Népújság, 1953. március (18-26. szám)

1953-03-01 / 18. szám

1953. március t. 3 N EPUJSAG Nem mindennapos ellen­séges kártevésre derült tény , Bács megye kiskőrösi járásában. A járási tanácsba ellenséges elemek furakodtak be, s hosszú ideig végezték, romboló mun­kájukat, a bűnök egész soro­zatát követték el a falu dolgo­zói ellen. ; A kiskőrösi járást a megyei tanácsházán és a belügyminisz­tériumban Bács megye legjobb járásának ismerték és dic-er- gették. A jelentések, a papírok igazolni látszottak a járás ]ó- hirét: a gabonabeadás tavalyi tervét és a sertésbeadás maso dik félévi tervét túlteljesítette A jelentések mögé, a számok tnögé pedig senki, sem nézett. Pedig más kép alakult volna ki a.-járási tanácsról és sokat di­csért elnökéről. Később már a számok is riadót jelezhettek volna; A járás a kukoricabeadás tervéi már * csak mintegy Cl százalékra, a tojásbeadásét csu­pa n.'J'Ö. 5 százalékra teljesítette, j\/arJ ősszel az előírt búza- és rozsterületnek csupán háromne­gyed részét vetette be. Ezek a sötét számok azonban különös­képpen nem tűntek fel, tovább­ra is a járás korábbi eredmé­nyei vakították el a felettesek szemét. A járási tanácsban így zavartalanul garázdálkodhatott áz ellenség s a tanács nevében a gyalázatos törvényszegések egész sorozatát követhette el. * A járási tanács elnöke Fülöp Gyula kulák volt, sötét múltú Horthysta tiszt. Ilyen volt veze­tése alatt a járási tanács poli­tikája is: védte, pártfogolta a kulákokat — viszont ott ártott a dolgozó parasztoknak, ahol csak tudott. A kulákok Bács megyének ebben a „minta”-já- rásában szabotálhatták legin­kább az adófizetést és a be­adást. a hajuk szála- sem gör­bült meg érte. Sokhelyütt be­furakodtak a termelőszövetkeze- \ îkbe. A járási tanács segítsé- ) ével a tázlári Bajtárs és ranykalász, a császártöltési •ossuth és a csengődi Lenin tszcs-ben és máshol, a vezető tisztségek egy részét is a kulá­kok kerítették a markukba. Be­lülről; alattomosan, mint alfá­ban a szú, rombolták a szövet­kezetét. Több községben „el­tűntek” a kulákok a tanács nyilvántartásának egyik lapjá­ról, s megjelentek a másik la­pon, mint újdonsült „dolgozó parasztok”. Kaskantyún például mindenki ismeri Brada József és Brada Pál kulákokat, min­denki gyűlöli őket, tudják, ho­gyan szívták a múltban a dol­gozó parasztok vérét. A két kulák a járási és a községi ta­nács jóvoltából mégis „dolgozó paraszt”-tá vedlett át. Ugyan­akkor ebben a községben az egész falu nagy felháborodá­sára mintegy tíz dolgozó pa­rasztot kuláklistára tettek. A kulakoknak elengedték adójukat, s a beadást — a dolgozó pa­rasztokra; hárítottak mindent. M i közben a kulákokat „iánosbácsizták”, „pistabácsiz- ták” — a tanácsban gyaláza­tosán durva hangot használtak a dolgozó parasztokkal szem­ben. A járási tanács egyik sok­szorosított körlevelében uta­sította a községi tanácsokat, hogy ai dolgozó parasztokkal, a'kik elmaradták a beadással, adófizetéssel, „mint a nép ellen­ségeivel szemben a legnagyobb szigorral” kell eljárni. Ezt Ke- celen és több más községben ki is dobolták. Természetesen ez nem nevelt egyetlen dolgozó parasztot sem állampolgári hű­ségre, adójának, beadásának pontos teljesítésére — ellen­kezőleg, elkeseredést szült, törvényeinknek, államunknak tekintélyét rombolta. Ez is volt a cél. Ezért vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a ta­nácsok sokhelyütt feleslegesen beidézgették, zaklatták a dolgo­zó parasztokat, vagy éppen jog­talanul megbüntették őket. Kis­kőrösön egyszerre 600—700 dolgozó parasztot idéztek be, várakoztatták őket, elvonták a munkától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a mezőgaz­dasági csoport, másnap a be­gyűjtési csoport, harmadnap a. pénzügyi csoport, negyednap a tanácselnök parancsolt