Népújság, 1953. március (18-26. szám)

1953-03-19 / 23. szám

2

1953 március 19.

N ÉPÍJ J SAG

A MÁRCIUSI TAGGYŰLÉSEK ELÉ

R taggyűlés mindig jelentős esemény alapszerveze- Wnk életében. Ott vitatják meg a párttagok — a vezetőség beszámolója alapján — a termelési tervek teljesítéséhez szükséges feladatokat: a vezetők munkáját, a kommunisták helytállását, a tömegek megnyeréséért folyó politikai lömegmunka tartalmát, irányát és módját.

R márciusi taggyűlések még H nagyobb feladatok meg oldása elé állítják alapszervezeteinket, mert olyan fontos kérdéseket tárgyalnak meg párttagjaink, mint első negyedéves tervünk teljesítése és ennek tapasztalatai alapján határozzák meg a pártszervezetek feladatait a második negyedévi terv megkezdésével kapcsolatban mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ezenbelül fontos, hogy a taggyűlés foglalkozzon a fel- szabadulási hét jelentőségével, s elsősorban a kommunisták példamutatását biztosítsák a versenyben. Ne legyen egyetlen kommunista se, aki kimaradna a versenyből. Dolgozó népünk elvárja, hogy elsősorban a kommunisták mutassanak példát, mind a termelési tervek, mind az állam iránti kötelezettségek teljesítésében.

A márciusi taggyűléseken — a megyei pártbizottság határozata alapján — valameny- nyi alapszervezet vezetősége beszámol arról, hogy Rákosi elvtárs 1950 február 10-i útmutatása alapján mit tettek a párt- demokrácia betartása, a bírálat, önbirálat kiszélesítése, a tömegek kapcsolatának megerősítése és az ellenség leleplezése érdekében. Fontos, hogy a titkári beszámolók ne általában, hanem őszintén, a valóságnak megfelelően tárják fel az eredmények mellett a hibákat — ne a termelési feladatoktól függetlenül, hanem azok tükrében értékeljék a vezetőségek munkáját. A taggyűléseken bátran tárják fel az efvtársak a felsőbb szervek munkájában mutatkozó hibákat, hiányosságokat is.

M

it mutatnak a tapasztalatok a KV. határozatának végrehajtásáról megyénkben? Több mint három év telt el Rákosi ©Ívtárs 1950 február 10-i útmutatása óta, s ez az idő fejlődést hozott megyénkben is a pártonbelüli demokrácia elmélví- tésében. AzSZKR XtX. kongresz- szusa anyagának tanulmányozása nagyjelentőségű segítség volt párthizatmiainknak. alapszervezeteinknek a pártdemokrácia, a bírálat, önbírálat ki- szélesítésében. Alapszervezeteinkben különösen az utóbbi hónapokban rendszeresen tartanak pártgyűléseket, ezzel erősödött a vezetők kapcsolata a tömegekkel. aktívabb lett a párt tagság, fokozódott az éberség. Az elmúlt évhez viszonyítva

a I a p sze rve z© leink b e ii javult az oktatás, a párt belső rendje, erősödött a párt egysége, s ennek eredményeként számos területen javulás mutatkozik a termelésben, az állam iránti kötelezek«^ teljesítésében. A Bélapátfalvi Cementgyárban az utóbbi hónapok során a pártgyűlések rendszeres megtartása, a bírálat és önbírálat elmélyítése volt a biztosítéka annak, hogy több ellenséges elemet távolítottak el az üzem területéről és mozgósítani tudták az alapszervezetek — a kommunisták példamutatásával és a politikai tömegmunka fokozásával — a széles tömegeket a termelési tervek teljesítésiére és túlteljesítésére.

