Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-09 / 55. szám
4 1953 július 9. NÉPÚJSÁG KORMÁNYUNK PROGRAMMJA - A NÉPÉ! Délután öt órakor piondta be a rádió, S a hír járt szájról- szájra: este nyolckor közvetítik Nagy Imre elvtárs beszédét a kormány új pro- grammjáról. Nem szervezték a rádió, hallgatást, nem hívták fel külön a figyelmet rá, de egy ország ült le este a tádió mellé. Otí ült az orvos és a háziasszony, a kis par ászt és a cipészkisiparos, a bányász és a szövetkezeti tag, ott ült öreg és fiatal: a nép bírált és a nép hagyta jóvá a szívében már ezerszer megfogalmazott szavakat. Felnémeten félszá- zan hallgatták a tanácsházán a rádiót. Gyöngyösön a Teime- tő-utöa egyik házában 16-an gyűltek össze, százan és ezren áll iák körül a hangszórókat, ezrek és milliók arca vált mosolygóssá., A népről voit S3Ô, az országot építő, jövőt alkotó nép jel énéről. Az egyik egri ház ablakában rádió. Senki sem mondta az ott lakónak, hogy oda tegye a rádiót. De harsognak a megnyugtató szavak, és egyetértőén bólogatnak rá a fejek. Gyöngyös. Vasárnap délután. Esik az eső. Már másodszor közvetíti a rádió Nagy Imre elvtárs beszédé/, mégis ernyőkkel fejük feleit, ösz- szehajolva nagy egyetértésben üldögélnek az asszonyok a hangszóró alatt. A megszépülő élet szavait habzsolják magukba; Fogy az újság, mindegyik — és mindegyik kevés. Hallották? Mit szóltok hozzá? Ez a mi államunk! Nagyszerül Rajta leszünk, hogy maradéktalanul megvalósuljon! — röpködnek, cikkáz- nak a szavak, mint zápor _ után a fecskék. Mélyre zárt jogos sérelmek, becsülettel a cél iránt érzett mély szeretettel elfojtott panaszok előtt húzták fel a zsilipet. Megnyugvás, m egelégedetlség, mély, nagyon mély bizalom mindenünnen. Puhábban, emberibben ejtik ez*, a szót: párt. Hangosabban, keményebben: béke. Elszámab. ban: ellenség. Az új gazdaság- politika programmja, mint a jövőt építő kohó: kidobta a salakot, megdönthetetlen egységbe tömörítetté a népet pártja és kormánya köré. Merészen odaá'lt ez a kormány választói elé: ezt alkottuk és ezt hibáztuk. Bátran, magabiztosan jelen, teile ki a választó, a nép előtt: ezt tesz- szük, mert ezt kell tennünk, meri így akarjátok, mert rólatok van szó. Csak a mi rendszerünkben tehetséges ilyen bátor önbírálat, ilyen megdönthetetlen egység. ilyen nagyszerű emberi programm. Rajta hát: teljesítsük maradéktalanul a tervet. Arassunk, csépeljünk gyorsan, adjuk az első gabonát a hazának. Rajta a kormány pro. grammjának megvalósítására. A kormány programmját én és dolgozó társaim örömmel fogadtuk .Sötét viharfelhők gyülekeztek a nyugati égbolton. Szecskó d. Béta egerbocsi dolgozó-paraszt sietve .gyűjtötte össze az utolsó rend szénát, megigazította a boglyát és siető léptekkel indult hazafelé. Már kifelé menet hallotta, hogy nagyon fontos dolgot ír a mari Szabad Nép. Még úgy félfüllel is hallott egyet- mást reggel, de sietős volt a dolga. Hazaérve, letette a gereb- lyét, máris a Szabad Népet vette a kezébe. Hadd lássuk hát, mi az a fontos dolog. Ahogy fogytak a sorok, úgy derült fel napbarnított arca. Mikor a végére ért, érezte, hogy ezek a sorok neki is Íródtak és a parasztság számos problémáját oldják meg. Erről beszélgettünk itt az olvasás után. Szecskó gazda viszi a szót. — Hát volt itt egy pár hiba. arni nagyon elvette a