fel a tanácsházára'. Kecelen összesen 3585 termelő van. a község 00 százalékra teljesítette a ba­romfibeadás és 69 százalékra I tojásbeadás tervét. A tanács mégis több mint 3000 termelőre Az ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban vetett ki kártérítést. Néhány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés ellen, s igazolta, hogy' ponto­san teljesítette az állam iránti kötelezettségét. A keceli tanács­háza embertelen bürokratáinak erre csupán annyi volt a sza­vuk: „Ha a dolgozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön”. Sokhelyütt felelőtlenül, vagy sehogysem intézték el a dolgo­zók kérőimét, p"nászát. Kiskő­rösön a pénzügyi csoport író-' asztalain 300 olyan kérvény po­rosodik, melynek zömét még 1949-ben adták be: helytelenül kivetett házadó, vagy másféle adó felülvizsgálását kérték a dolgozók. De mintha, csak a pénzügyi csoport íróasztalai mö­gött nem is emberek, hanem érzésnélküli fabábok ülnének! Begyepesedett fejű bürokraták, kjknek mit sem számítanak az emberek, s látókörük csak az aktahegyek alsó szélétől a felső széléig terjed. Ezért volt az a véleményük erről az esetről, hogy a kérvények elintézése „várhat, mert nem segíti elő a pénzügyi terv teljesítését”. Csengődön. Szépéné és Kovács- né, a községi tanács alkalma­zottai szégyenletesen goromba hangon, arcátlanul szitkozódva támadtak a dolgozó parasztokra. A Horthy-tasizmus mindenható főjegyző urai ripakodtak rá így a parasztra.. Még gyalázatosabban bántak a dolgozó parasztokkal az el­számoltató bizottságokba be­csempészett ellenséges figurák: elcsapott régi tisztviselők, kü­lönböző lecsúszott, foglalkozás­nélküli naplopók. Ezek aztán nap mint nap részegeskedtek, loptak, zsaroltak, megvásároltat, ták magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rán- tottásebédet csápott a begyűjtött tojásokból. A tanácsalkalmazot­tak egy része együtt dorbézolt ezzel a söpredékkel, együtt it­ták el a törvénytelenül szerzett forintokat. Kecelen maga a ta­nácselnök is eljárt dinomdáno- rnokra ezekkel a züi'ött alakok­kal a kulákokhoz. Mindezt^lát­ták, tudták a dolgozó parasz­tok. Császártöltésen például ar­ról beszéltek, ha valaki el akar­ja intézni adósságát az elszá­moltató bizottsággal, á községi vagy a járási tanáccsal, vi­gyen bütyköst magával, ékeseb­ben beszél az minden szónál. S míg a feleslegesen zaklatott, jogtalanul megbüntetett dol­gozó parasztok a tanács ellen méltatlankodtak, addig a senki­házi, ellenséges elemek a mar­kukba nevettek: hadd szidják csak a dolgozó parasztok a ta­nácsot. A dolgozó parasztok fel- háborító zaklatása; az emberte­len bánásmód, az ellenséges po­litikának csupán az egyik oldala volt. A kiskőrösi járási tanács a termelőszövetkezeti mozgal­mat is fondorlatos módon igye­kezett támadni. Fondorlatos módon, hiszen a járási tanács- házán mostanában éppen a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lesztéséről esett a legtöbb szó. Olyannyira, hogy közben „meg­feledkeztek” az égető feladatok­ról, például a tavaszi munkáTÓl. De a járási tanács tsz-fejlesztési terve: körmönfont provokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztok jóidőre meggyűlöljék a szövetkezeti mozgalmat. Noha a járás szántóföldjeinek csupán 12 százaléka volt szövetkezet­ben, a járási tanácson nemrég kiadták a ielszót: „Néhány hét múlva tsz-járássá kell lennünk.” A szövetkezeteket ugyanakkor árván hagyták, nem segítették. A császártöltési termelőcsopor­tok például hiába kértek, vártak segítséget a járási tanácstól, az év első öt hetében senki sem látogatott el hozzájuk. Ahelyett, hogy a szövetkeze­teket erősítették volna és ezek példájával győzték volna; meg az egyénileg dolgozó paraszto­kat — aljas fenyegetésekkel, vagy elvtelen ígérgetésekkel, jog­talan engedményekkel igyekez­tek a termelőszövetkezetbe kény­szeríteni vagy csábítani _ őket. Ka&kantyun a tanácstitkár fe­nyegetőzni kezdett. Azzal _„ér- velt”: aki nem lép be a szövet­kezetbe. annak felemeli az adó­ját. Többhelyütt elárverezéssel ijesztgették a dolgozó paraszto­kat. Kecelen pedig a hangoshír­adóban ai következő „jó hírt” hozták a falu tudomására: „Fel­hívjuk a dolgozó parasztok fi­gyelmét, hogy minél többen lép­jenek be, ezzel megszabadulnak a terhektől (az adófizetéstől, a beadástól, stb.)”