Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-14 / 48. szám

r-'953 JUNIUS 14. N E PUJ SAG Nem foglalkozik a kártérítések eltörlésével a hevesi községi tanács Nagy munka folyik a hevesi községi tanács begyűjtési cso­portjánál: most készítik el a hátralékosok k'nuratását. Kiég hosszú és gazdag ez a lajstrom, a beadásra kötelezetteknek több inint fele nem teljesítette ese­dékes tojás-, egyrésztik baramk- besdási köte'elezettségét. 71 félévi tojásbeadásban például csak 53 százalékon áll a község. Mi a lemaradás oka? Többféle elmélet uralkodik ezzel kapcso­latban a községi tanácson. A legei terjedtebb, hogy egyidőre le volt zárva a község állatbe­tegség miatt, s ez vetette vissza a begyűjtést. Ez a>z álláspont csak annyiban állja meg a he­lyét, hogv másíé] hónappal ez­előtt valóban zár alatt volt He­ves, de semmiképpen sem iga­zolja az eltelt idő alatt végzett gyenge munkát. Másutt kell kereskedni, ha az Igazságot kutatjuk. A község dolgozó parasztságának nem is kis része még ma sem ismeri kormányunk rendelkezését a kár­térítések eltörléséről — 143 olyan gazda van, akinek még ma sem törölhette a tanács a kivetett kártérí ést. Bárdos Ben­jámin hét és fél holdas közép­paraszt é- még jónéhány társa még arról sem tudnak, hogy megjelent egy ilyen rendelet. — Be voltak osztva a népne­velők, az állandó bizottsági ta­gok — magyarázza Csikós La­jos VB-titkár, s ebben igaza van. De arra már senki sem gondolt, hogy ezek munkáját ellenőrizzék, beszámoltassák a bizottság tagjait végzett mun­kájukról, a dolgozó parasztság hangulatáról. Természetesen, ahol hiányzik az ellenőrzés, ott nem megy a felvilágosító mun­ka: sem, oit a dolgozó parasztok tájékozatlanok, felülnek az el­lenség meséjének, mely most éppen arról ágál, hogy „vég­legesen megszűnt a szabad­piac". Vájjon nem érdemes a kárté­rítési rendelettel agitálni? Váj­jon a dolgozó parasztok nem fogadják szívesen államunk nagyszerű gesztusát? A hangos híradó hatására — mely a köz­ség főterén van e helyezve —. jó néhánvan lerótták adósságu­kat a nép államával szemben. Sipeki Gáspár do gozó paraszt­nak például 1224, Gulyás Fe­rencnek 1824 forintot törölt a tanács. — de nem mindenki hallgatja a hangos híradót és a begyűjtési állandó bizottság tagjai, a népnevelők nem hasz­nálják fei agitációs munkájuk­ban ezeket a példákat. De nem is végezhet jó mun­kát a 15 tagú begyűjtési állandó bizottság, nem is alakulhatott ki helyes módszere, hisz rendszer­telenül tartja üléseit, és azokon is jó, ha a tagság fele részí­vese. Ahol így dolgozik az ál­landó bizottság, ahol nem el­lenőrzik a végzett munkát, nem is lehet más a.z eredmény. — mint eredménytelenség. A nagyjelentőségű rendelet kimondja, hogy aki június 30-ig teljesíti 1952—53. évi bor-, bur­gonya-, sériés, vágómarha, va­lamint a félévi tej-, tojás- és baromfibeadását annak m nden kártérítését törölni kell. Ezt ma­gyarázzák meg a begyűjtési ál­landó bizottság tagjai. Mondják meg, kinek mennyi kártérítést töröltek már el, s végzett mun­kájukról adjanak rendszeresen számot a tanács vezetőinek. A tanács ped'g ellenőrizze a be­gyűjtés: állandó bizottság mun­káját, frissítse fel tagjait a legjobban teljesítő dolgozó pa. rasztok soraiból, segítse, támo­gassa minden munkában egyik leghűségesebb fegyvertársát. Segáíse a községi és {járási tanács a tiszanánai Vörös Csiihg szövetkezetét Termeiöszövetkezeteirik döntő többsége megtárgyalta a mi­nisztertanács aratás és csép- lésről szóló határozatát. A ti- szanánaí Vörös Csillag szövet­kezet azonban azok közé a ke­vesek közé tartozik melvek rrem sokat törődtek