kedvemet, A Odakünn nyáriasan szemerkél a I angymeíeg délutáni éső. A szobában kicsiny kerek asztalnál komoly szemű, egyszerű asszony ül. Amint átléptük otthona küszöbét, azonnal tudjuk, hogy nevelő otthonában vagyunk. Puritánságig egyszerű szoba, falán kicsinyített tablók a most végzett gyermekekről, tanítványairól. Lazur Lászlóné, a II. számú gyakorló, általános iskola magyar-történelem szakos tanárai mosolyogva kel föl asztala mellől, melyen kiterítve terebélyesen fekszik a Szabad Nép vasárnapi száma. Azonnal megértettem. nrért mosolygott oly önfeledten, boldogan az imént ez az egyszerű, kedves tanítónő. Miről is beszéltünk volna másról? Pedig nem volt már új e lőttünk Nagy Imre elvtárs történelmi jelentőségű beszéde, hallotta a rádióban, elolvasta az újságban — mégis oly sorsdöntő, életbevágó számára, hogy örül, ha beszélhet róla. Régen ismerem már Lazur Lászlónét, tudom, hogy nehéz, nagyon nehéz volt az élete. Tíz, gonddal, kudarccal, kevés örömmel teli esztendőt töltött el a hevesvezekényi iskolában, mint egy, azon emberek közül, akiket nagy költőnk, Ady Endre „legrabaíbb magyarnak” nevezett. Az iskolában, ahol tanított, nem volt pad sem, melyre a gyermekek leüljenek, neki kellett néhány kartársával fúrni, faragni, deszkákat hordani, hogy emberibb körülmények között taníthassanak. 1947-ben Egerbe helyezték. Azóta itt tanít a II. számú általános iskolában s ma már három gyermek ainyja. Szeme barna fényéből látom, hogy boldogan emlékszik v:ssza a felszabadulás utáni nehéz, harcos évekre, az új ifjúság nevelésének küzdelmes, de magasztos munkájára. Küzdött, harcolt ai gyermekekért, a legdrágábbért, jövőnk zálogáért, mégis sokszor kellett tapaszd" nia, hogy nem bíznak meg de meg a többi parasztét is a szorgalmas munkától. A tagosításkor nekem is olyan rossz földet adtak, hogy nem kívántam ránézni sem. De voltak olyanok is, akik nem keresték meg, hol az ő földjük, ott hagyták műveletlenül. Az ilyen dolog aztán nagy kár az állaimnak is, meg a dolgozó parasztoknak is. Azért látom én helyesnek, hogy nem ta- gosítanak, mert így mindenki nyugodtan műveli, trágyázza földjét, ha biztos abban, hogy a következő években is a kezén marad. Vagy itt van a szerződéses termelés — bök rá az újságra, — ezzel is sok 'baj volt itt a községben. Nekem sem volt olyan megfelel,» földem, melybe vethettem vólna. mégis e! ‘ kellett vetni. Hiába gondozóim, műveltem, csak gyengén sikerült. A cukorrépára nvnden do'- gozó paraszt szívesen szerződik. mert a pénz mellett sokszor annyi cukrot kap, hogy családTANÍTÓNi benne igazán, nem becsülik mindig munkáját . annyira, amennyire azt megérdemelné. Tény az, hogy igen sokszor, s igen sok helyen nem tekintették a maigyar nevelőt például a mérnökkel egyenrangú embernek, a szocializmus igazi harcosának. Tatán kissé lebecsülték, csupán „szükségesnek” tartották azt a nemes hivatás^ mely az embert alakítja, gyúrja át igazán emberré. Igen sokszor nem csupán a tanítót, de magát az oktatást is lebecsülték — néha még maguk a tanácsok is. Nem támogatták az iskolákat tanszerekkel, sokszor még a legszükségesebbel sem. Ez a helytelen nemtörődömség eredményezte az álta ános iskolai oktatás aiacsonyszínyonalú- ságát, amely döntő hiányosság azért, mert az emberi nevelés alapjaiban ejt csorbát. Sokszor a nevelők is