. A kisgyűlése- ken, amelyeket a tanács rende­zett, hasonló módon „érveltek” az előadók. S hogy az alávaló provokáció teljes legyen, az ellenség mindezt „Rákosi elv­társ születésnapja tiszteletére” jelszóval végezte. A járási fanácsházán és a községi tanácsoknál természete­sen sok becsületes ember dol­gozik, akinek feltűnt, hogy va­lahol hiba van a tanács mun kájában. Már nem egyszer éle­sen megbírálták a járási tanács­elnököt és az operatív csopor­tot. ahol a tanácselnöknek több cinkosa volt. Ezek azonban dur­ván elfojtották, visszaverték a bírálatot. A járási tanács elnök- helyettesét — mert bírálta őket — megrágalmazták, üldöztek. A járási tanács több munkatársát bíráló fellépésük után elhelyez­ték a járási tanácstól, alacso­nyabb beosztásba tették. A ta­nácselnök és cimborái úgy fél­tek a pártszervezettől, mint a fűztől, meg akarták bénítani a pártszervezet működését. Azon mesterkedtek, hogy a; járási ta­nács pártszervezetében soha ne legyen párttitkár, vagy olyan emberre bízzák az alapszervezét vezetését, aki az ő bandájukból kerül ki. S a bírálat elfojtása a községi tanácsoknál is.' mind gyakoribbá vált. Üldözték mind­azokat, .akik „rosszat mertek szólni” róluk. A császártöltés? Búzakalász termelőszövetkezet elnöke nyíltan meg is mondta: mindenről hajlandó beszélni, csak a tanács hibáiról nem, mert abból elöbb-utóbb baja lenne. A dolgozó parasztok a járásban sokhelyütt ezt vallják: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nem merik bírálni a tanácsot, bár saját bőrükön érzik a zak­latásokat, a törvénysértéseket. Hogyan fajulhatott idáig a dolog? Miért csúszhatott a kiskőrösi járási tanács vezetése az ellenség kezébe? Mintha csak vattát dugtak volna a megyei tanács vezetői fülükbe, hogy ne hallják meg a becsületes tanácsalkalmazotfak és dolgozó parasztok hangjátl Mintha csak arra rendezkedtek volna be a bácsmegyei tanács­házán, hogy csupán ai különbö­ző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját! Az utóbbi időben már az is gyakori volt, hogy a kiskőrösi járási tanácselnök hamis jelen­tésekkel árasztotta el a megyei tanácsot. Bács megye járásai közül például elsőnek jelentette, hogy járása teljesítette az őszi vetés tervét — holott a föld egynegyedrésze vetetten maradt. Ezek a hamis jelentések azon­ban csak megerősítették a me­gyében az ellenség hadállásait. A megyei tanács nem ellenőriz­te az adatokat, hanem agyba- föbe dicsérte a járási tanács­elnököt, s így szájtátásával tá­mogatta a kártevést. A megyei tanácsházán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túl­kapásokhoz, hibákhoz is vezet. Ilyen légkörben kiválóan érzi magát az ellenség, jobban álcáz­hatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, népelle­nes tevékenységét. A kiskörösj kártevés ügyében súlyos felelősség terheli a bel­ügyminisztériumot is, amely el­hanyagolta a bácsmegyei tanács munkájának az ellenőrzését. De emellett a minisztérium Fülöp Gyulát, a kiskőrösi járási tanács volt elnökét — akit azóta már Sikkasztás és más bűncselekmé­nyek miatt letartóztattak — az egekig magasztalta: . jó köz­igazgatási gyakorlata van, a járás területén a munka is jól megy ... kemény, határozott... úgy politikai, mint szakmai té­ren