ezzel a ha­tározattál. s netnhogv a tagok, de még a szövetkezet vezető­sége sem ismeri ezt a nagyje­lentőségű rendelkezést. Talán nincs aratni és csépelni valóia a szövetkezetnek? Téved, aki ezt hiszi, mert 480 hold őszi és tavaszi kalászos vár learafés- ra, s ennek szem veszteség nél­küli betakarítása igen kornolv feladatot jelent. De nem is készülhet jói fel a kenyércsatára a termelőszövet­kezet, amikor még a növény ápolással sincsenek rendben, — igen komoly a lemaradás. A 140 hold kukoricából iúnávs 6-ig csak 27 holdat, a maid 70 hold napraforgóból 36 holdat a nyolc hold burgonyáiból semmit sem kapáltak meg, a takar­mány és a cukorrépán*! még az egyelést sem végezték el. Egyesek panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő. Szabó Ká- rolyné, Gulyás Lajosné, Molnár Istvánná, a szövetkezet legjobb dolgozói kiszámították, hogy 36 nőt lehetne bevonni a mun­kába, ha elsősorban a vezetőség mulatna itt példát. Az üzemi párbtitlkár lelesége egyáltalán nem dolgozik. Barcsik Imre, Horváth István és a többi igaz­gatósági tag valamint Sal'ós János és Gulyá-s Zslgmond bri­ta­ter­gádvezetök feleségei sem nulták még meg, hogy a meíő&zöveíkezet az övék .is. A szövetkezet munkájának megjavításához az is szüksé­ges, hogy a községi és járási ta­nács több segítséget adjon. A községi tanács segítsége rend­szerint abban nyilvánul meg, hogy telefonon utasítgatja a szövetkezetét a növényápolás „ meggyorsítására" — a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője pedig április óta nem is volt a szövetke­zetben. Nagy munka: áll a tiszanánai Vörös Csillag ter­melőszövetkezet előtt. Csak úgy tudnak helytállni, ha fe'számol- ják a belső szervezetlenséget, ha bevonják a családtagokat a munkába, és ha végül ténylevés segítséget ad számukra a köz­ségi és járási tanács. (Visznek község, a kihívó fél lemaradt a versenyben — Tudósitönkiól. — Két héttel ezelőtt hangzott el a viszneki dolgozó parasztok versenykihívásai, s azóta a gyöngyösi járás minden községe csatlakozott már ehhez a nagy- jelentőségű felhíváshoz Tanács­üléseken, kjsgyűiéseken vitatták meg a dolgozó parasztok, a gyöngyöspataíkiak például azzal egészítették ki a visznek!ek vál­lalását, hogy a szőlőtermesztés­ben 35 mázsás átlagot érnek el. Az atkáriak elten tervében öt nappal előbbre hozták a határ­időket, Szűcsi község ai tiszta- búza aratását öt nap alatt, a haimájugraia'k négy nap alatt végzik el. A községek mellett igen so­kan tettek a gazdák közül egyé­ni vállalást is. A nagyrédei ta­nácsülésen, ahol több m'nt 200 dolgozó paraszt vetít részt, Er­délyi János kisparaszt párosver­senyre hívta kj Nagy András középparasztot a begyűjtés ha­táridő előtti teljesítésére, aki azzal egészítette ki a verseny- pontokat, hogy a sajátján kívül teljesen díjtalanul behord egy hold búzát az egyik airra rá­szoruló hadiözvegynek. „Nemcsak Vlszneken vannak olyan legények, akik meg tud­ják állni helyüket a termelés­ben, hamm Gyöngyöstar iónban rs — mondotta Nagy András középparaszt, a gyöngyöstarjá- ni tanácsülésen. — Mi is tudjuk kötelességünket, s a cséplőgép alól 110 százalékban teszünk ele get beadási kötelezettségünk­nek" GyéXngyösíialászon Szabó János, a mezőgazdasági átian- dóbizottsáig elnöke szólalt fel es ezeket mondotta: „A visztie- kiek II mázsás tisztabúza ter­mést vállaltak, én ped'g 18 mázsát termelek holdanként. Cukorrépából 200 mázsa eléré­sére tettek ígéretet, én pedig 300 mázsát termelek A járási tanács Egyetemmel kíséri a kibontakozó versenyt, s az első értékelés szerint Visznek község lemaradt a versenyben, a növényápolásban negyedik, a tojás, tej és baromfi begyűjtés­ben a kilencedik, aiz adófizetés­ben pedig a tizennegyedik a járás községei között. Változatlanul a pétervásári járás vezet a begyűjtési versenyben ' Néhány hét választ el ben­nünket az aratástól. Ezért most a növényápolás: munkák vég- 'zése mellett nagy gondot kell 'fordítani községi tanácsainknak te begyűjtésre, hogy az aratás 'idejére ne kelljen az erőket szét­forgácsolni, hanem minden erőt 'a- gvors, szem vesztesé g nélküli ■aratásra lehessen mozgósítani. 