Heves megyei aprónyomtatványok 23/R

tanulmányok. Természetesen ezek is képesek a: önálló életre, éppúgy magukon viselik az egyedi alkotások jegyeit, mint alábbi társaik: Váka- ródzó bika (1961), Vakaródzó csikó (1965), Játszó csikók (1567), Fókapár (196S).

A portré műjaját — elenyésző kivétellel — plakettek képviselik kisplasztikái anyagában. E területen sincs könnyű dolga, hisz a magyar éremművészet nagy hagyományokra tekint visz- sza, jeles alkotók és kitűnő művek sora tart igényt a halhatatlanságra. Borics elsősorban a körplasztika avatott kezű mestere; említésre méltó kőreliejet is csak egyet alkotott eddig, a „Kendermunkások”-at, amelynek harmadik és egyben legnagyobb változatán e sorok írásakor még dolgozott. Ebben tehát nincs olyan gyakorlata, mellyel a teljes jártasságot megszerezhette volna, s így lett életművében a pla- gettek száma minimális, és az anyaggal folytatott küzdelem szünetében pihentető célzatú foglalatosság. Az a néhány bronzérme, mely e kiállításon szerepel viszont érett, kvalitásos kis kollekció. Közülük elsősorban a Somos Miklós (1964), Clark Adám (1966), Goldmann György (1966) és az Oravecz Paula (1969) domborművű profiljai emelkednek a gyűjteményes anyag szintjéhez.

Borics Pál ezen a kiállításon — első reprezentatív fővárosi számadása ellenére — nem retrospektív anyaggal szerepel. Pedig 1941 óta kiállítóművész, műtermében így íobbsiai’ szobor sor^ö2ííc"5"poZco?c'on,_s__mégis__cs^. az 1 óta készülteket bocsájtotta közszemlére. Ez míndenlcépp igényességéről, önmagával szembeni szigoráról vall anélkül, hogy megtagadná régebbi önmagát. Nyilván akkor is teljes átéléssel faragta a követ, de azt is tudja, hogy művészete, őserejű tehetsége az utolsó tíz év- ben forrott ki igazán, s hogy alkotókészsége innen ível elementális erőveTfölfelé. Ezalatt a tíz « észt emlő alatt olyan ugrásszerű minőségi változás következett be nála, ami által szobrásza-j

tunk élvonalába zárkózhatott fel. Természetesen a hatvanas~evek előtti fejlődésének szakaszai is nyomon követhetők, ez viszont nem ki- zarolágosan a mesterségbeliség oldaláról vezet- kelő végig;~A félszabadulást követő évek megragadott lehetőségei, a szocialista társadalmi formációból fakadó nagy inspirativ erő volt az, amely — az ellentmondásos évek visszahúzó tendenciáját is figyelembe véve — megalapozta és útjára indította művészetét.

/■" Művészi kifejezése mindenekelőtt mélyen népi gyökerű, de anélkül, hogy az etnográfiával tartana rokonságot. Nem folklórt utánoz, bár szülőföldjének szellemét, embereinek gon- dolatvilágat és egészséges életkedvét máig megőrizte. Vaskos népiségét,

_sajátos eredetiségét

n

em, tudta és nem is akarta feladni soha. Emberi-művészi alkatának adekvát következménye. hogy figurái a művi pfeformálás legközvetle - nehb és_ legtisztább útján kelnek életre,Tiögy a magyar föld emberének nagy közössége szólal meg közvetítése, emóciója annak művé rendezése által. Nem filozófus alkat, s ez is oka, hogy

/

' az emberi szépségről szűkszavúan,-mellébeszélést nem tűrő előadásmódban nyilatkozik. Kőbe realizált érzelmei, gondolatai, vallomásai így válhattak abszolút értelemben szobrászivá; olyan anyag szerűen tömörré__és zárttá, amely bizonyos értelemben a matematikai rend és logika tisztaságát és egyértelműségét közelíti meg. Nem a feladat nehézsége, inkább attitűdjének harmónia felé vonzódása tartja vissza attól, hogy teátrálisan ágáló figurákat mintázzon, s ökonomikus hajlamában keresendő, hogy a kontraposztó lehetőségeivel mértéktartóan gazdálkodik.

Amint azt e kiállítás is láttatja, Borics Pál oeuvre-jének többségét egészalakos figurák, portrék, fejek alkotják, de artisztikus állatszobrok is kikerekednek vésője nyomán. Fémbe munkált kisplasztikái részint egyediek, másrészt különös zamattal készítik elő egy-egy