jól fejlődik”. Pedig a minisz. térium személyzeti osztályának adatai is félreérthetetlenül bizo­nyították, hogy kicsoda Fülöp: kulák, volt horthysta; tiszt. A belügyminisztériumban az egyik irattartó mélységes fenekére süllyesztették' azt a levelet is, amelyben a tanácselnökhelyettes bejelentette Fülöp kártevéseit — eleresztették fülük mellett a fi-- gyelmeztetést. Igen nagy felelősség terheli a járási pártbizottságot és a me­gyei pártbizottságot is, mert nem őrködött éberen, harcosan a párt politikája felett. Sőt, a já­rási pártbizottság még segítsé­get is adott az ellenségnek, maga is támogatta a járási ta­nács provokációs tsz-fejlesztési tervét. Csak a járási és a me­gyei pártbizottság politikai vak­sága, passzivitása tette lehetővé, hogy a befurakodott ellenség durván megsértse a párt politi­káját, nyíltan felhasználhassa' a tanácsot gaz céljaira, elfojtsa a bírálatot, szembeállítsa a dol­gozó parasztok egy részét a párttal és az állammal. Ami a kiskőrösi járásban tör­tént, nem mindennapos eset. De nem is egyedülálló. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az országban, ahol a kommunisták, a pártszervezetek és a pártbi­zottságok szájtátisága, politikai vakságai akadályozza az ellen­ség leleplezését, s' ahol büro­krácia uralkodott el a tanács­ban, elszakítva azt a dolgozó parasztok tömegeitől. Az állami és pártszerveknelk okulniok kell a kiskőrösi esetből: éberen kell őrködniük mindenütt a párt po­litikája felett; be kell vonniok mindenütt a tanácsok ellenőrzé­sének munkájába a dolgozók legszélesebb tömegeit. Rántsák le a leplet kíméletlenül azokról a;z ellenséges vagy elfajult ele­mekről, akik méltatlanul viselik a tanácsban betöltött tisztségü­ket, visszaélnek a nép bizalmá­val, az állam bizalmával. Tartsuk be a tavaszi munkák határidejét Napok óta kedvezőre fordult áz időjárás^ nem ritkán jóval 10 fok föllé emelkedik a hőmér­séklet: a legrövidebb időn belül el kell végezni a szántást és a ve­tést, .Nem lehet halogatni egyet­len pillanatot sem — a bő ter­mésért folyó harc most február végén és március legelső nap­jaiban dől el. Az, aki kéeadel- meskedik, elvesztette a csatát. A legdöntőbb feladat, a „csa­ta" megnyerésére, a miniszter­tanácsi határozat maradéktalan végrehajtása. a határozatok pontos betartása. A simítózást, a szántást azonnal meg kell kezdeni, amint a föld megenge­di, a mákot, tavaszibúzát, bor­sót, legkésőbb március lo-;g, a tavasz! árpát, zabot, cukorrépát legkésőbb április 10-ig kell el­vetni. Kemény, következetes munkát igényel a siker kicsikarása. Gépállomásainkra hárul az a feladat, hogy élenjárjanak eb­ben a munkában. Az elmúlt, kö­zel két hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy egiyr észük még ma sem értette meg rend­kívül fontos szerepét. A péter- vásánai gépállomás öt n-aip alatt mindössze 11 holdat szántott fel. a sarudi gépállomás igazgatója ugyan kiküldte a brigádokat, csak éppen nem dolgoznak: az utolsó öt nap eredménye 68 hold. Nem lehet talán szántani? Az atkád gépállomás öt nap alatt elért 300 holdas eredménye mást bizonyít. Ennek a két gép­állomásnak a vezetője nemtörő­dömségével egyszerűen kilopja dolgozó népünk szájából a ke­nyeret, akarva, akaratlanul a szabotálókat segíti. Aki nem tartja be a határidőket, dolgozó népünk ellen vét, így is kell el­bánni vele. Rendkívül fontos feladat — részben az őszről elmaradt vetés pótlására is, hogy alig másfél hét alatt a megyében előirányzott 7000 hold tavaszibúza a földbe kerüljön. Csak három nap kése­delem megyei viszonylatban 2100 mázsa veszteséget jelent. De felt étieméi szükséges az is, hogy a tavaszibúza legnagyobb részét keresztsorosan vessük el. A tavaszi vetésű búza; kétségkí­vül kevesebb termést ad, mint az őszi vetésű — ha keresztsorosan