Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

mind famíliámra, mind megérett esztendeimre, mind tudományomra nézve: kivált olyan kenyeret kérvén, a mely csakugyan nem heverésnek kenyere, melyet soha nem is kívánok... De azt alázatos bizalommal jelentem, hogy calvinista papnak és cudarnak lenni sinonimia sunt (egyet jelent — Sz. K.); de cudar Calvinista papból ismét koldus pápistának, ludibrium seculli (a század játéka — Sz. K.)... Hiszem, hogy exellenciád sem kívánna koldus fiakat unokának hagyni maga után."

A költő levelében azt is felvetette a fentieken kívül, hogy gondolt a korábbi egri kanonok, Batthyány Ignác erdélyi püspök segítségének kieszközlésére is.

Levelét így írta alá: „Századik juha Cs. