Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-14 / 48. szám

NÉPÚJSÁG

1953 JUNIUS 14.

A félévi terv teljesítésével alapozzuk meg a harmadik

negyedévi terv sikerét

Adott szavuk becsületéért, felajánlásaik és a második negyedévi terv teljesítéséért küzdenek ezekben a nagyszerű forró lendületű napokban üzemeink dolgozói, műszaki vezetőink, üj munkahősíeítek, új, magasabb, szárnyaló teljesítmények születnek ebben a küzdelemben, a Béke-Viiágíanács budapesti ülésszakának tiszteletére tett

vállalások végrehajtásában. Ti- liczki József petöfibányai sztahanovista vájár 239 százalékos, Biró n. István egercsehi sztahanovista vájár 2!0 százalékos, Bikki József bélapátfalvai sztahanovista klinkerégető átlago-’ 6an 102.5 százalékos teljesítménnyel köszönti a béke legkiválóbb harcosait.

A kommunista példamutatás magával ragadta számos üzemünk dolgozóját

így érték el több üzemnél, hogy május havi tervüket 100 százalék felett teljesítették. Petőii- bánya válla-!at-103.7, Recski Ércbánya 110.4, Bélapátfalva 108.5, és a Mátravidéki Erőmű 101.9 százalékra teljesített májusban.

A fenti eredmények azt bizonyítják, ahol jó a vezetés, ahol biztosítva vannak a műszaki feltételek, ahol a párt biztosi" tóttá a kommunisták példa- mutatását — ott a dolgozók lelkesedése határtalan, s a teljesítményeknek plafont, valóban csak a mennybolt szab. Meg kell azonban őszintén mondanunk, hogy megyénkben számos

olyan üzem van, amely tervét, rendszeresen nem teljesíti, s a hónapok kapuját súlyos adóssággal lépi át. A Hevesmegyei Téglagyári Egyesülés május havi tervét 74.5, egercsehi szénbánya 92, a Gyöngyösi Váltó- cs Kitérőgyár 93.2 százalékra teljesítette. De a kép még így sem tiszta. A májusban jól-teljesítő üzemeknek sincs sok okuk az elbizakodottságra — bár ennek jelei a június első tíz napját értékelő jelentésekben már megmutatkoznak. Nincs okuk megelégedésre azért, mert a második negyedév sikeres befejezéséért még náluk is sok a tennivaló.

Hogyan állnak megyénk üzemei a második negyedéves terv teljesítésével ?

Június elsején, tehát az utolsó hónap elején a statisztikai hivatal a következőket jelentette: Hevesmegyei Téglagyári ES 49.4, Bélapátfalvai Cementmü 67, selypi Cementmű 76.8', szilvásvárad! Mészmű 71.3, szarvaskői Kőbánya 83.4, Északmagyarországi Építőkőfejtő 57.7. Petőfibánya Vállalat 63.8, egercsehi Szénbánya 67.1, Bükkhegységi Ásványbánya 75.2, Mátrai Ásványbánya 89.8, Mátravidéki Erőmű 67.3. recski Ércbánya 73.3, gyöngyösoroszi Ércbánya 64.9, Váltó- és Kitérőgyár 65.2, Egri Bútorgyár 65.7, egri Laka- tosárugyár 79.4, hatvani Konzervgyár 24 4. Heve-smegyei Tejipari Vállalat 51.2, hatvani Cukorgyár 62.5, selypi Cukorgyár 101.8, Hevesmegyei Malomipari ES 72, gyöngyösi Oyümszesz Vállalat 104.5, egri Dohánygyár 66.1, Hevesmegyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat 60.7 százalékot ért el. Mindez június

elsején. De azóta: eltelt tízegy néhány nap, vájjon váitozott-e gyökerében a helyzet?

