Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

a rendőrségre. Az előbb említett összekötő ugyanis azt mondta, hogy kapcsolatba akar lépni ügyemben a Gestapo főnökségével. Választ azonban nem kaptam. Helyette új rendőrt adtak mellém, s újra vissza a rendházba. így ment ez pár napig.

Végre megérkezett a válasz a Gestapótól. Ez a kivételesen jóindulatú összekötő megmutatta az Írást. Rendkívül buta és bárgyú szöveg volt. Ebben az iratban egy Gattstcin nevű őrnagy „nem javasolja dr. Egyed András piarista tanár szabadon bocsátását, minthogy nevezett, mint a Prónay különítmény szolgálatvezetője, fosztogatásokban és rablásokban vett részt” slb.

Az összekötő egy este két rendőrrel jelent meg a piaristáknál. A rendfőnökkel, Zimányi Gyulával beszélt, majd engem is hívattak és az őrzőmet is. Közölték, hogy fogságom nem szűnik ugyan meg, de minthogy a rendfőnök vállalja, hogy nem szököm meg, feloldanak a házi őrizet alól ügyem bírósági tárgyalásáig. Mondanom sem kell, hogy bírósági tárgyalásomra már nem kerülhetett sor.

Január 18-án jöttek be a szovjet csapatok. Ekkor szabadultam. De mint ezekben a napokban tapasztaltam, nem én voltam az egyetlen piarista, akit zsidópártolás címén bíróság elé lehetett volna állítani. Magában a rendházban is több zsidó származású fiú dolgozott felszolgálóként. De róluk csak hallgatnom kellett, őket a rendfőnök rejtegette

— Erdeklödtek-e már katolikus történészek tanár úrnak az üldözöttek érdekében tanúsított magatartásáról?

— Nem nagyon. Bár lehetséges, hogy nevem — mint legutóbb a Vigíliában — másutt is előfordul egy-egy visszaemlékezésben. 1960-ban egy edelényi, zsidó származású férfi — Mogyorós Béla — látogatott haza Mexikóból. Együtt gyerekeskedtünk. Meglátogatta szülei sírját Ede- lényben, s egyúttal irántam is érdeklődött. Aztán Pesten fölkeresett, és megkérdezte, tudom-e, hogy spanyol nyelvű kiadás is megjelent arról, kik mentették a magyarországi üldözött zsidókat, s ebben a könyvben az én nevem is szerepel. Erről nem tudtam.

Hctényi Varga Károly

26