 1795—96-cs esztendő fontos állomása a magyar társadalomi fejlődésének és Csokonai pályájának is. A reakció minden erejét összeszedve igyekezett megakadályozni a franciák példamutatásának elterjesztését és az erre való reagálást. E gyászos fordulat, ha le is törte Csokonait, nem maradt hűtlen eszméihez. Megmaradt a feudalizmus bírálójának, a durvaság, kulturális elmaradottság ostorozójának. Küzdel. mes, nyomorban töltött élete magában véve is vádirat a XVIII. század végének nemesi Magyarországa ellen. Fiatalon, 1805-ben halt meg. Az elmúlt másfél évszázad iradalomtörténete igyekezett meghamisítani az igazi Csokonait. ügy mutatta be, mint egy vándort, aki járja az országot, szinte jókedvűen tűri a nehézségeket, s tragédiáját csalódott szerelmei okozták. A múltban Ady ismerte fel az igazi Csokonait, aki így írt róla: „Csokonai Vitéz Mihály unokájának érzem és tudom magain: veszettül európaiatlannak, magyarnak, aki kacagtató fanatizmussal él-hal Európáért! „Európaiaílan” volt Csokonai is, amikor gúnyolta a formalista, idegen majmotokat, s „élt-halt Európáért”, azaz a polgári demokratikus forradalom eszméiért. Igazán, csak mi vallhatjuk magunkénak Csokonait, a nép vágyainak szószólóját. Tanuljunk meg tőle b'zni a boldog jövőben, tanuljunk meg tőle szívósan harcolni a haladás kerékkötői eilen. Sz. Z. Válasz a „ kritikára “ „A Hevesmegyei Népújság elmúlt hét vasárnapján megjelent Ikaókacúráj ávai kapcsolatban szerelnénk védelmére kelni » Sütőipari Vállalatnak. Nem hisszük azt, hogy helyes lenne a „ledorongolást” is meghaladó képes kitételük. Városunk dolgozói előtt lassan az a.z elképzelés alakul ki, hogy a Sütőipari Vállalat svábbogár tenyésztésen kívül, az ócska . asgyüjtés mellett kenyértermeléssél csak mellékesen foglalkozik. Vállalatunk dolgozóiban is bizonyos fotó elkeseredést és lemondást váltott ki munkájuk megjavítása terén. Vájjon ki a. hibás ebben? Lehet-e vállalatunk jelenlegi vezetőségét ezekért a hibákért teljes egészében felelőssé tennünk? Szerintünk a rajzolónak. a gjondolattársulás törvény- szerűsége alapján, a kenyérről eszébe kellett volna jutnia a múlt rendszer kicsi, egészségtelen, egy-két kemencés pékségei, melyeket sajnos most is használ vállalatunk. Nem vágyunk dicséretre, azonban szeretnénk, ha városunk közönsége tudomást szerezne és ezen keresztül értékelné azokat az erőfeszítéseke1, melyéket vállalatunk szaiktnunkás és adminisztratív dolgozói tesznek a város kenyér- ellátásának minőségi javítása érdekében. A kenyérellátásban jelentkező hibák, a minőség romlása, nagyobb részben szállítás köziben fordulnak elő. Két igen régi, típuson kívüli kocsink van, ha ezek az állandó javításra szoruló kocsik leállnak és ismeretlen Belsped-kocsis kezébe kerülnék, bizony van mit kifogásolni Eger dolgozóinak a minőséggé] kapcsolatban. Ennek ellenére a helyi Autójavító V. csak hosszú könyörgésre hajlandó a kisebb hibákat úgy- ahogy, méregdrágán kijavítani. Nem beszélve arról a bürokráciáról, amivei egy-egy számlaigazolást aláírnak Mi tehát úgy képzeljük eí, rajzoló elvtárs, abból kiindulva, hogy az éremnek két oldala van és hogy tárgyilagos és _a valóságnak megfelelő kritikát gyakorolhassunk, a másik oldalt is néznünk kell. Nem beszélve persze a kritika