visszavonultak a tennivalóktól, érezve a bizalom hiányát. Mit is tudtak volna tenni, amikor sokhelyütt a felsőbb hatóságok ai nevelést, az oktatást a tanító mellékfoglalkozásának tartották, elhalmozták olyan társadalmi munkával, melyet tanítói képzettség nélkül :s bárki el tudott volna végezni, mely lefoglalta és kimerítette a nevelőt. Egerben például a szakosító tanfolyam tanítói többízben arra hivatkoztak, hogy nem tudtak kellőképpen elkészülni ae anyagból, mert cséplési ellenőrök vob.ak a falvakban. A bizalom hiánya, az oktatási munka lebecsülése azonban nem az egyetlen láncszem, mely nehézzé tette a magyar nevelők helyzetét. Anyagi gondok is hozzájárultak ehhez. Lazur Lászlóné szájából hallottuk e szavakat: Bizony sokszor gondot okozott nekem, hogyan elégítsem ki gyermekeimet és beteg férjemet igényeiknek megfelelően. Férjem keresőképtelen, a gyermekek még kicsik, a legkisebb még iskolába sem jár, így csak az én fizetésemre számíthatunk. A válságos percekben mindig jának egész évre elég, sőt még a; piacon is adnak el belőle. Így lesz ez a többi ipari növénnyel is, ha az állam több kedvezményt ad a gazdának és mindenki arra szerződhet, ami földjében legjobban megterem. A kormány programm.ját én is és dolgozó paraszttársaim 's örömmel fogadtuk, mert az eddigi bizonytalanság helyett most már nyugodtan dolgozhatunk és munkánk eredményét, terményfeleslegeinket is szabadon értékesíthetjük. Eddig se késlekedtem a beadással, tojás-, baromfibeadá- somaí még az első negyedévben teljesítenem. Most pedig látom, hogy milyen segítséget ad az állam a parasztoknak, köztük nekem is. Kötelességemnek érzem, gabonabeadásom teljesítését, beadásomat a csép'ögéptől viszem a begyűjtőheiyre, hogy ezzel köszönjem meg aíz államnak, amiért ai parasztokat ennyi kedvezményben részesítette. •p arra gondoltam, hogy áldozatot kei! hozm hazánkért, az építésért, 'Sztálinvárosért, de — s itt kissé elakad a szavai s fejét szégyenlősen lehajtva mondja — többször megkérdeztem már magamtól, meddig bírjuk még? Önzésnek tartottam azt a gondolatot, hogy a ma emberének minden örömét és erejét nem lenne szabad teljesen feláldozni a jövő nemzedék boldogságának. Most már mindaniny'an tudjuk, hogy igaza volt Lazur Lászlónénak, népünk mindenkor kés2 az áldozatokra, de kormányunk bizton vigyáz arra is, hogy önmagát, erejét ne áldozza fel. Uj országgyűlésünk, melyet népünk a közelmúltban választott meg, első ülésén bebizonyította, hogy nálunk min- den a népért történik, méltó volt tehát a nép bizalmára. Nagy Imre elvtárs történelmi szavai nyomán javul az életünk, a magyar nevelőké, Lazur Lászlónéé is. ö maga is tudja ezt. Bizakodással, várakozással tekint a jövő felé. Tudja, hogy a jövőben jobban megbecsülik majd nevelői munkájukat, segítik, támogatják azt, s nagyobb lesz a bizalom az érdemes régi értelmiségiekben. Az elhanyagolt régi iskolák új felszerelést, term és zet tudomány i kis ér ! éti eszközöket kapnak, s főiskoláink nevelik az új fiatal, tettrekész tanító nemzedéket. Lazur Lászlóné egyénileg is nagyon-nagyon sokat kap majd kormányunk gondoskodásából. Tatarozni fogják lakását, melyen már itt-ott nagyon hibás a fal emelkedik az életszínvonala, tehát nagyobb szelet vajas- kenyeret adhat kis csipogó gyermekeinek, Lazur Lászlóné tudja azonban azt