'Igen vontatottan halad a széna- 'begyűjtés, ideje, hogy községi 'tanácsaink'nagvobb gondot for- 'diítsanak a szálaslakarmány be­gyűjtésére. különösen Márkáz 'és Domoszló községben, ahol jmég nem kezdték meg a széna 'begyűjtését. A Bíke-Viiágtanács ülésének •tiszteletére indított verseny navy segítséget ad tanácsaink munká­jában. A gyöngyösi járásban '1200 dolgozó paraszt vállalta, hogy félévi vagy egészévi be­adását teljesíti a: Béke-Világta- 'nács ütésének tiszteletére. Ter- imelőcsoportjainkiban is folyik a 'békeversenv. Ifi. Ondó M'k'As- né, mezötárkányi MNDSZ- 'asszony vállalta egészévi tojás­os b ar o miibe a d ás ár. a k teljesité- tsét és év végére 210 munkaegv- 'séeet ér el. A termelőcsaportok versenyé­ben járási viszonylatban első. medvében harmadik helyet fog­lalta el a nagyrédei Munka tszcs. A tárásob közötti versenyben 'a megyei tanács június 11-i je­lentése szerint: 1. pétervásári 'járás tejből 89, tojásból 74, ba­romfiból 137 százalékkal, 2. egri ■járás tejből 80, tojásból 64. ba­romfiból 103.2. 3. hatvani járás tejből 75, tojásból 56, baromfiból 103, 4. gyöngyösi járás tejből 69, 'tojásból 48, baromfiból 100. 5. hevesi járás tejből 62, tojásból 42, baromfiból 79, 6. füzesabo­nyi járás tejből 61.7, tojásból 07,5. baromfiból 73 százalékkal A növényápolás sikerének legdöntőbb aíapgai Egy kiállíúásról : Eiérkezett a tanév vege. j Minden diák lelkes munka- ; va', készül, hogy megállja : a helyét a vizsgákon és szá- i mot adhasson egészévi mun- • kajáról. A Dobó gimnáziumban : erröi a jó munkáról tesz \ tanúságot a földrajzszakkör \ kiál.ítása. A kiállítás meg- \ ismerteti a szemlélőt a ■ Bükk-hegység növény-, ma- : dór- és állatvilágával, gaz- : daságl értékével és lakói­nak kulturális életével. A jó szakköri munka eredménye hogy a kiállításon láthatjuk a Bükk legkülönbözőbb ma­darait, a kicsi ökörszemtől a hatalmas sasig. Megis­merhetjük a Bükk különle­ges. ritka növényeit, fafaj­táit és a fa feldolgozásának módjait. Nagy asztalokon sznes kövek: a Bükk leg­különbözőbb ásványai. Nagyon érdekes a föld­rajzi szakkörnek a pesköi barlangról készült kis mo- : delije. A kiállítás cél fa, hogy megismertesse a szem. lélöt a Bükk lakóinak éle­tével, kultúrájával, ezt se. gíti, hogy a Bükkben lakók ajkán élő népdalok, nép­szokások szövegét is kiállí­tották. PLAINER ÁKOS Dobó rru-tázium, 111 XXXXXXDOOOOOCXX)OOOOOOOOOOOCX)OOOOOOtX>OCXXX>OOOOOCOOCXXDOCXX)Oi 250 esztendővel ezelőtt Rákóczi Ferenc vezetésé­vel fegyvert fogott a ma­gyar nép a Habsburg-di- nasztia elnyomó rendszere ellen. Az évforduló alkal­mából részletet közlünk Rákóczi Ferenc Vallomá­saiból: A KŐVETKEZŐ 1703. év áp­rilis havai volt folyamatban, amidőn egy vadászatról haza­térve jelentették nekem, hogy két paraszt jött Magyarország­ból. akik a városban » házakat sorra hejárván, felőlem kérde­zősködtek. Első pillanatban ugyan az otthon tartózkodó Ber­csényi gróf azt üldözőink cselé­nek véíte, mégis a dolgot job­ban meghányva-vetve elhatároz­ta, hogy jővetdük okát jobban megtudakolja; meghagyta te­hát lovászának, akj éleseszű ifjú