Nem mondhatnánk. A június ekő tíz napját értékelő jelentés azt mutatja, hogy éppen megyénk legfontosabb üzemei ctz önteltség és a megnyugvás szellemében élnek. Petőfibánya vállalat június 10-ig, tehát első dekádtervét 88.2, Bélapátfalva ugyanebben az időben klinker- böl 89. cementből 93.9 es Éger- csehi szintén 10 nap alatt 98.1 százalékot ért el. Hát mi mást jelentenek ezek a számok, mint efbiza ködöttságot, megnyugvást, — a lelkesítés és a lelkesedés h'ányát. Nem kell számtantudósnak lennünk annak megállapításához, hogy az első tíz nap eredményei visszaesést, újabb terhet, adósságot jelentenek az üzemek negyedévi tervében, S pont most a finisben újabb köbméterekkel, csillékkel, tonnákkal, csúsztak vissza a

céltól! Mi ennek az oka? Talán a dolgozók lendülete, lelkesedése hagyott alább? Talán a mi megyénk ipari munkásai nem érzik mi a feladatuk a békeharcban? A választási békeversenyben elért eredmények, vagy akár most a BVT tiszteletére született hőstettek nem ezt bizonyítják.

Az elmaradás oka elsősorban a vezetőknél megmulalkozó hanyagságban keresendő

melynek édes Testvére a gyenge, hanyag műszaki vezetés. Éger- csehiben a munkások önfeláldozó hősiességgel küzdenek a lenért. De meg kell mondanunk hősiességük sokszor szisz fuszi harccá alacsonyul. Mert hősiesség az, ha egy vájár a 20-as siklóban 200 méterről lábához kö.őit ácsolatfával kúszik — de az eredmény: egy óra kiesés a termelésből. Mit csinálnak itt a műszakiak? A termelés műszaki feltételinek biztosítása helyett, személyes, hiúsági vitákat foktatnak egymással, a vállalat igazgatója pedig nagy frázisokat pu:fogtat. Egercsehiben

rossz a faellátás, rossz a szel- lőzőberendezés s ezen mind máig nem sokat változtattak. Nem egy esetben hanyag, lelki- ismeretlen munkát végeznek az adminisztratív dolgozók is. Dor- kó e'vtársat a bánya munkaügyi osztályának vezetőjét, igazgatójával együtt a megyei szervek előre figyelmeztették: harcoljanak a munkásvándorlás ellen, biztosítsák a tervíeljesíléshez sz'ükséges munkaerőt. Ennek ellenére semmit sem tettek, s most a munkások elvándorlása erősen érezteti hatását a termelésben.

Pefőflbányán se jobb a helyzet. Itt- is elsősorban az igazgató és műszaki vezetők hozzáállásánál van a hiba. Még mindig sok a szállítógépek rongálódása és állása, — de ennek nincs felelőse. Az igazgató itt sem ellenőrzi alaposan a külön böző osztályok munkáját, s a műszakiakat. Azért van gép állás, azért törtek el az F 4-es gépek, mert nincs tervszerű, megelőző karbantartás, nem biztosítottak tartalékalkatrészeket, A Selypi Cementgyár vezetője az utolsó pillanatban, amikor már egy kaviesnyi kövük sem volt, eszközölt megrendelést, Bélapátfalván a kemence karbantartását hanyagot.ák el hosz- szabb ideig.

Ezek csak kiragadott példák — de jellemzőek! Nem beszéltünk még a tervszerű, egyenletes termelésről, pedig e körül sincs minden rendben üzemeinknél. Gyakori még a hétvégi rohammunka, amely szintén a szervezetlenségből adódik. Amellett sem mehetünk el szótlanul, hogy Petőfibánya vállalatnál már hosszabb ideje Pelőfi al- táró szinte a rózsái IX-es akna. és az utóbbi- időben a gyöngyösi XII-es akna eredményeiből él. Június 10-én például Petőfi állá™ 73.4, a rózsái IX-es akna 116,1, a gyöngyösi XII-es akna 130.5 százalékot téliesített

A mulasztásokért felelősség terheli a pártbizottságokat és a tömegszerveseteket is

Az üzem: pártbizottságok termelést ellenőrző munkája még nem kielégítő. Egercsehiben még nem kellő hozzáértéssel és szeretette! foglalkoznak a műszakiakkal. A szakszervezet sem harcol következetesen felada- ai'-rt. Májusban Bélapátfalván 739 (?) beteg volt és 71-en iga. z.oiatianul mulasztottak. Petőíi- bányán 3735 (?) beteg volt és 357 ember igazolatlanul hiányzott a termelésből. Vájjon hány beteget ellenőriztek üzemeinknél? Tudniuk kell, hogy ezek a számok többszáz tonna kiesést jelentenek a népgazdaságunknak, s ezek a számok a vál 1 aIátvezetés mellett a párt és a tömegszervezetek gyenge munkáját is mutatja.

