Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

hítse és elhordozhatóvá tegye a nagy tehetségű, de szerencsétlen kálvi­nista lelkésznek fogházbüntetését. Gondoskodott arról, hogy szégyene és lelki fájdalmai mellett állásának legalább némileg megfelelő bánás­módban részesíttessék szomorú helyzetében. Ezt maga Poóts András hálás szívvel ismeri el, s ebbéli hálájának ad kifejezést két ilyen című, a börtönben írt költeményében: Ad Excellentissimum Comitatum et Episcopum ligno sectili gratiose submisso me focillantem és A tüzelőfá­nak megköszönése Ő Excellentiájának.” A biográfus közleményében két versről beszél, valójában azonban a költő egyetlen köszönőverset írt a főpapnak, amelyben hálálkodott azért, hogy pártfogója fát biztosított cellája fűtéséhez, s könyveket adott iro­dalmi munkássága folytatásához.<9) Mitrovics életrajzában csak futólag tett említést arról, hogy 1785. május 10-én a költő levelet intézett a főpaphoz, amelyben segítségét kérte az ítélet eltörléséhez. Arról azonban nem tett említést, hogy Ester­házy csak 1786-ban válaszolt levelére, amelyből kitűnik, hogy nem adott segít séget.íl0' A költő Esterházy püspök iránta tanúsított jóságát évek múlva ismét kamatoztatni akarta. Ezt bizonyítja, hogy 1795-ben bodrogkeresztúri lelkész korában két levelet intézett támogatójához. Ennek hátterében a helybeli módos zsidóasszony fiatal leányával kialakult, s botrányossá váló szerelmi kapcsolata állott, amelynek következtében elvesztette állá­sát 1794-ben.(11) A költő az első levelet 1795. augusztus 17-én intézte a püspökhöz. Mitrovics sokszor idézett életrajzában csak a lelkész új állás iránti ké­relmét emelte ki. A levél azonban más fontos adatokat is tartalmaz a papköltő életpályájára vonatkozóan. Már a levél elején a következő ér­dekes sorokat olvashatjuk: „Kegyelmes Atyám! A ki engemet még ifjúsá­gomba méltóztatott maga Juhai közzé hívogatni; és eddig, tudom, hogy sok Kegyelmeivel meg téttetett volna: Az ifjúi vakmerőség, — infantia et educationis praejudicia — (gyerekség és nevelés iránti előítélet — Sz. K.) ezt a Kegyelmet velem hátra vetették, ellenben ezen fej és láb nélkül való Sectát velem többre betsültették. De nem tsuda, mert a tormába termett féregnek mi édesebb annál.” Az idézett szövegrész azt bizonyítja, hogy már Esterházy ifjú korá­ban igyekezett megnyerni a költőt a katolikus vallásnak, de ő nem állt kötélnek. Levelének következő soraiban megemlítette, hogy egyik korábbi is­kolatársa, Bályi Patai József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és mások már felvetették neki, hogy új állást keressen. Fel­vetette a püspöknek, segítse elő, hogy gróf Asperemont szerencsi birto­kán juttassa álláshoz. Kéréséhez hozzáfűzte, hogy „nagyot nem kérek, 5

Next

/
Thumbnails
Contents