volt, keressen alkalmat arra, hagy velük beszédbe ereszkedhessek. Mikor ez urá­nak megbízatása értelmében a dolgát elvégezte, azt a hírt hoz­ta, hogy az utánam tudakozók beszéde egészen őszinte, arcúk és maguk vlseiete mesterkélet­len A gróf tehát maga elé ve­zettette őket és én így talál­tam rájuk, amidőn a vadászat­ról jövet a szobába: toppantam. Amikor beszédemről reám is­A szabadságharc kezdete mertek, könnyező szemmel és ez örömtől zokogó kebellel lá­bam elé borultak, akadozó nyel­ven üdvözöltek, baltát kértek és elhasítva, paraszti szokás szerint kezükbe hordott botju­kat. előadták a külde‘ésükrő! szóló levelet. Papp Mihály és Bige ‘László parasztruhába öl­tözött nemesek voltaik ezek, akik a német elnyomás okozta sze- génységlől kényszerítve, már inkább a pórnéphez, mint a nemesek osztályához tartoztak. A levelet jobbágyaink írták, akik meghallván kiszabaduláso­mat, s a szállongó hirt, hogy Lengyelországban rejtőzöm, kö­nyörögtek nekik, hogy járják keresztüi-kasul az országot mindaddig, mígnem rámakad­va, hűségükről és az egész ma­gyar nemzet kedvező hangula­táról biztosítsanak, mely sóhaj- tozásai és végső vonaglása! köz­ben egyedül az én intésemre vár. MIUTÁN tehát felvi’ágos'tást szereztem egyéb dolgok felől 's, elhatároztam, hogy azokat, akik a lovásszal jötlek, ünnepélyes oklevéllel ellátva bocsátom visz­sza és végső akaratom és elha­tározásom jeléül nevemmel el­látott néhány zászlót adóik ne­kik, ame'yet rendeleiem vétele után ki kel! tűzni, hogy a nem­zet megtudja: ők nem rablás szándékából, hanem parancsom­ra ragadtak fegyvert.Végiil biz- tosítotlaim őket arról és eskü­vel megerősítettem, hogy azo­kat, akik parancsaimnak enge­delmeskednek, nem hagyom cserben, hanem addig míg a francia király segítsége megérke­zik, » barátaimmal összesze­dett haddal á’fok készen a ha­táron. Hozzátehettem azt az aka­ratomat is, hogy a rájuk bízott zászlókat addig ki ne tűzzék, míg felülről utolsó parancsomat nem veszik, sőt azokat nem a tüstént való hadakozásra adom nekik, hanem, hogy a hordozói­nak a félénk nép hitelt adjon. ALIG hordozták meg a nép közölt nyílt levelemet és zászlói­mat, a várakozás miatt tflrel- metlenkedök zavarogni kezdtek és a paranccsal ellentétben, a nemesi kúriákat és az utazó ne­meseket támadták meg a kibon­tott zászlóik alatt. Amint ké 6őbb jelentették nekem, ezek köré már mintegy hatezer em­ber seregi et,t össze. Nevükben Major István jó nemesi család­ból szármanó íf út küldték hoz­zám, több más emberrel együtt, hogy a történteket hírü'adjákés jövetelemet sürgessük, ha a: for­radalomra vágyó nép kedvező hangulatát fel akarom használ ni. JÜNIUS 9-én indultam meg azzal a szándékkal, hogy lassú léptekkel haladok előre. Két- napi utat tettem meg, amidőn egy városkában ebédelés közben szomorú hírhozó érkezett hoz­zám, jelentvén a nép teljes szél- veretését. Ezek ugyanis zava­rogni kezdtek és fő nélkül dü­höngve, zsákmányolva: jöttek e'ém a határszéli hegyvidék felé A zászlók nagyobb része a győ­zők kezébe esett, a megmaradt }'fvények! alatt alig kétezer ember volt együtt, a köznép szétszóródott. Ezért unszolt az idő, hogy segítségükre meniek és az ingadozó. vagy inkább ha’ódó lelkesedést jelenlétem­mel felszítsam. íme ez a kezdete a magvar háborúnak a szikrából élesztett tűznek. Egymással versenyezve nő­nek kapásnövényeink, évek óta nem volt ilyen sokat Ígérő a tatár. De kulturnpvényeink „versenyének” komoly és veszé­lyes vetélytársa is van: a gyom. Kedvező az időjárás, termelő- szövetkezeteink 30—35 mázsás kukoricaátlagról beszélnek, a lüzesabonyi Szabad Nép szövet­kezet 