Két hetü k van még a második negyedéves terv befejezéséig. A második negyedéves terv befejezése és túlteljesítése — a harmadik negyedév előkészítése — ez most dolgozónk és vezetőink legfontosabb feladata. Ennek érdekében mozgósítsanak minden erőt, használ !ák fel a munkások ötleteit és kezdeményezéseit, a BVT ülésének tiszteletre indult mozgalmakat. Szélesítsék bányászaink kezdeményezését. a ..Pénteki-mozgalmat, használjanak ki nrnden percet. A vezetők számolják fel a megnyugvást, az önelégültség hangulatát — váljanak a termelés parancsnokaivá. A mű- szakiak teremtsék meg a termelés feltételeit, gondoskodjanak a gépek tervszerű, megelőző kar bantarlásáról. Ne legyen egyetlen üzem sem, ahol ne beszélnék meg a harmadik negyedéves tervvel kapcsolatos tennivalókat. Már mos* készítsék elő a tervet és bon sák fel egyes munka- padokig.

Segítsék elő pártszervezeteink ennek a feladatnak a megoldását. ameUett szervezzék meg úgy a békeőrségeket, hegy az újólag mutassa és igazolja Rákosi elvtársnak a budapesti választási nagygyűlésen elhangzott szavait: „A mi elemünk a teremtő béke! A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe!"

Évekkel ezelőtt Gyöngyös egyik utcájából egy apró barna kislány indult el élete első útjára: az elemi iskola felé.

Iskola ... Milyen sokat is jelent ez egy hatéves gyerek számára. Az iskola kapujában nagyobbnak érzi magát, bár a vékony füzetet szorongató keze remeg az izgatottságtól.

Gábor Katalin a város egyik számvevőjének egyetlen lánykája, az első napokban igen szorongva, s nem kis félelemmel figyelte a tanítónőt. Ez a szorongás egyre kisebb lett, egykettőre elfelejtette, hogy fél, s mind nagyobb tiszteletet erzett a „tanítónéni” iránt, aki „mindent tud.”

A kis Gábor Katalinba szinte észrevétlenül betelepedett egy gondolat — tanítónő lesz. A játékukban már mindig ő volt a „tanítónéni”. Ö számoltatta be játszótársait a leckéről és intővel fenyegette azokat, akik huncutkodtak, nem fogadtak szót. Később már természetesnek vette, hogy ezt a pályát szánta neki az élet, s nem is neheztelt érte — bár az út nem volt könnyű. Apja 1927- ben fiatalon meghalt, s hogy a tanulás mellett másokat is tanítania kell, hogy a tandíjra és a kenyérrevaló meglegyen, természetesnek vette. Sokszor mondta özvegy édesanyjának, aki panaszkodott a csekély nyugdíjacska miatt: „majd ha tanítok, mindenünk lesz.”

S miután iskoláit jeles eredménnyel 1932-ben elvégezte, egyetemre iratkozott be. „Diplomát szerezni, akkor lesz csak igazán boldog és szép az élet” __ gondolta. 1937-ben kezében

Gábor Katalin „kiváló fanár"

a tanári diplomával, úgy érezte, hogy vége a nélkülözésnek. Elképzelte magát, amint egy hatalmas teremben — melyet fiúk és lányok töltenek be — magyarázza a magyar nyelv szépségeit. Azok pedig éppoly tisztelettel figyelik őt, mint ahogy ő figyelt annakidején. De egy évig nem kapott állást. Kezében a diplomával hiába járta a minisztériumot kinevezéséért, azon a válaszon kívül, hogy „rossz pályát választott” egyebet nem kapott. 1938-tól, 1941-ig mint óraadó működhetett csak — hetenként két, három órát tanítani, ez volt a munkája, és hetenként több napot koplalni, ez volt az élete. De mindezt elfelejtette, amikor megkapta tanári kinevezését a fasiszták által „visszaszerzett” Muraszombatra. „Végül mégis célnál vagyok” — gondolta. S csak később látta meg, hogy milyen áron. Muraszombatban gondolt életében először arra, hogy vájjon van-e a világon olyan hely, ahol nem ilyen keserves, nehéz a sorsa annak, aki nevelni akar.

