Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

3oos ©o ©a©®oooooos ©®©©© ®©© © ©©-© o © ©©©© © © © ©©© GYURKÓ GÉZA: A. vén csavargó requiemje Labis János élt 70 évet, — ez került a fej fára. Mást nem is igen lehetett róla megtudni,- talán még a neve sem ez volt, kora sem annyi .. . több, ke­vesebb-e, maga se tudta volna pontosan megmondani. Kikelt a bére a földön, s amilyen csendesen a világra lépett, olayn csendesen halt is meg a szeretetházban, vagy ahogy most mondják, a szociális ott­honban. Az emberek az or­szágban, akik néhány hónap­pal ezelőtt még látták ormót­lan bakancsában, folt-hátán folt ruhájában, meg a kis ba­tyujával a hóna alatt, már úgyis elfelejtették. A rendőr­ség, amely idehozta évtizedes vándorútja végén, kihúzta nyilvántartásából... és kész. Aztán csak a fejfa marad meg utána, ha akad valaki kí­váncsi, kinek éppen nincs jobb dolga, minthogy fejfát olvasson a téli temetőben. Az öreg SzurtoB bácsi — ne-m gúnynév ez, különben tiszta, töpörödött öreg: — volt az utolsó, aki beszélt vele. Már inkább hogy hallgatott, mert ahhoz inkább volt ereje, a beszédhez kevésbé. Hallga­tott megértőén, hisz neki sincs senkije a. szegényháziakon kí­vül. Csak a kis ládája az ágv alatt, amibe néha belepiszkál, de aminek még titkát senki nem leshette ki, olyan nagy titok van abban. Este is azt tartotta az ölében, fél keze a kis ládába rejtve, alig látó szemével, meg Labis Jánosi pislogva. Az úgy ült a szal­mazsák szélén, tisztára mosd­va, rongyaitól szabadultán, mint király a szénégető ke­mencéjén. Szemmelláthatóan rosszul érezte magát, pedig benn meleg volt, kinn meg a verebek csőréből is vastagon gomolygott a pára. Betelt az időm . . . be, ha mondom — pedig senkise von­ta kétségbe állítását, legke­vésbé Szurtos bácsi. Tudtam én ezt már rég. Az ordasnak sincs mit keresni ott, ahol vá­rosok épülnek. Betelt az időm .— tette hozzá mégegyszer, s ránézett a másik ágyon ülő­re, 'hallja-e. Az nézett csende­sen, csak a keze matatott, mint valami szürke egér a láda mélyén. , — Nem Labis Jánosnak va­ló ez itt... én a szabd eget szoktam meg, a tanyákat, ahol mindig jutott egy kis leves,. © g © © © 0 © s © © @® © © o'&'&ú e© © ©•©'© ®'sss ©'© © © © © e se © © © © 1»

Next

/
Thumbnails
Contents