A

z eredmények ellenére is látnunk’ kell azonban, hogy a KV. 1950 február 10-i határozatának végrehajtása terén pártbizottságainkon, alapszervezeteinkben Igen komoly hiányosságok vannak. Hiányosságok és hibák főleg azért fordulnak elő, mert a pártbizottságok nem fordítottak kellő gondot a határozatok végrehajtására, ellenőrzésére. Nem volt tudatos mindennapi munkánkban a KV. határozatának végrehajtásáért folyó harc. Ezért fordulhat elő, hogy a járási és városi pártbizottságokon nincsenek meg egészükben a választó szei- vek, hasonló jelenségek tapasztalhatók a falusi pártbizottságok egy részénél is. A pártbizottságok nem számolnak be rendszeresen a válaszmánynak végzett munkájukról, nem bírálják saját munkájukat.

E

gyes kommunista funkcionáriusok — különösen az állami, gazdasági és tömegszervezeti vezetők — nem segítik elő az alulról jövő bírálat kiszélesítését. sőt egyenesen elfojtják, fenyegetéssel, megtorlással reagálnak a bírálatra. Jellemző példa erre Semperger Sándor, a verpeléti egységes falusi párt- vezetőség titkárának magatartása. Semperger elvtárs Nagy p. György elvtárs bírálatára pártfegyelmivel fenyegetőzött, Dudás Sándorné elvtársnőt pedig az Államvédelmi Hatósággal rémisztgette. Nem csoda ezekután, hogy a párttagok nem látogatják a pártgyűléseket, hogy súlyos hibák vannak az alapszervezetek munkájában. Rossz a pártszervezet és a tömegek kapcsolata, nem tudja mozgósítani a pártszervezet a tömegeket a feladatok végrehajtására. Mutatja ezt az a tény is, hogy a község negyedéves tájjásbeadási tervét mindössze 98 borbeadási tervét pedig 44 százalékra teljesítette.

E

gyes pártbizottságokon súlyos hiányosság, felelőtlenség mutatkozik a dolgozók panaszainak, leveleinek intézésénél is. Megsértik azzal is a pártdemokráciá.t, hogy hosszú idő után sem adnak választ egyes tag- és tagjelöltfelvétel i kérelmekre. Hiba, hogy több alapszervezet nem választás, hanem kinevezés útján állít be vezetőségi tagokat, s párttitkárokat. A márciusi taggyűlések fontos feladata az is, hogy a hiányzó vezetőségi tagokat választás útján kiegészítsék.

A hibák és hiányosságok az alapszervezetekben — többek között — abban mutatkoznak, hogy számos alapszervezetünkben nem tartják rendszeresen, hetenként a vezetőségi gyűléseket, Viszneken az alap szervezetek jó, ha havonta egyszer tartanak vezetőségi ülést. de ekkor sem vezetnek rendszeresen jegyzőkönyvet, nem hoznak határozatokat a feladatok végrehajtására. Számos titkár elvtárs nem számoltatja be a vezetőség tagjait végzett munkájukról, s vannak titkárok, akik nem bízzák meg a vezetőségi tagokat munkával, egyedül próbálják megoldani a feladatokat. Az alapszervezetek egy részénél a vezetőség nem számol be rendszeresen végzett munkájárót a tagságnak. Egyes titkár elvtársaknak az a véleménye — mint Varga István elvfársnak, az egeTszalól-ai tsz titkárának — hogy ..nincs miről beszámolni, nincs miről beszélni a taggyűlésen". (Persze ez azt is megmutatja, hogy a jb. hogyan foglalkozik egyes alapszervezeti titkárokkal.) Pedig Varga elvtársék- nak is vo'na miről beszélni. Rossz a munkafegyelem a tszcs- ben, sok az igazolatlan hiányzás és a politikai islíolán a párttagoknak mindössze egynegyede tanul.

A

z alapszervezeti titkári beszámolók sem mindig foglalkoznak a vezetőség által végzett munkával, nem tesznek javaslatokat a feladatok megoldására. általánosságban bírálják a hibák elkövetőit, nem nevezik meg névszerint. Pártszervezeteink többségében még nem hoznak határozatot a taggyűlésen a feladatok végrehajtására.