vetjük, 20 százalékkal emelked­het a terméshozama, s ez megyei viszonylatban 70.000 mázsa többlettermést jelent. Ai atkári Micsurin február 25-én, már elvetett 70 hold taya- sziárpát és 10 hold búzát. A káli dolgozó parasztok 22 hol­dat, közte tavaszibúzát vetettek el, egyetlen. nap alatt. A tisza- námai Petőfi termelőszövetkezet 10 hold tavaszibúzát vetett el, — sokasodnak a hol dale, jelzik. hogy a falu dolgozói szívvel, lélekkel harcolnak a bő ter­mésért. Nem megy azonban mindenütt így a munka, Egyes helyeken a községek felelős vezetői fütyül­nek a határidőkre, semmibe ve­szik a minisztertanács határo­zatát, alig. vagy egyáltalán semmit sem tesznek a tavaszi1 vetés biztosítására. Tiszanánán a község kulá'kjai majd 60Q hold őszi. vetéssel, közepes fer­mes esetén is 48.000 mázsa búr zával adósai népünknek. S az őszivetés pótlására — annak eti­lemére, hogy tavasizibúzíábál is van mit vetni ök bőven — a 800 mázsa szükséges cserevetőmag helyett, mindössze 35 mázsa ta­vaszibúzát kért a tanács. Nem különb a helyzet Besenyőtelken, Hevesem, Mátraderecskén sem. A községi pártszervezetek még ezideig nem vonták felelősségre ezeket a tanácselnököket. Eltűr ri'k, hogy az orruk előtt lopják meg a dolgozó népet, elmulászr szák a legkedvezőbb pillanatot* a drága kincs, a kenyér vetésér •re. Megengedhet ettem az ilyen liberalizmus, megalkuvás, a leg: keményebben keli fellépni azok: kai szemben, akik semmibe ver szik a párt és a kormány határ roza-tait, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tanulni a tavalyi példákból A jó idő kihasználásáért, a ha= táridő betartásáért nemcsak a községek, hanem a járások veze* tői is a felelősek. Az egri járás: ban 2700 fogat van, s mégis egyetlen nap alatt, február. 24-én csak másfél holdat szántottak fal a járás területén. A "pétervá, sarai járásban, a gépállomás összes erőgépe, a község vala­mennyi fogata, mindössze hét holdat szántott fel egyetlen nap alatt. A járási tanácsok még nem vonták le a következtetést: aki íigly dolgozik a lemaradás beho* zásáért, az vájjon milyen műm kát végezhet, mikor az új határ* idő betartásáról van szó. „Külső és belső ellenségeink* re súlyos csapást mérünk, ha sikeresen elvégezzük a tavaszi mezőgazdasági munkákat’' — mondotta Nagy Imre elv fans, a minisztertanács elfjokíieíyettese, a legutóbbi országos értekezle* ten. A határidők pontos betar­tásával, dolgozzon megyénk minden termelőszövetkezete, egyénileg gazdálkodó parasztja, úgy, hogy minden darab föld be­vetésével, a bőséges terméssel, azt követően a beadás gyors 'teljesítésével mérjünk újabb csapást ellenségeinkre. Ehhez a harohoz adjanak meg minden segítséget a járási tanácsok; és a járási pártbizottságok és ha szükséges, ne riadjanak vissza a legkeményebb feleíősségre- vonástó l sem. HARCBAN A MÁRCIUSI TERV SIKERÉÉRT Az első negyedév utolsó hónapja következik. Fokozott erő­feszítésre, helytállásra van szükség, hogy üzemeink maradéktala­nul valóraváltsák április 4-re tett felajánlásaikat. Rákosi elvtárs­nak tett ígéretüket. Az elmúlt napokban szénbányáinkban bizonyos javulás tapasztalható a termelésben, de ez a javulás korántsem kielégítő. Cementgyárainkban is kemény harc folyik a tervért, de ez a harc csak Bélapátfalván hozott eredményt, Selypen nem vál­tozott a helyzet, rendületlenül alszik a pártszervezet, a műszaki vezetőség amíg nem zavarja meg álmát a járási pártbizottság. Egercsehi-bánya lll-as köizete teljesítette napi tervét Nem a becsületes dolgozókon múlik a terv teljesítése. Biró János II. az elmúlt harmadban 196, Nagy József 173, Király Barna 148 százalékot teljesített: több szenet adott a hazának. A sorozatos géphiba, az igazo­latlan mulasztások azok, melyek visszavetik a csehi bányászokat, a terv