Erre a gondolatára csak a felszabadulás után kapott választ. Gyöngyösön, a felszabadulás első napjai, a hatalmas változásból adódó kisebb nehézségek bizonytalanná tették, de mindinkább bátrabb és vidámabb lett, mikor érezhetővé vált a kommunisták, a párt munkája. Egyre jobban becsülte a kommunistákat. Mindjobban érezte, hogy a

kommunisták nem azt nézik benne, amit a múltban néztek. Ezek nem gátolják, akadályozzák munkáját, hanem segítik, támogatják. Gábor Katalin újból elindult és most indult el az igazi élet útjára. Nem egyedül ment. Kezét a párt fogta, mely a népet képviselte, s közösen könnyen legyőzték a nehézségeket.

Gimnáziumban tanított, nem egymás elleni gyűlöletre, hanem egymás megbecsülésére. Iskolaigazgató lett, mégjobban mélyült benne a felelősségérzet. Nemcsak fiatal gyermekek nevelésével bízta meg a párt, különböző tanfolyamokon, szemináriumokon idősebbeket is tanított. Nemcsak fiatal gyermek- szemek figyelték szavait, hanem éltes emberek, akik apja is lehettek volna — ekkor értette meg, mit jelent a tudáshoz

való ragaszkodás, s hogy e társadalomnak emberei sokat akarnak tanulni. Tudta és érezte, hogy kevés az, amit ő ad, pedig rengeteget dolgozott. Tanult-tanult rendületlenül, lelkesedéssel. Nem egyszer találta a felkelő nap könyvei mellett, nem egyszer virrasztóit szovjet pedagógiai könyvekkel kezében.

S most, több mint egy éve a Gyöngyösi Közgazdasági Technikum igazgatója. Népünk legjava, az ifjúság nevelését bízta rá a párt és ő igyekszik meghálálni ezt a bizalmat. Gábor Katalin szerény ember, nem dicsekszik az eredményekkel. Most már világosan látja, mi a végső cél életében. Életét, jövőjét az új emberek nevelésének szentelte és állandóan egy gondolat lelkesíti: minél tökéletesebb embereket a társadalomnak. Az élet különböző területén sok ember van már akit ő nevelt, s azért igyekszik mégjobban dolgozni, hogy azok az emberek, akik rá voltak bízva, megállják helyüket.

A felszabadulás előtti célok megvalósultak hát Gábor Katalin életében. Embereket nevel, s ezért a legszebbet kapja: a párt, a nép megbecsülését, szeretetét. Ezt a felszabadulás óta állandóan érzi. Érzi a segítségben, a dicséretben, a bírálatban, a jutalomban egyaránt. A legnagyobb jutalmat 1948-ban kapta — ez a párttagság. Azóta még áldozatkészebben, még lelkesebben végzi munkáját, ez a fiatal igazgatónő. S most újból megjutalmazta államunk — a pedagógusnap alkalmából „Kiváló tanár” kitüntetést kapott.- a

ayoias

Nincs talán a tőkés világnaik egyetlen hatalmassága sem, amely annyit kérkednék pártat lanságával, mint a klérus. A történelem ténye: azonban mást mu.altnak. Elég csak a népi demokráciákban az utóbbi évek ben leleplezett, a klerikális reakció által szervezett népelle nes össze&küvésre gondolnunk. Nem hiába választották meg nemrégiben XII. Pius pápát Csíkágó város tiszteletbeli főrendőrévé: a klerikális reakció tüzzet-vassa', tömjénnel és átokkal, kémkedéssel és rémhírterjesztéssel tesz tanúbizonyságot arról, hogy célia a kizsákmányolás. a tőkés társadalmi rend fenntartása k

A Vatikán egész története azt bizonyítja, hogy az egyház mindenkor a hanyatló osztályok oldalára állt a haladó feltő rekvő osztályokkal szemben. Az egvház ezt az álláspont,iát egyáltalán nem is titkolta. Min. aertki vesse alá magát Isten nevében a fe'sőbbségnek — legyenek azok királyok vagy helytartói — akik a gonosztevők megbüntetéséért és a jólét lelkek meg jutat mozisáért működnek, mert ez az Ür akarata’’... — így szónokolt, ezt parancsol fa IX. Pits pálpa 1849-ben, akkor. amikor a népek harca zsarnokaik ellen tetőpontra hágott.

