Heves megyei aprónyomtatványok 23/N
persze megtaláltam Albert testvért a második emeleten, az összes maristát,'köztük szegény Bernát testvért, nagyon összevert arccal. Nem volt messze attól, hogy kivégzik. A piaristáktól csakhamar élelmiszercsomagot kaptam. Képzelhető, mit jelentett ez annyi éhezés után. Időközben a nyilas Számonkérő Szék egyik embere is bekerült hozzánk. Mint a szavaiból kivettem, összeveszlek a németekkel valamilyen lefoglalt kincsek, javak elosztásán. Mi sem volt könnyebb a nagyobb fegyveres erővel rendelkező németek számára: „leültették” a partnert, hogy ne zavarja őket. Ezt a nyilast, mint később hallottam, kivégezték a németek. — Mennyien lehettek, akiket átszállítottak a Parlament pincéjébe? — Százhatvannyolcan. Hogy honnan veszem ezt a számot? Valószínűleg hallottam a többiektől, vagy az őrszemélyzettől. Amikor átmentünk a Lánchídon, támadás ért bennünket. Kicsit szétszaladtunk, és el tudom képzelni, hogy talán megszökhettem volna. De hova jut az ember? Kihez menjek be? Az ember sorsára bízta magát, és a csapat összeállt. Mentünk tovább, vittek bennünket a Parlamentbe. Őrzőink magyar rendőrök voltak, de a fő börtönőr német. A Parlament pincéjében háromnapi éhezés következett. Nem kaptunk semmit, kivéve egyszer 2 vagy 3 szem apró krumplit. Egyszer — január 9-én — a nevemet hallom: Egyed Andrást a budapesti főkapitány kihallgatásra várja. Nem Hódossyról volt szó. Az történt ugyanis, hogy a rendház részéről megpróbáltak kapcsolatot teremteni a bennünket őrző rendőrséggel. A házfonök és az egyik piarista, úgy emlékszem, Pintér Mihály járt el az ügyemben. Amikor kimegyek a hívásra a pincebejárathoz, látom, hogy egy rendőrfőhadnagy — Ferenczynek hívták — tárgyal, majdnem vitatkozik a Gestapo börtönőrrel. Ez azt mondja neki: — Rendben van, kiengedem, de délután feltétlenül visszahozzák. Beültem a motorkerékpár oldalkocsijába, mert azzal jött a rendőr, s kérdezem tőle, mit jelentsen ez. — Az az érzésem - mondja —, hogy a tanár urat ki akarják szabadítani. — Miután megérkeztünk, oda kellett mennem az akkori főkapitányhoz, valami Sch-val kezdődő nevű személyhez, utána pedig egy nyilas főemberhez. Pusztán annyit kérdeztek tőlem, hogy' származásiig nem vagyok-e zsidó. Ezután a nyilas párt és a rendőrség összekötője vette kezébe az ügyet. Adott mellém egy rendőrt, hogy menjek vele a rendházba, és ha neki is tudunk helyet biztosítani, akkor ezután olt fog őrizni engem. így is történt. Másnap visszavittek 25