is, nevelőtársaival együtt, hogy kormányunk gondoskodását még jobb, még lelkiismeretesebb munkával kell meghálálnia az új. szocialista nemzedék nevelésében. Veres Anna Őrködjünk mi is törvényeink felett s ne engedjük azokat senkitél sem megsérteni Félszáz dolgozó paraszt gyűlt össze szombaton este a íe!németi tanácsházán, hogy _ meghallgassa Nagy Imre elvtárs beszédét, megismerkedjen az . új kormány új gazdaságpolitikájával. Ott volt közöttük Rofusz Isjván nyolcholdas, egyénileg dolgozó paraszt is, aki mindenkor becsülettel teljesítette állammal szembeni kötelezettségeit, s élenjárt a mezőgazdai- sági munkákban is. A beszámoló után a következőket mondotta dolgozó társainak: „Helyeslem a kormány új politikáját, mert végetvet az eddigi, igen gyakran előforduló túlkapásoknak, visszaéléseknek és segít bennünket a fejlődésben." Elmondotta, hogy ezévi beadását tojásból, baromfiból méo- a választások előtt teljesítette, ennek ellenére a községi tanács újabb beadást vetett ki rá. Megkárosították a tagosításnál is, mivel három hold konyhakertnek való földje helyett három hold kavicsos földet adtak cserébe. „Nagyon örülök, hogy a kormány figyelme még erre is kiterjedt, s ígérem, ezentúl még szorgalmasabban, becsületesebben dolgozom, hogy elősegítsem az új gazdaságpolitika meg- va ásítását." Sütő b. Károly hétholdas dolgozó paraszt arra figyelmeztette paraszttársait, leplezzék le azokat az elemeket, akik a jövőben igazságtalan kivetésekkel, telesleges zaklatásokkal akarnak elégedetlenséget szitani a dolgozó parasztság soraiban, mert azok a nép ellenségei, a béke ellenségei. „Őrködjünk mi is törvényeink felejt, s ne engedjük azokat senkitől sem meg. sérteni" — mondotta. Nálunk is van bürokrácia Dienes József elvtárs nevét már ismerik megyénk dolgozói. Az Autójavító üzem kiváló esztergályosa, akj munkájában alkalmazva, a Koleszov-íéle gyorsvágás: módszert, egyike azoknak az embereknek, akikre mi büszkék vagyunk. Dienes elvtárs méltán kiérdemelte 'megbecsülésünket, teljesítménye az elmúlt hónapban is 277.2 százalék volt. Megkérdeztük öt, mi a véleménye Nagy Imre elvtárs beszédéről. — Igaz, hogy eld:g is megelégedetten, jól éltünk feleségemmel a 2636 forintos havi keresetből, panaszra e téren nincs, s nem is lehet okunk. Munkámban azonban nagyon sokszor tapasztaltam olyan hiányosságokat, amelyeket most. Nagy Imre elvtárs beszéde után feltétlen ki fognak javítani. Bár üzemünk féléves tervét 117 százalékra teljesítette, mégis meg kell említenem, hoigy az anyagellátás rendszer.elensége, sőt hiánya sokszor igen komoly gondot okozott. Ebben a kérdésben főleg a minisztériumot terheli a felelősség, mert a tanács, bár sokszor nem volt elég erős- kezű, megtett minden tőle telhetőt a hibák felszámolására. Gátolta zavartalan tervteljesíté- sünket a szerszámgépek hiánya is, s az a tény, hogy igen sokszor nem biztosították a, műszaki feltételeket. Dienes elvtárs végigvezetett minket az üzemen, láttuk, hogy bizony nem csupán ezek a hiányok. Az üzemben nincs mosdó, mely az egészségvédelem legelemibb feltétele, nincs kultúrotthon, ahol munka után szórakozhatnának. pihenhetnének Mindenki örömmel, bizakodással beszél Nagy Imre elvtáns szavairól. Tóth Sándor elvtárs elmondja, hogy az üzem 85 dolgozója sokat vár új kormányunktól. Nagyon szeretné, ha a jövőben új üzemépületet kapnának, mert a meglévő nem elégíti ki a szükségleteket. N ncs külön helyiség az üzemi pártszervezet részére sem, s.okan szorulnak össze a kicsiny szobákban. A napokban alakult meg üzemünkben a DlSZ-szer- vezet, de helyszűke miatt eleve el van zárva annak lehetősége, hogy komoly, jól szervezett munkát végezzen. Dienes elvtárs, ha jól a mélyére gondol, rábukkan saját egyéni életének apróbb-cseprőbb kudarcaira, melyek akadályozták munkáját. Helyes és jó kezdeményezése sokszor a bürokrácia falaiba ütközött. A szakszervezet például nem támogatta a Koleszov-kés alkalmazását. Nehezen, de kemény erős akarattal azonban sikerül; legyőzni ezeket az akadályokat, s most, aimikor Nagy Imre elvtárs beszéde új utat jelöl ki történelmünkben, új úton indul el az Autójavító üzem, D enes József elvtárs ás aiz egész magyar ipari munkásság. Nagyszerű út ez, a jólét, felemelkedés, a,z eljövendő szocializmus útja. Lelkiismeretem szaval követve, a szószékről üdvözöltem az új kurnmnyproyramm»t A magyar honpolgárok milliói feszült érdeklődéssel és őszinte megkönnyebbüléssel hallgatták rád.óikon- keresztül az új kormány célkitűzéseit. Magam is hasonló érzések között kísértem figyelemmel a jelen században meg egyedülálló és a szocialista eszmék súlyától terhes programmât. Mindnyájunk várakozása valóravált Nagy Imre, a nvniszterjanács elnöke szavai nyomán. Tüstént — a kormánypro- gramm elhangzása u;án — a templomi szószékre léptem és mint leikiismerete szavát követő katolikus pap és mint államunkhoz hűséges honpolgár, én is a szokot.nál ünnepélyesebb szavakkal siettem üdvözölni a népért megszületett új kormápy- programmot. Mint ön.udatos békeharcos és népét szerető lelkipásztor, nem maradhattam szótlan, hiszen új életlendület, még emberibb életviszonyok, ízesebb kenyér, nyugodtabb körülmények a velejárói megváltozott életünknek. A legidőszerűbb fe. adatokat tűzte célul kormányunk és szent meggyőződésem, hogy honfitársaim velem együtt nemcsak üdvözlik és megcsodálják e századnak ily nagyszerű vívmányát, de vállvetve, s egyemberként harcolnak a megvalósulásért. Ezirányú biztos reményeimben nem is fogok csalatkozni a ream bízott hívek részéről, akik a rendkívüli és ünnepélyes megnyi.atko- zásomat örömtől könnyes szemmel hallgatták végig. A magyar Himnusz hangjaival záruljak jó- kívánataim kormányunk felé, s híveim, az ünneplőbe öltözött templomból a programm való- raváltására indultak e közös kívánsággal: „úgy engedje , az Is.en!” Annál szívesebben adok hangot érzéseimnek, mert az új programm eltemeti az elmúlt évek e.ötorduk igazságtalanságait is, és fokozottabb megbecsülést biztosít a dolgozóknak, akár fizikai, akár értelmiségiek legyenek is azok. Éppen személyemet különösen is megnyugtatja az államhatolom intézkedéseinek jogszerű, és törvényes — egyben keresztény'en erkölcsös — kereteinek kihangsúiyozása. — Felnémeten sok alap.alan váddal illettek olyan felelős vezetők, akikkel együtt küzdők a nép boldogulásáért. Két Ízben is cikket írtak és írattak elleniem, minden alap nélkül, amikért e lapon keresztül most. kormányunk alkotmányos intézkedéseire támaszkodva, kárpótlást kaphatok. Legszebb és földieknél maradandóbb megtiszteltetés mindig a népet szolgálni, de ma hatványozottabban felemelő tudat az új irányelvek