teljesítésében. A becsüle­tes dolgozók, mint a bányász- értekezleteken, úgy most se haboznak, felelősségre vonni a lúgosokat, a fegyelmezetleneket Csakis fegyelmezett, szervezett munka hozhatja meg a várt eredményt. Emelkedik a termelés — ha nem is megfelelő ütemben — az egercsehi bányában. Február 26-án a III. körzet, melynek napi előirányzata 320 csille, 336 csillét termelt, — 105 százalék­ban teljesítette napi tervelő­irányzatát. Az I. és II. körzet azonban még mindig messze el­marad, 81.5, illetve 75 százalé­kod teljesítményével az elő­irányzattól, A két körzet gyen­ge munkájának az eredménye, hogy egercsehi szénbánya csü­törtökön még mindig csak 85.4 százalékot ért el, havi tervében 80.9 százalékon áll. Váltsa valóra ígéretét Petőfibánya főmérnöke — Nincsenek meg a tervtel­jesítéshez a kellő feltételek — jelentette ki a minap, Jámbor Miklós elvtárs, Petőfibánya fő­mérnöke. Tette ezt a kijelentést annak ellenére, hogy néhány nappal ez előtt Petőfi altáró és a rózsaszentmártoni IX-es akna alaposan megcáfolta Jámbor elvtárs szavait. Ha megnézzük a február 26-i tervteljesítést,, önkéntelenül a főmérnöknek - kellene igazat adni: Petőfi altáró 99.7, rózsái IX-es akna 99.8 százalékot ért el, sokkal súlyosabb volt a le­maradás a gyöngyösi XII-es aknában. A néhány tized azon­ban gyanús, s ezt a gyanút megerősíti az, hogy Bocsó Mi­hály kétszeres sztahanovista 164, Mészáros István 167 szá­zalékot ért el a Petőfi-altáró- ban, Szabó János, Hordós Imre pedig február 19-én már befe­jezte havi tervét a rózsái IX-es aknában. Nincs igaza Jámbor elvtárs- nak. A terv teljesítésének meg- vau minden tehetősége, mint ahogy azt a bányászok előtt ő maga is elismerte. Nézzük meg a diszpécser-jelentést. Február 26-a reggel 6.30: áll a gumi­szalag — indulás 7 órakor. A lll-as fronton 6.20-tól 9.20-ig szalagtisztítás, a hanyagság a megelőző karbantartás hiánya miatt. A gyöngyösi XII-es akná­ban 24 óra alatt két-három va­gon szén kerül a meddőre, az Aknamélyítő Vállalat dolgozói­nak hanyag, munkája miatt, íme csak néhány példa a terv teljesítésének nagyon is gyakor­lati akadályozóiból. Jámbor elvtárs ne panaszkodjon, hanem vonja felelősségre a hanyago­kat, váltsa valóra a dolgozók­nak adott Ígéretét. Nem egyenletes a termelés a bélapátfalvi cementgyárban A bélapátfatvai ce­mentgyár dolgozói április 4-e tisztele­tére vállalták, hogy első negyedévi ter­vükön télül 10O0 tonna cementet ad­nak népgazdasá­gunknak. A fogada­lom után lelkes harc indult az adott szó betartásáért — több a mint 200 tonna ce­mentet termeltek már terven felül. Komoly hiányosság azonban a gyár munkájában, hogy nem egyenletes a termelés. Február 18-án 83.3 százalék­ban álltak az esedé­kes havi tervvel. Nehogy baj legyen hó végére, meg­kezdődött a hajrá és 23-án már elérték a 100 százalékot. Az ilyen rohammunka nem hoz állandó eredményt, a gyár dolgozóinak, vezetői­nek a tartós ered­mény biztosítása ér­dekében, mindent el kell követni, hogy egyenletessé váljon a termelés.; Folyik a karbantartás a hatvani cukorgyárban A hatvani Cukorgyár dolgo­zói is csatlakoztak a rózsa- szén tmártania k versenykihívá­sához — számolt be levelében Magyar István párttitkár. A csatlakozás nyomán értek el eredményeket a gyárban, Tóth Pál sztahanovista karbantartó brigádja 130 százalék felett teljesít rendszeresen. Veres László jelvényes sztahanovista hegesztő 143.3, a Berényi jelvé­nyes sztahanovista brigád 134 százalékos átlagteljesítményt ért el. Az eredmények mellett azonban hibák is találhatók, kü­lönösen az esztergályosoknál. Az esztergályos brigád február második harmadjában mind­össze 84.1 százalékos ered­ményt ért el — fékezte ezzel az üzem többi részének munkáját is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents