Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)

1953-08-13 / 65. szám

7

1953 augusztus ÍS.

(Folytatás az első olaalról.)

javítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya - és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonya- szükségleteinek is.

Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekedő gabonaszükségletét kell kielégíteni, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mező- gazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdeké • ben véget kel! vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés je lenti.

Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajos- növények termesztését.

Halaszthatatlan feladat, hog^v az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára.

E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt Központi Bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mező- gazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében.

Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztéséré megteremtettük ugyan a kolhozokat és a kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntő fontosságú ágazat, mint az álla'tenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen.

Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és koihozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről.

Arról van szó, hogy egész soi intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesz ésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez.

A kormány és a párt Központi Bizot sága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és kolhoz- parasztok által a köteiező beszolgáltatás kere ében az államnak beadott hús-, tej-, gyapjú-, burgonya- és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozok'ól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgál.atast; széles körben fejleszti a ko'hozkereskedelmet, Segíti a kolhozokat mezőgaz dalági termékfeleslegeiknek a kol- hozpiarokon és a fogyasztási ízövetkeze'eken keresztül töiténő llhelyezése megszervezésében.

Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt Központi Bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult.

Ismeretes, hogy a kolhoz tő- erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági artyeij alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a ko.hozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyelj-gazdaság- ból kielégíteni.

A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglevő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a koihozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, ke- vesbedett a kolhozporta személyes tulajdonában lévő állat- állomány, elsősorban a szarvas- marhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt Központi Bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a koihozparasztok személyi tulajdonában lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zver- jev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt — hoev megváltoztatja a kolhozparasztok mezőgazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a műit évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot.

Az állami költségvetésben elő- iránvzatok vannak az állati termékek, a burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állatMer- mékbeadás mérséklése következtében beállóit változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rendszabályok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több miiit 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több mint 20 milliárd rubellel -• növekednek.

Az állami költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágyatermelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó agronómiái és zootechnikaj segély fokozására szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására

Ezen in‘ézkedések közé tartozik mindenekelőtt:

— állandó traktorista-, gépész- és egyéb szakmunkáskáde- rek kiképzése a mezőgazdasági gépállomásokon, mert az ilyen állandó gépkezeiőkáderek hiánya egyik fő oka annak, hogy a mezőgazdaságban nem használják ki kellőképpen a technikai fel- /szerelést;

— a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a mezőgazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése;

— a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új falusi villamos- erőtelepek létesítése útján, mind oedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat és szovhozokat az állami energiahálózathoz csatolják;

— a kolhozok és szovhozok műtrágyaellátásának jelentős növelése;

— egy-két mezőgazdasági szakembernek állandó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állományilag a mező- gazdasági gépállomásoknál maradjanak.

Mindezek az intézkedések nagy mértékben elő fogják segiteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres megoldását.

Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány növelése úgy, hogy ugyanakkr

hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés ossz-, termelésének és árutermelésének növelése.

A folyó évben az állam a

mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből összesen körülbelül 52 milliárd rubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésére. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953-ban nem kevesebb. mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek.

Elvtársak!

Nagy feladatok állnak előttünk

a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogy ha kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mezőgazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a köny- nyűipar számára.

A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az áruforgalom minden módon való fejlesztésének fel adata, az állami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata

Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja. Az a feladata, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, raktárak és bázisok, ko'.hozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mező- gazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem lét- fontosságú láncszem az állami Ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési-gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a ‘ársadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető tor ma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozók növekvő személyes szükségleteit.

Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocialista társadalom számára létfontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel. Ez kifejezésre jut abban, hogy egyre_ növekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruk ára, fejlődik a ke- reskedelmi vállalatok hálózata, a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy e'adbas- sák mezőgazdasági termékíeles legeiket.

A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése érdekében az elmúlt hónapokban további intézkedéseket tett arra, bogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források felhasználásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárai vontunk be.

Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 április-decemberre a lakosságnak való eladása eredetileg kijelölt 312 milliárd rubel összegen felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut a kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így a gyapot-, gyapjú- és selyemszövet, konfekcióé áruk, bútor, edény, állati és növényi zsiradék, cukor, hal, hús konzervkészleteket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és építőanyagot és olyan ipari árut adunk el a lakosságnak mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, háztartási jégszekrény, óra, távolbalátókészülék. rádiókészülék stb.

A foganatosított intézkedések kezdik érez’etni hatásukat Mint 'smeretes, 1952-ben a kiskeres_______________N EPÜ

k

edelem volumene az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százaikkal, a második évnegyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest.

Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is: sok kerületben még nem teremtették meg a. lakosság számára szükséges összes árukat biztosító kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy a vásárió más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árut- 4

A kereskedelmi és tervezni szerveknek gondosan tanuimá- nyozniok kell a lakosság áruigényeit.

A szovjet kereskedelem lényegéből következik, hogy sokoldalúan figyelembe kell venn^ a lakosság igényeit és legkülönbözőbb szükségleteit.

Csupán ezen az alapon lehet megszervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vidékei között.

A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő mennyiségű élelmiszer és ipari áru legyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut.

Az ötéves terv előírja, hogy 1955-re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami és szövet- kezeti kereskedelemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950- hez képest. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy ezt a feladatot már 1954-re teljesítsük.

A kereskedelmi szervezetek nagymértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségéért, a kereskedelemnek nagymértékben ki kell használnia a rendelkezésére álló gazdasági emeltyűket, hogy tevékenyen hathasson a termelésre a lakosság által keresett áruk termelésének növelése és olyan áruk terme é- sének csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem keres.

Elvtársak!

A nép jólétének emelése terén nagy jelentősége van a lakás- viszonyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskola- és gyermekintézményhálózat kibővítésének. Bár a háború előtt és különösen a háború utáni esztendőkben nagyarányú lakásépítés foiyt nálunk, a lakásszükségiet még távolról sincs kielégítve és mindenütt erős lakáshiány érezhető. Különösen érezhető ez a városokban, hiszen a városi lakosság száma nálunk jelentékenyen megnőt;. Az 1926. évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül 26 mil.ió fő volt, 1940-ben már 61 millióra emelkedett, jelenleg pedig a városok lakossága körülbelül 80 millió.

Ebben az évben jelentékenyen növekedtek a lakásépítést szolgáló állami beruházások és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig rosszul halad, a lakásépítési terveket nem teljesítik egészükben, az állam által erre a célra előirányzott anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisztériumi, helyi szovjet és pártvezető nem fordít kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk i. aki nem törődik a lakással. Uj vállalatok épí'ése esetén gyakran nem építenek kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai és alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben nagy munkaerőnehézségek keletkeznek. Sok építőben gyökeret vert az a rossz gyakorlat, hogy az új házakat úgy adják át használatra, hogy sok minden nem készült el teljesen, a munkákat hanyagul végezték el. Ez lerontja a lakások rmnőségéi és a dolgozók joggal tesznek szemrehányásokat emiatt.

4 feladat az, hogy megjavítsuk a lakásépítkezést, biztosítsuk a lakásépítés és javítás terén az állami feladatok maradéktalan teljesítését.

Több iskolára, gyógy, és gyermekintézményre is szükségünk van. Az 1953. évi népgazdasági terv a múlt évhez képest előírja az iskolaépítés 30 százalékkal, az óvoda- és bölcsődeépítés 40 százalékkal és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését.

) sa r,________________

A

z iskolák, kórházak és gyermekintézmények építése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütemben halad, mint más építkezések. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt összegeket nem teljesen használják ki és az iskola, valamint gyermekintézmény-építkezés lassan halad. Rosszul teljesítik a gyermekintézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahol — mint ismeretes — sok nő dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az óvodák és bölcsődék kérdése. Nem kielégítően folyik a gyermekintézmények építése Ukrajnában, Bje- lorussziában és az OSZSZSZK több vidékén.

Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvodák hálózatának ki- terjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség hárul az egészségügyi minisztériumra, valamint a helyi szovjet- és pártszervekre, amelyek kötelesek fokozni gondoskodásukat az iskola-, gyermek- és gyógy intézmény-építésről, nagyobb figyelmet kell fordítaniok erre.

Elvtársak!

Az ipar, a mezőgazdaság és a nép jólétének emelése terén előttünk álló halaszthatatlan feladatok megoldása érdekében új, jelentékenyen magasabb színvonalra kell emelnünk egész gazdasági és szervezési munkánkat.

Helytelen volna, ha nem látnánk azokat a lényeges hiányosságokat, amelyek az állami és gazdasági szervek munkájában mutatkoznak. E hiányosságok nem csekély kárt okoznak a népgazdaságnak. Ezekről a hiányosságokról szó volt pártunk XIX. kongresszusának határozataiban. El kell ismerni, hogy a minisztériumok, valamint a helyi párt- és szovjet szervek még nem kielégítően teljesítik a kongresz- szus irányelveit és nem tesznek kellő intézkedéseket a vállalatokat irányító munka megjavítására. A feladat az, hogy erőteljesebben szüntessük meg a meglévő hiányosságokat.

A vállalatok nem kielégítő irányításának példájául szolgálhat az, hogy gazdasági, pénzügyi és tervező szerveink nem fordítanak figyelmet az önköltség csökkentésének kérdéseire.

Ismeretes, hogy az önköltség alapvető mutatószám, amely a vállalat egész munkájának minőségét jellemzi. Sok gazdasági vezető megfeledkezik erről, kevéssé érdeklik a vállalat rentabilitásának kérdései. Egész sor iparágban nem teljesítették az ipari termék önköltsége csökkentésének és a munka termelékenysége növelésének ezévi első félévi állami tervfeladatait.

Az iparban még sok veszteséggel dolgozó vállalat van, amelyeknél a termékek önköltsége magasabb, mint ezeknek a termékeknek a megállapított ára; az ilyen vállalatok veszteségeit a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedezik. A veszteséggel dolgozó gyárak, üzemek és bányák léte — amelyek az élenjáró üzemek rovására élnek — aláássa a gazdasági számítás alapjait iparunkban, nem teremti meg a szükséges ösztönzést a felhalmozás további növelésére és károsan hat az állami költség- vetés jövedelmének növekedésére.

Igen sok a veszteséggel dolgozó vállalat és nagy a veszteségek összege a szén- és faiparban. Ezekben az ágakban sok vállalat több éven keresztül nem teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és a munka termelékenysége emelésének tervét. Ennek következtében a szén- és faiparban a termékek önköltsége még mindig magas és a szén. valamint a faanyagok magas önköltsége késlelteti nemcsak e termék árának csökkentését, de

sok más ipari termék árának csökkentését is.

1952-ben a nem jövedelmező ipari vállalatok veszteségei 16 milliárd rubelre rúgtak. Jelentős veszteségeket okoztak a nem jö- delmező vállalatok 1953 első fe-i lében is.

Az önköl légcsőkkéntési terv* feladatok teljesítése terén mutatkozó kedvezőtlen helyzet nemcsak az iparban található meg. Még mindig magas az építkezés önköltsége és nagyok a veszteségek az építőszervek többségénél; nem teljesíti a tervfeladatokat a munkák önköltsége terén sok gép- és traktorállomás, nem kielégítő a helyzet az önköltség, csökkentés terén a folyami szállításoknál, nem teljesítik a forgalmi költségek csökkentésének feladatait a kereskedelemben. A termék önköltsége csökkentésének döntő feltétele valamennyi vállalatnál a munka termelékenységének növelése. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresebben oldjuk meg. Vállaltaink élenjáró technikai felszerelése helyes kihasználás esetén lehetővé teszi, hogy egyre inkább megkönnyítsük » munkát és biztosítsuk a munka termelékenysé* gének szakadatlan növekedését. A munka termelékenységének növelése, valamint a termék önköltségének csökkentése szempontjából hatalmas jelentőségű a termelés észszerű megszervezése, az, hogy növeljük a fő ter* melési folyamatokban fogla koz, tatott dolgozók arányát a mellékmunkákat végző, kiszolgáló és kisegítő személyzet rovására.