50 mázsás termés eléré­sére tett vállalást. De vájjon ;nnek ellenére is közömbös le- net-e számunkra, hogy a gyomok jóvoltából, méginkább magunk nainyagsága miatt, három-négy mázsával kevesebb legyen a ter­més? Nyilvánvaló, hogy nem. Mindent el kell követni, hogy a legtöbbet csikarjuk ki a terme» izeitől, — a sovány esztendők után nagyon is hálás ez a fel­adat. Mégis Heves megye utolsó a növényápolásban, ország, — világelőtt szégyenít meg ben­nünket az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, községek jórészének földjein vígan vi­rító gyomtenger. Miért van ez a nagy lemaradás? Jogos a kér­dés mindenkitől, de alaptalan az olyan felelet, hogy „sok az eső”. 4 Dunántúlon ugyanannyi, vagy még több csapadék hullt, mint nálunk, s csodák, csodája ott mégis elébb járnak, mint mi. Másutt van a kutya eltemetve, mintahogy mondani szokás. A felnémeíi Petőfi, a herédi Micsurin termelőszövetkezet földje minta lehet a megye előtt, de példa a kerekhat aszti határ is. A szövetkezeti községben minden kapásnövényt kétszer megkapáltak, sőt a cukorrépa­földeken harmadszor üzent ha­dat a kapa mindenféle gyomnak. Nemcsak ez a két példa, egész sor bizonyítja, hogy van egy egyszerű „titka” a növényápolá­si munkák gyors elvégzésének, s ez: a verseny, valamint a csa­ládtagok bevonása. Ez a kettő a kulcs, mellyel kinyithatjuk a bő­ség ajtaját, ez a kettő legerő­sebb fegyverünk az aratás, csép- lés nagy munkájára való fel­készülésben. S ezzel a két fegyverrel tö­rődnek legkevesebbet ai mező' gazdaság dolgozói, a bő termés­ért vívott harc irányítói. Heves megyében 103 termelőszövet­kezet, 95 község lépett egymás­sal hosszúlejáratú versenyre, versenyeznek egymással a já­rások is. Szép, de ugyanakkor könnyen félrevezethető számok ezek, — mert legtöbbször nincs mögöttük teljesítés, mert gyatra az ellenőrzés, s jóformán a sem­mivel egyenlő a verseny értéke­lése. Egyszóval, a, választási felkészülés után még mindig pang a verseny: számok van nak, csak az eredmények nem kielégítőek. Vájjon a dolgozó parasztok nem akarnak már versenyezni? Hihetetlen naívság volna ezt állítani! Viszneken, Fodor Jó­zsef dolgozó paraszt és 54 társa tett ígéretet, hogy eléri a 200 mázsás cukorrépa termést, Zagyvaszántón 176-an csatla koztak ehhez a mozgalomhoz. Gulyás István a horti gépállo­más fiatal traiktoristája 55 va­gon cséplésre tett felajánlást. Számtalan az ilyen és ehhez hasonló példa, csak a községi tanácsok, s elsősorban a ME- DOSZ nem népszerűsíti az élen­járókat, nem értékeli ai fogadal­mak teljesítését. Mi sem jel­lemzőbb erre, mint az, hogy sem a MEDOSZ, sem a DISZ és az MNDSZ megyei titkársága nem tudja, hányán tettek tagjai kö­zül felajánlást, hogyan teljesí­tik azt, egyáltalán ki ai megye legjobb traktorosa, fejőnője, ka­pása, vagy éppen sertésgondo- zója. Kicsúszott a felsőbb szervek kezéből a verseny szervezése és nyilvántartása, s emiatt csak pislákolni, és nem lángolni tud az ai nagyszerű tűz, mely győze­lemre vitte dolgozó parasztsá­gunkat a választás időszaka alatt, s amely menthetetlenül kiégetné a gyomokat a földből. Nem kevésbbé döntő fontos­ságú a családtagok bevonása a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Elsősorban a nők azok, akik felbecsülhetetlen segítséget tudnak adni ehhez a munkához. Az a közel másfél- er szövetkezetben dolgozó asszony, aki csatlakozott a 200 munkaegységes mozgalomhoz, nagyszerű példája: helytállás­ban, munkában méltó verseny­társai a férfiaknak. A családta­gok bevonása a szövetkezet­be nem egyszerű szervezeti kérdés, hanem politikai munka is, nem az a célja