Retz'bach német teológus egészen vilàjjosan meg is mondja, mi az egyház álláspontjának veleie:

„Senki ne merészeljen merényletet elkövetni a mások tu- ’aidona ellen. Ha valaki bőségben él, mikor az emberek mindenütt éheznek, ez.zel senkinek sem okoz bajt. Ha rosszul használja fel vagyonát, nem követ el Igazságtalanságot. liánom csak a szeretet törvénye eVen vét. ame’y azt írja elő, hogy segítsünk a szegényeken." k

Az egyház a középkor legnagyobb földbirtokosa, körömszakadtáig védte a rothadó feudalizmus* a feltörekvő kapitalizmussal szemben. A pápákat, páni féle'em fogta el arra a gondolatra, hogy a nép nem áll majd meg a hűbériség megsemmisítésénél és egyszer majd megsemmisíti az e'nyomás egész rendszerét. A Vatikán támadást indított a nők egyenjogúsága ellen — a biblia nevében, amely a nőket a'sóbbrenji lényeknek tartja. Üldöztek minden haladó gondolatot, amely utat mutatott az emberiségnek. A pápák mindén ellen felvették a harcot, ami hozzájárulhat a dolgozók öotuda‘csodásához, felszabadulásihoz. Az egyház mindenkor félt a néptől és a népmozgaltnaktól. de legjobban a+tó,I az osztálytól rettegett, amelyben igen hamar felismerte a k'zsákmányolás valamennv' formájának legkövetkezetesebb ellenségét: a munkásosztálytól. ★

Amikor az osztályharcos, szervezett munkásosztály megjele- ni,k a, történelem porondján, az egyház, amely közben maga, is tőkéssé változott — minden erejét a burzsoázia védelmére kezdi össz-pontosítani. Ezért a pápák új eszközökhöz folyamodtak. A forradalom vörös zászlajával, a marxizmus zászlajával szemben kibontották a keresztény „szocialistáké’ sárga zászlaját.

Ennek a keresztény ..szocialista" mozgalomnak hivatását XV. Benedek pápa fejtette ki 1891-ben, „Rerum nova rum" című enciklikájában: „A proela- riátus ne irigyelje a gazdagokat és ne teljék meg gyíVölettel. mert az ilyen proletariátus az agitátorok könnyű zsákmányává aá ik...’’

Céljukat azonban nem érték el. Nem sikerült fcItartQztatniok a forradalmi munkásmozga'om növekedését. Hiába segítettek ebben a klerikális reakció hű szövetségesei, ai jobboldali szociáldemokraták, hiába támogatta a klérus pénzzel és prédikációval. rémhírterjesztéssel és a Szovjetunióba 'küldött, hittérítőnek öltöztetett, kémekkel a fiatal szovjet állam elleni intervenció — a 14 állam hadjárata csúfos vereséget szenvedett és ugyanakkor világossá vált, hogy az eddigi eszközök nem elégségesek a forradalom feltartóztatására.

k

Az egyház felismerte, hogy a kapitalizmust most már csak a kíméletlen elnyomás képes megvédem a munkásosztály ellen. Ilyen elnyomókat látott a Vatikán az első világháború utáni evekben a tőke legreakciósabb elemeinek terrorista diktatúráiéban: a fasizmusban. Ezért az egyház félreérthetetlenül egyengetni kezdi a fasizmus útját.