építő jellegéről, amit az említett rajz nagy mértékben nélkülöz.” Prókai Ferenc, Sütőipari Vállalat igazgatója, * Szerkesztőbizottság megjegyzése; A hozzánk beküldött, s a fentiekben olvasható levél nagy- részével a szerkesztőbizottság egyetért. Éppen ezért le is közöltük. De — természetesen — nem érthetünk egyet mindennel. November 7-i lapszámunkbiín egy egész oldalon számoltunk be arról, hogyan dolgoznak Eger város üzemeiben. Az Egri Sütőipari Vállalatról, fi- leíve átírták munkájáról egy rajzot közöltünk. A rajz lényege az volt, hogy a kenyérben még mindig sok az idegen, túlzás nélkül mondhatjuk: idényéibe nem való tárgy. Prolidat elv- társéknak abban és annyiban van igazuk, hogy egy vállalat munkájáról, csak ezt és csak ennyit mondani (akár rajzolni) hiba. Ez hiba, de a tények, tények maradnak. Már pedig az tény — több dolgozó levélben és személyesen panaszkodik erről, sőt mi magunk is látunk nem egyszer olyan kenyeret. amelybe spárgadarab, c'omp'omba, stb., stb. van belesütve. Mi továbbra is œzt javasoljuk a Sütőipari Vállalat dolgozó nak, túl minden objektív nehézségen, szitálják meg dagasztás előtt a lisztet. Ez jobb lesz a város del go/óinak is és maguk is nyugodtabb lelkïsmerette! jelenthetik ki,/ hogy a kenyérben talá'ható szemétért nem ők a felelősek. Szerkesztőbizottság A SOROfAPOK LEZÁRULNÁK Az egri Dózsa Filmszínház november 19-től 21-iig mutatja be a „Sorompók lezárulnak” című olasz filmet, mely az olasz érte! nr ség megrázó tragédiája. A film hőse Umberto Ferrari, aki 30 évig hűen szolgálta az államot, s az állam, öreg karára magára hagvta. Egyedül van. Se felesége, se gyereke. A film hősét ugyanaz a társadalom kergeti a vonat kerekei alá, mely a Róma 11 óira című filmben a tragédiát okozza. Hogyan dolgozik Felsőtárkány kultúr csoport ja ? A hevesmegyei Felsőtárkány községben nagy hírnevet szerzett magának a helyi kultúrcsoport. Alig két-három éves múltra tekint vissza, de már országszerte ismerik a felsötárkányí kultúrcsoport „Xtkodalmas" táncát, melyben a helyi szokásokat dolgozták fel. Ezzel a műsorral kerültek el tavaly az országos kuUúrversenyre, Budapestre, ahol jutalomként egy szép rádiót és 3000 forintot kaptak. A siker azonban nem tette önelégültté a csoportot. Most újra beneveztek a járási kuUúrversenyre, melyre üj műsorszámot tanulnak szorgalmasan. Címe: „Farsangi mulatság”, melyben szintén a régi helyi szokásokat, motívumokat dolgozzák fel A műsorszám keretében bemutatják, hogy a régi szokások szerint hogyan mulattak a felsötárkányiak farsang idején. Hetenként rendszeresen tartják a próbákat Bartók Sándor tanító vezetése alatt a község szép kultúrotthonában. A kultúr- csoportban nemcsak fiatalok, de idősebbek is szívesen résztvesz- nek, aJdk jó tanácsokat adnak a műsor he'yes összeállításához. Ott van köztük Erdélyi b. János 52 éves dolgozó paraszt, akinek fiatalos mozgását, riímusos táncát még a fiatalok is megirigyelhetnék. Nem is válna meg a hultúrcsoporttól semennyi pénzén. A felsötárkányí kultúrcsoport új müsorszámáual a járási kultúrversenyen ismét az elsők közé akarja fe’küzdeni magái. Tanulnak is szorgalmasan és rendszeresen eljárnak a próbákra, mert a község dolgozói azt várják tőlük, hogy újabb dicsőségei szerezzenek.
