Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

favágás . . . Mindan kutya .Jó barátom volt. Úgy bizony . .. Engen nem ugattak meg a kutyák .. . Soha ... Volt egy -szeretőm, még az első háborúban . .. olyan kutyájuk volt, hogy a szekérderékból lehúzta az embert.. . Nekem a kezem nyalogatta . . . Szép lány volt — mélázott el egy kis időre. Húsos, nagy darab, csuda dolgos, hozzám is jött volna, szép legény voltam én . . . De -engem akkor hívott a határ. Hát mentem . .. mindig mentem. egész életemen át. .. Csak most ülök itt...

Hallgatott egy ideig, s szemében mérhetetlen vágy lobbant fel egy pillanatra a menés, a szabadság, a végtelen határ után. Fellobbant és fáradtan ki is hunyt rögtön.

— ... s most már nem is megyek sehová ... az öreg' ordas se vándorol. Talán jobb is, hogy behoztak a rendőrök. Nem voltam én már a régi . .. napokat megültem valamelyik istálló melegén. A lábam, az nem bírja már... a szívem az "még csak igen . . . Jártam fenn a hegyek közt — intett a fejével ki az utcára, mintha' csak a szomszédba mutatott volna — meg a szerbetonéi... voltam a székelyek között is... Ott tanultam meg faragni... Mindenütt voltam e kis hazában ... Nem kellett nékem se vonat, se az a büdös autó ... elvitt engem mindenhov’á a két lábam . . . Engem el . . . S

mennyi szeretőm volt... de mennyi! Csudamód szerettek a lányok, a menyecskék is\ .. Ha én rájuk nevettem, megoldódott a rékli... Pedig sulisé tudtam, hogy mit eszem. De adott az Isten mindig egy falás kenyeret, darabka szalonnát, meleg levest. Mi kell több? Ha most nyolc házam volna, Kun Zsigának is annyi volt, mégse vitt többet magával, mint én ...

— Pofoztak a csendőrö'F, megkergettek a legények, megdobáltak kővel már a gyerekek, .. . csak a kutyák nem bántottak sohase. . . Azok nem . . . Csak az emberekkel volt bajom.. De ne higyje nem haragszom én rájuk. Ilyenek ... Nem tehetnek róla. Biztos ilyen lettem volna én is, ha megülök valahol egy asszony mellett, ha kiskölkö- ket nevelek otthon . . . Akko1' most nem itt lennék... De nem ám ... Akkor élsiratnának engem, szólna a harang, meg az orgona a temetás-- men ... Nagyon szép temetés lenne .. . Meg elénekelnék azt is, hogy páros csillag az ég alján . . . mert ez volt az én nótám mindig ...

S kicsit rekedtes hangján, halkan énekelni kezdte... Az egyik fényes, a másik halvány ... Szurtos bácsi hallgatta, bólcngatott hozzá, tán dúdolta is, s közben megállt a keze a kisládája mélyén.