E gyes alapszervezeti vezetőségek, különösen falun, nemi látók, hogy az utóbbi időben som csökkent, sőt bizonyos értelemben erősödött a kispolgári befolyás veszélye alapszerveze- tünkben. A múlt rendszer hivei: deklasszált elemek, a kulákok, a klerikális reakció, a volt csendőrök, az ellenséges nézeteket terjesztik. Minden alapszervezeti vezetőségnek látnia kell, hogy a közeljövőben, a háborús gyújtogatok, amerikai imperialisták uszítására az asztályellenség fokozza a tevékenységét, ha a kommunisták nem fokozzák éberségüket, nem leplezik le következetesen az ellenség minden

megnyilvánulását, ha nem támaszkodnak ebben a harcban a széles tömegekre.

E

zek a hiányosságok gátolják az alapszervezetek megszilárdítását, gyengítik a párt egységét, s nem utolsósorban fékezik gazdasági, társadalmi és kulturális életünk építését. Minden pártbizottságnak és alapszervezetnek elsőrendő feladata, hogy tovább harcoljon a hibák felszámolásáért, a KV. 1950 február 10-i határozatának végrehajtásáért — felbecsülhetetlen segítséget adnak ebben a XIX. kongresszus tapasztalatai.

N

agy feladatok megoldása előtt állunk. Ezeket csak akkor oldhatjuk meg sikerrel, ha a Központi Vezetőség határozatának szellemében szélesítjük a pártonbelüli demokráciát és erősítjük kapcsolatainkat a tömegekkel.

A taggyűlések sikere elsősorban attól függ, hogyan készítjük elő azokat. Éppen ezért a taggyűlések előkészítésében az alapszervezetek vezetősége mellett nagy feladat hárul a felsőbb szervekre is. A járási és városi pártbizottságoknak fokozottabban kell segíteni és ellenőrizni az alapszervezeti vezetőségek munkáját a taggyűlések előkészítésében. A március havi taggyűlések csak akkor lesznek igazán eredményesek, ha a tagságunk a kritika, önkritika szellemében bátran feltárja a fejlődésünket gátló hibákat. Természetesen a kritikát és önkritikát nemcsak most kell alkalmaznunk, hanem Rákosi elvtárs tanítása szerint: „állandóan biztosítanunk kell a taggyűlés, a választott szervek demokratikus fogait. Ha ezt elérjük: ugrásszerűen fog javulni a munkánk, lavul nemcsak azért, mert a titkár felelösebbnek érzi magú1, tudja, hogy felelnie kell a tagság előtt, de a tagság maga is igyekezni fog jól kritizálni, töri a fejét, keresi hol van a hiba és azon is töri a fejét, hogyan lehet a hibát kijavítani, mert hiszen alkotó, teremtő kritikát követelnek tőle. Ez a kölcsönhatás gyorsan meg fogja javítani pári- munkánkat".

Ü

gy készítsük tehát elő a márciusi taggyűléseket, hogy tovább növekedjen a kommunisták felelősségérzete, helytállása, hogy erősödjön a pártonbelüli demokrácia é^ a párt egysége, tovább szélesedjen a vezetők és tömegek kapcsolata, amely hatalmas emelője lesz mind az iparban, mind a mező- gazdaságban a tervek, s az állam iránti kötelezettségek teljesítésének.

Sattós Gyula

MB. párt- és tömegszervezeti oszt. vez.

A HEVESMEGYEI BÁNYÁSZOK ÉLETE

A MÚLTBAN

...ÉS MOST

llorthyék 1919-berr, rögtön uralomra jutásuk után a tatabányai «őrtűzzel nyitották meg azt a keserves üldözésekkel és szenvedésekkel teli utat, melyet bányászainknak kellett megtenniük a tőkések, a bányabárók Magyarországán.