csupán, hogy ne üljenek otthon az asszonyok, hanem az, hogy erősödjön a szövetkezet, következéskép ma­gasabb legyen a jövedelme min­den családnak. Ennek ellenére eddig alig 900 családtagot vontak be csak ai munkába, bár a 96 napköziott­hon, melynek nagyrésze már a dolgozó paraszlasszonyok ren­delkezésére álj, jelentős segít­séget nyújt ehhez. A tiszanánai Vörös Csillag, egerszalóki és még egész sor más szövetkeze­tünkben — annak ellenére, hogy komolyan elmaradtak a munkával, még sem dolgoznak az asszonyok. Nem véletlen ez: hiányzik a vezetők, az elnök, a párttitkár, az igazgatóság tag­jainak példamutatása, A tisza­nánai Vörös Csillag szövetke­zetben, sem a parttitkár, sem az elnök, de jóformán egyetlen igazgatósági tag felesége sem kapcsolódott be a munkába. Dormándon a szövetkezet el­nöke a sok munkára, meg a ke­vés munkáskézre panaszkodik, de felesége mégsem vesz részt a növényápolásban. Lehet-e ez­után akár egy percig is csodál­kozni, hogy a szövetkezeti tag­ság, se látja fontosnak, hogy ma­gával vigye családtagjait a földekre? A vezetők példamuta­tásának hiánya máris sok-sok mázsa termés veszteséget je­lent. Mi a feladat tehát a növény- ápolás meggyorsításában? El­sősorban a verseny szervezése és nyilvántartása terén kell ja­vítani a munkán. A MEDOSZ szervezze, értékelje a versenyt, és népszerűsítse a versenyben élenjárókat. Adjon gyakorlati és állandó segítséget az üzemi bizottságok elnökeinek. A DISZ, MNDSZ szervezetek szélesít­sék a versenyt, nap mint nap hozzák fel azokat a neveket, akik a mindennapi munka hőseivé nőtték ki magukat. A szemlél­tető agitáció, a fiatalok példa­mutatása biztosítása a verseny­ben —, ez a DISZ egyik leg­fontosabb feladata. A tanácsok, a mezőgazdasági állandó bi­zottságok rendszeres kisgyű- lésekkel, jó ellenőrzéssel tegyék elevenné, lendületessé a falu versenymozgalmát. Ami a családtagok bevoná­sát illeti, itt elsősorban a ve­zetők példamutatásán múlik, hogy a dolgos asszonykezek, a fiatalok ezreit bevonjuk a> nö­vényápolás nagy csatájába. Azok a családtagok, akik rend­szeresen résztvesznek a munká­ban, látogassák meg az elma­radt szövetkezeteket, mondják el, hogy a jól végzett munka egyik alapja éppen a nők, a családtagok bevonása. Néhány nap alatt be kell, és be is lehet hozni súlyos lemara­dásunkat, biztosítani lehet az aratásig, megyeszerte befeje­ződjön a harmadik kapálás. Eh­hez azonban az is szükséges, hogy a kommunisták minden téren élenjárjanak, hogy a párt- szervezetek és pártbizottságok lelkiismeretesen, odaadóan fog­lalkozzanak ezzel a munkával. Nyújtsanak segítséget a szövet­kezeti, állami gazdasági, gép­állomási pártszervezeteknek, szé­leskörű politikai munkával, az ellenség harcos leleplezésével küzdjenek a növényápolás si­keréért. MEGJELENT a „PARTÉPITES” júniusi szá­ma, melynek tartalmából az aláb­bi cikkek emelkednek ki: A Központi Vezetőség hatá­rozata a pártbizottságok és párt- szervezetek feladataira a gabona­betakarítás és begyűjtés idején. A Központi Vezetőség hatá­rozata az üzemi pártcsoportok munkájának megjavítására. Daczó József: Emeljük maga­sabb színvonalra pártszerveze­teink kádermunkáját Földes István: A pártoktatás magasabb színvonaláért. Kürti András: A választási tapasztalatok alapján erősítsük tovább a párt tömegkapcsolatait. Czecze László: A szocialista munka verseny néhány kérdésé­ről. Turgonyi Julia: A Béke-Világ- tanács ülése előtt. E cikkek mellett még számos más fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetősége szervező bizottságának kiadásában meg­jelent folyóirat. . 1

Next

/
Thumbnails
Contents