Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

c- 3 © ® O © 0.0 © © 0 0.s © © © '08 © O ®0@® ©0.0 ö®j@DS.®.'©.® @©©o © ©' O

— ... az volna jó azért, ha valaki elénekelné nekem . .. Meghallanám ém... és nyugodtan feküdnék tőle ... Ezt a dalt... egy lány tanított meg rá ... Az első ... Azt nagyon szerettem, azért megtelepedtem volna... De az apja módos ember volt, sörétes puskával zavart ki... Meghalt már rég, az az első is tán a föld alatt van ... De erre a szép nótára emlékezem.

—Szép nóta... — suttogta Szurtcs bácsi,.. bizony szép... Ha elénekli mégegyszer... — állt meg egy pillanatra fontolgatva valamiféle nagy elhatározást... megmutatom, mi van a ládámban. Megmutatom ... ha elénekli.

Labis János hát elénekelte mégegyszer reszketős hangján azt a régi dalt, amit még. első, s igazi szeretőjétől tanult. De, hogy mi volt abban a ládában, azt már el nem mondhatta senki, ha akarta volna se. Reggelre szépen elaludt a vén csavargó. Amikor kivitték a városvégi temetőbe, s eltemették, ott is a temető sarkába, csak eg'y ember görbedezett a sír mellett, az öreg Szurtos. Elénekelte, halkan, hogy ne zavarjon senkit ... azt a régi dalt, ha már annyira szerette a szerencsétlen ...

Ez volt a vén csavargó, requiemje.

;©©©®0©©©®©.®@©00©O@OQ.©.©®©0O©©O©@.c©'©©§©

21

V.