.•.U.Í.S.I.I.Í.U...1.Í.4.U. Bélapátfalva. 1942. aárcius hó22.

lí.icir. VII. honvéd hadtest pavaneanolssé^ 193.ss./Sin.Khó.-1942.a^ajs® undelete értelmében, Martin LápzLé,/:■B(Ü.19o9.IT.2o.Mtnik,Kárpátalja. gör.kath. nőtlen, bányász,apja:András, anyja;Macsárkó Anna:/ bányász esetleges felvételre való jelentkezését minden indokolás nélkül el kell ntasi- tani, illítvs a todiüzemb«" alkalmiul nai eaab^'

Talcintata.

I » • tp • 1 > t í > i ! 1 * *•

fUutU.

» >r-C -<í j>i

r

//fi

Allomriahg^yén^.

A mi megyénkben csak két, meglehetősen kis bánya működött, de a bányászok üldözése, megnyomoritása ugyanolyan nagy volt, mint az ország többi bányájában. Alacsony bér, lakás helyett hodály, gépek helyett az emberi erő megszakadása, a szurony, börtön, munkanélküliség — ez volt az osztályrészük a múltban az egercsehi és rózsaszentmártoná bányászoknak is.

Az uralkodó osztály félt a munkásoktól, különösen a bányászoktól. A fasiszta háború éveiben hadiüzemmé nyilvánították a bányákat, vezetőként teljhatalmú joggal egy-egy kipróbált ..brávójukaf’ — fasiszta katonatiszteket álítottak. Azt a kis rongyos álarcot is eldobták, amivel eddig takargatni próbálták állati ösztöneiket. Nyíltan és arcátlanul — nrnt ezt a megmaradt levél is bizonyítja — üldözték azokat, akik a nehéz munkáért kenyeret mertek kérni maguk és munkatársaik részére.

Körülbelül a tatabányai sor- tüzzel egyidöben a Szovjetunióban, a fiatal munkásállam nagy vezére, Lenin kiadta a jelszót: „Becsület és dicsőség a bány ászmunkának!'’

S a Szovjetunióban, e jelszó szellemében nőtt, terebélyesedett a bányászat, szépült ér vált valóban becsület és dicsőség dolgává a bányászok munkája. Korszerű gépesített felszerelés, a tudományos kutatók és feltárók tízezrei segítették a szén felszínre kerülését. Modern lakóházak, fürdők, kultúrpaloták és ezenkívül a pártnak és szovjet hatalomnak számos intézkedése t*tte emberivé a bányászok, életét és neveltek olyan bányászokat, minit Sztahanov, Finimo- nov, Kucser, Padzsirov elvtársak, akiknek nevét az egész világon ismerik.

1945-ben a Szovjetunió legyőzhetetlen erejű hadserege szabadította fel népünket, köztük a bányászokat a fasizmus igája álól. S nálunk is, a lenini jelszó szellemében szépült meg és vált emberibbé a bányászok élete. Egyezerkétszáz forintos átlagkereset, nyolcórás munkaidő, hodály helyett modern, Ízléses fürdőszobás lakások. A legkülönbözőbb magas jutalmak, az ország legszebb helyein töltött fizetéses szabadság, állati munka helyett a legkorszerűbb szovjet és magyar gépek, gondos munkásvédelem — mutatjai kormányunk szerető gondoskodását a bányászok iránt.

A martini ász lók, a suszter - istvánok, a bekejózséfek, a hor- dóslajosnék munkáját ma már nálunk is becsület és dicsőség övezi, — ezt bizonyltja a rövid, de treleg szavakkal teli kis levél is.

j\ kolhozvczctőscg gazdasági munkájának pártelicnurzcsc

Irta: N. GYEMSIN,

az Altáj-határterületi „Kommunizmus zász!aja”-kolhoz párltit*

kára.

Kolhozunk gyors ütemben fejlődik. Pénzbevételei két év alatt 820.000 rubelről 1,500.000 rubelre emelkedtek. A gabonafélék és az ipari növények terméshozama növekedett. Fellendült az állattenyésztés. 1952-ben határidő előtt teljesítettük termésbeadási tervünket és jelentős mennyiségű vetőmagot tartalékoltunk.

A kolhoz egyenletes és gyors- ütemű fejlődése nagyrészt a kommunisták példaadó, jó munkájának köszönhető. Pártszervezetünk ellenőrzi és segíti a kol- hozvezetőség gazdasági munkáját, nevelő cs szervező tevékenységet fejt ki a koihozparasztok között, harcra mozgósít a kolhozgazdaság valamennyi üzemágának továbbfejlesztéséért. A pártellenőrzés egyik formája a kolhoz és az egyes részlegek vezetőinek beszámoltatása a végzett munkáról.

Ugyanakkor, amikor pártszervezetünk ellenőrzi és Irányítja a kolhozvezetöség gazdasági munkáját, szem előtt tartja, hogy a kolhozvezetőség választott szerv, amelyet a kolhoztagok megbíztak a kolhoz gazda• .

sági vezetésével. Éppen ezért á pártszervezet nem helyettesi“ teni, hanem segíteni kívánja a vezetőséget, hogy az minél jobban megoldja feladatait.

A pártszervezet a XIX. párt- kongresszus határozatainak sikeres teljesítésére mozgósítja a kommunistákat és pártonkívülie- ket. A kongresszusi határozatok megvitatása után a kolhozparasztok elhatározták, hogy batáridő előtt teljesítik a növények terméshozamának emeléséről szóló határozatot. A pártvezetőség támogatja ezt a hazafias kezdeményezést és javasolta, hogy a kolhozvezetőség minden egyes brigád számára készítse el a tavaszi munkák ütemtervet.

A pártszervezet nagy jelentőséget tulajdonít a kolhoztcrme- lés tervszerűségének. Ezért javasolta, hogy a vezetőség dolgozza ki a közös gazdaság fejlesztésének távlati tervét, A tervet, amelynek kidolgozásában élenjáró koihozparasztok és mezőgazdasági szakemberek is résztvettek, a kolhozparasztok közgyűlésen vitatták meg és egyhangúlag elfogadták.

Az elmúlt év mezőgazdasági eredményei

A SZOVJETUNIÓBAN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

A szovjet mezőgazdaság 1952- ben kiváló eredményeket ért el. A gabonatermés tavaly 8 milliárd púd volt. A búzatermés például 23 százalékkal haladta meg az 1941. évit. A cári Oroszország még a legkedvezőbb évben — 1913-ban — is csak 4.5 milliárd púd gabonatermést ért el.

A krasznodarl határterület kolhozai tavaly például a gabonafélékből hektáronkint 22 mázsa átlagtermést értek el. A nvikolaievi terület sznyigirevkai körzetében több mint 10.000 hektár területen hektáronkint átlag 32 mázsa őszibúzát takarítottak be.

A szovjet tervezők az elmúlt évben is számom újtípusú gépet alkottak a mezőgazdaság számára. A kolhozok és a szovho- zok termőföldjein csaknem minden munkafolyamatot gépesítettek. Az alapvető szántóföldi munkák háromnegyedrészét 1952-ben a gépállomások végezték el. A gabona 70 százalékát, a cukorrépa több mint kétharmadát kombájnok takarítják be.

Nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetnek a szovjet állattenyésztők is. 1952-ben a kolhozok szarvasmarhaállománya 6, sertésállománya 4, juhállománya 7, lóállománya pedig 4 százalékkal gyarapodott.

1951- hez képest tavaly egy- e<*v kolhozparaszt jövedelme átlag 8 százalékkal emelkedett. A kohozparasztok többszáz púd gabonát és többezer rubelt kaptak munkaegységeikért.

1952- ben több mint 725.000 hektáron ültettek védőerdőöve- zeteket. A doni sztyeppéken 100 ezer hektár aszályos föld öntözését kezdték meg.

A tőkés országok mezőgazdasága az elmúlt évben biztos léptekkel haladt — a hanyatlás útján.

Világosan bizonyítja ezt a legnagyobb tőkés ország, az Egyesült Államok példája. Az amerikai kapitalisták rablógazdálkodást űznek a főiddel és a vízzel. Ráadásul katasztrofális méreteket öltött a talajerózió és a pusztító homokviharok hatalmas területeket tesznek terméketlenné.

Chase reakciós amerikai közgazdász számításai szerint is az Egyesült Államokban 300 millió acre földön szabadon garázdálkodik a szél és a víz. Az ország termőtalajának egvhatod része alkalmatlanná vált a művelésre.

Az amerikai mezőgazdaság egyre fokozódó válság jeleit tükrözi. A farmerek tömegesen mennek tönkre. Az Egyesült Államok vezetőkörei, a monopol- kapitalisták profitjuk érdekében magasan tartják a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árait Ezért a raktárakban óriási meny- nviségű mezőgazdasági terményt halmoznak fel és tesznek ki a pusztulásnak. A farmerek persze ugyanakkor egyre kevesebbet kapnak terményeikért. 1952-ben például 12 százalékkal esett a termények ára.

Az elmúlt évben az amerikai farmerek jövedelme alacsonyabb volt, mint a háború óta bármelyik más esztendőben. A farmerek 81 százalékának, vagyis túlnyomó többségének annyi jövedelme sem volt, hogy a legszerényebb körülménvek között fenntarthassa magát és családját.

A többi tőkés országban még ennél is súlyosabb a mezőgazdaság helyzete.

Segítsék a tanácsülések a vállalások teljesítését

Március 16 és 25 között zajlanak le községeinkben a köz sági tanácsülések. A március' nyilvános tanácsüléseken a falu dolgozói megtárgyalják 1953. évi teljes tervüket. Ez ad különös jelentőséget a mostani tanácskozásnak, hisz nem másról, mint a falu életének fejlődéséről, a soronlévő munkák elvégzésének legjobb módszereiről iesz szó.

A községi tanács az államhatalom legmagasabb heiyi szerve a faluban. Pártunk, dolgozó népünk bizalma olyan embereknek tekinti a tanácsok tagjait, akik öntudatban, áldozatvállalásban példát tudnak mutatni a tömegeknek, képesek önzetlenül dolgozni a közösség érdekében, megalkuvás nélkül harcolnak a nép ellenségeivel szemben és küzdenek a szocializmus telepítéséért. A tanács tagjainak ülése össze sem hasonlítható a régi képviselőtestületek ülésével, ahol a képviselőtestületi tagok csak tudomásul vették a felsőbb p.alá- rozatokaj, de azok meghozatalához, ellenőrzéséhez, a végrehajtáshoz semmi közük nem volt.

A mi rendszerünk demokratizmusának egyik jele, hogy a dolgozók pontosan megtudhatják,

milyen Programm áll az ország és saját községük elölt, beleszól-' hatnak, módosíthatják az építés ügyeit, számonkérhetik a felsőbb szerveket az elkövetett mulasztásokért.

A terv ismertető tanácsüléseknek egyik legdöntőbb feladata, hogy mozgósftsa megyénk dolgozóit az 1953. évi terv teljesítésére, hogy a helyes kezdeményezéseket és javaslatokat felhasználja a tervek túlteljesítésére. A tanácsülések jó előkészítésétől, mozgósító erejüktől jiigg, hogy a begyűjtésben az I. negyedévben mutatkozó lemaradást pótolni tudjuk, tel jes sikerre vigyük a tavaszi mezőgazdasági munkákat, mint a tervteljesítés közvetlen feladatát. Számos helyen komoly lemaradás van, főként a tej- és tojásbeadás teljesítésében. Minden 'feltételünk megvan azonban ahhoz, hogy pártunk politikáját helyesen alkalmazva, támaszkodva a dolgozók lelkes munkájára, behozzuk lemaradásunkat és az április 4 tiszteletére tett vállalásaink teljesítésével és 'túlteljesítésével újra birtokosai lehessünk a minisztertanács, szeretett vezérünk, Rákosi elvtársunk vándorzászlajának.

K

h