szerint. Minden akadály elhárult ma már a szoc'a ist'a, boldogabb élet útjábói. Azért választottuk az új kormányt, hogy biztosítsa népünknek a társadalmi fel- emelkedést. Hallottuk a célkitűzést, minden a népért történt benne! Rajtunk a sor: mezőgazdasági, ipari és értelmiségi dolgozókon, hogy valóra- váksuk a programme) és ne- csak holt betű maradjon, becsületes közreműködéssel magunkat boldogítjuk, hazánkat gazdagítjuk, s ami nekünk ma ezzel egyet jelent, tartóssá tesszük a békét! Ifj. Tó:h 'Antal plébános Felnémet Mindenki fontos, aki becsülettel dolgozik Nagy örömmel- és megelégedettséggel olvastam a „Szabad N'ép‘'-ben, hallgattam a rádióban Nagy Imre elvtárs szavait. Kisiparos vagyok, bádogos, 1949 óla vagyok csak önálló. Szeretem a szakmámat, szívesen, örömmel dolgozom, de az elmúlt időkben nem nagyon volt miből. Nem kaptunk anyagot, úgy éreztem gyakran, hogy mellőzött, lenézett tagjai vagyunk a társadalomnak, talán nincs is szükség a munkánkra. Pedig nem egészen így van. A KTSZ nem tud minden munkát elvégezni, különösen kisebb, bápéldául vizesedények, vagy babafürdetőkád, a mi feladatunk lenne elsősorban. Sokan jöttek hozzánk például ö,literes kis- veder készítésére, olyanok, akiket (alán éppen a KTSZ küldött el, mondván, hogy nem tudják vállalni. En sem tudtam elvégezni, mert nem volt anyag. A kormány programmja ezen a téren is gyökeres változást hoz. A kisiparos munkájának megbecsülését, s ezen keresztül a dolgozó nép jobb ellátását, segítségét biztosítja az új gazdaságpolitika Teljes mértékben egye.értek Nagy elvtárs szavaival, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Nem szabad elhanyagolni a jövő építése mellett a jelent sem, hiszen mi magunk is szeretnénk jól, gazdagon, békében élni, — jobban, gazdagabban, mint eddig bármikor, iparostársaim körében áita ános megelégede:tség tapasztalható, megnyugvást hozott ez a nagyszerű programm. Megértettük belőle, hogy mindenki fontos a párt és az állam számára, aki ebben az országban becsülettel dolgozik, jó munkájával segíti a szocializmus építését. Riesz Ferenc bádogos Gyöngyös dogeszközök készítése, mint Ebben az országban mindenekelőtt a népé a főszerep Gyöngyös város dolgozói is nagy megelégedéssel fogadták az úi kormány nagyszerű pro- grammját. Munkások, parasztok, értelmiségiek egységesen juttatták kifejezésre elszántságukat az új programm megvalósítása mellett. Kálmán Lá-szló főmérnök a következőket mondotta: „Gyöngyös hatalmasat fejlődött az elmúlt néhány esztendő alatt, egyszerű üdülő, mező- gazdasági jellegű városból ipari várolssá vált. Az elmúlt, alig két esztendő alatt közel hatezer emberrel emelkedett a város létszáma, — ez is a nagyarányú fejlődést bizonyítja. De mást js, az!, hogy előrerohantunk, mert például a lakásfejlesztés, a lakás- építkezés üteme messze elmaradt az iparosítás mellett. A tervek ugyan elkészültek a város fejlesztéséi illetően, de idő, mód nem nyílt rá, hogy maradéktalanul végre is hajtsuk. Nagyszerű lehetőségei vannak ma a mérnököknek, ezeket a lehetőségeket méginkább kifejezésre juttatja az új gazdaság- politika A dolgozó nép életszínvonala emelésén dolgozni nagyszerű feladat minden mérnök számárai. Sokat várok ettől a programmai, mely kifejezésre juttatja, hogy ebben az országban mindenekelőtt a népé a főszerep.