XI. Pius a^zal kezdi műkődé,- sét. hogy „Ubi arcano dei" című körlevelében a demokráciát teszi felelőssé a nyomorúságért. „Anarchia lett úrrá a világon — mondja, a pápa — mert a néptömegek kezdik magukat a kormányzásban képviseltetni." ö- szentsége már a burzsoá demo- Krácia szabadságát is túlzottnak tartja: „Szilárd erőre és tekintélyre van szükség — csendül ki a pásztorlevélek virágos szavaiból a tömegektől rettegő ourzsoázia követelése.

Amikor Olaszországban 1924- ben Mussolini bandái átvették a halaimat, a klérus feloszlat:» még a katolikus pártot is. a papságot feleskette az államra és Mussolinit — a „gondviselés Küldöttének" nevezte. A Vatikán volt az első állam, amely a fasiszta Németországgal konkordátumot. egyezményt kötött és hogy a német püspöki kar képviseletében Bernin Osnabrück! püspök már 1933 októberében a hitlerista nemzeti tanács tagjaként fas'szta módra, felemelt karral énekelte a fasiszta himnuszokat.

*

XII. Pius személyében is Hitler lekötelezettje volt. mivel megválasztását a vatikáni német követ közbelépésének köszönhette. Ezért nem csoda, hogy a második világháború kirobbantásakor burkoltan, de egyértelműen a fasiszta tábor oldalára állt. Világosan mutatja ezt többek között a ha'.áltáborok példája. A pápa jól ismerte Dachau és Auswitz, Buchenwald és Maida- nek rémségeit, de egyetlen szót sem talá t megbé'uenzésükre.

Az egyház a háború folyamán azonban korán felismerte, hogy a játék elveszett és erőit villámgyorsan átcsoportosította. Az eddig a várakozás álláspontján lévő és a fasisztáktól gondosan megkímélt keresmény „szocialista" vezérek hirtelen aktívak lettek és az ellenállás húrjait kezdték pengetni egész Európában. Ezei- az erők azt a feladatot kapták, hogy az antifasiszta frontot belülről gyengítsék és ígv késleltessék a fasizmus vereségét. hovy oolif kaTa-nr elszigeteljék s hat kell, tudják a fasisztáknak kiszolgáltatni az ellenállási mozgalom hős vezetőit: a kommunistákat. Az egyház mindehhez megkapta az amerikai imperiaisták teljes anvagi és politikai támogatását, amelv a német fasizmus veresége után a világreakció -fejévé lépett fel és amelyben a Vatikán már évtizedek óta megtalálta minden népe'tenes tervének lelkes támogatóját.

k

A kommunizmus elleni küzdelemben a háború utolsó éveiben és különösen annak befeje-ése után a Vatikán is részt vállalt. Hűségesen szolgál ;a az Egyesült Államokat. Ezt olyan tények is mutatják, mint az, hogy jelenleg az USA-ból szármáz k a Vatikán jövedelmének 80 százaléka, amit a pápa természetesen nemcsak amerikai bíborost címek adományozásával, amerikai szerzetesek szenttéavatásával, de azzal is viszonoz, hogy az egyház politikáját teljes mértékben összhangba hozza az amerikai imperialisták igényével. A Vatikán rövid idő alatt a legnagyobb amerikai bankok és fegvvergyárak, a: Morgan, a Guggenheim, az Anaconda Doo- per, a S'nclalr Oil envik főrészvényesévé vált. Lehet-e ezek után csodálni, ha a pápa a Marshall-tervet „a keresztényi szeretet fénylő bizonyítékának" nevezte? Kit lepnek meg ezek után a pápa véget nem érő dicshimnuszai az atlanti szövetségről, amelynek agresszív tervei messzemenően egyeznek a pápa által követelt szcvjetellenes kereszteshadiárat. a, népek leigázásának és kiirtásának Wallstreet sugallta terveivel?

*

Hiába szervez a Vatikán ösz- szeesküvéseket a fiatal népi demokráciák megdöntésére, rém- hírhad,járatot a háborús hisztéria fokozására, hiába szervez szabotőröket és kémbandákat világszerte. A népek — soraikban a katolikus dolgozók is — határozott és egyre szélesebb körben visszhangzó választ adnak a jeke*e reakció mesterkedéseire, mert feltárul előttük a Vatikán kegyes álarc mögé rejlett népellenes arca.

»