Az önköltség csökkentése és a munka termelékenységének növelése a szovjet nép anyagi jólétének fokozása szempontjából a termelés valamennyi ágazatában döntő jelentőségű

Minél nagyobb vállalatainknál a munka terme'ékenysége. minél alacsonyabb az önköltség, annál kisebb valamennyi termék és áru ára, annál magasabb a nép életszínvonala.

A feladat az, hogy végetves- sünk a termelés önköltsége kérdései elhanyagolásának, biztosítsuk az önköltség rendszeres csökkentését és elérjük, hogy minden egyes vállalat rentábilis legyen.

Hogy sikeresen megoldjuk az előttünik áltó feladatokat, alaposan fokoznunk kell a felelősséget az állami és gazdasági igazgatás minden láncszemének munkájában és növelnünk kell annak kulturáltságát.

Az utóbbi hónapokban végre-* hajtottuk a minisztériumok ösz- szevonását és jelentősen kibővítettük a miniszterek hatáskörét. Ezek az intézkedések kedvező eredmények.e vezetnek a gazdasági vezetésben és lehetővé tették, hogy idén majdnem hat és félmilliárd rubelt takaritumt meg. De el kell ismerni, hogy az igazgatási apparátus fenntartása még mindig sokba kerül. A kormánv továbbra is javítani fogja az államapparátus munkáját és hafározottabban csökkenti a fenntartására iránvuló kiadásokat. Bizonyos módosításokat kell foganatosítani a népgazdaság egves ágai további fej- lesztésé e irányuló úi fe'adatok- k..l kapcsolatban a minisztériumok eddig végrehajtott átszervezésén.

Népgazdaságunk magab’zto- san halad a további feliendü'és útján. Erőink forrása a munkások. kolhozparasztok és értelmiségiek hatalmas aktívi'ása és kezdeményezése. Óriási lehetőségeink vannak fő fe'adatorak. a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükséglete! maximális kie’écrítése — megvalósítása terén. S?;tárd meggyőződésünk, hogv rövid idő alat* nagv sikereket érünk el e feladatok megvalósításában.

lüJ

A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió kiilpolitiká'a

Küldött elvtársak!

Belső kérdéseink megvizsgájá- sakor, természetesen, nem tekln- hetünk el a nemzetközi helyzettől.

A nemzetközi helyzetet jelenleg mindenekelö't azok a komoly sikerek -jellemzik, amelyeket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a béke és a demokrácia egész tábora elért a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az úi világháború e'hári fásáért vívott harcban.

Keleten megszűnt a vérontás, amelynek szörnyű sok emberélet esett áldozatául és amely a legkomolyabb nemzetközi bonyodalmak veszélyét rej'ette magában.

A világ népei kitörő örömmel fogadták a koreai fegyverszünet

aláírását és joggal tekintik azt a békeszerető erők győzelmének. A béke és a demokrácia tábora löbb mint három éven á‘ harcolt a koreai háború megszüntetéséért. A fegyverszünet aláírása megkoronázta a harcot. Az em- bermilliók akarata olyan hatalmas és harékony erővé vált, hogy az agresszorok kény eiének számolni vele.

Az agresszív körök — háborút robbantva ki Koreában —* abban reménykedtek, hogy sikerül térdre kényszeríleniök a koreai népet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleti háborút indíró intervenciósok azonban elszámí.ották magú-“

(Folytatóéi a harmadig oldalon.)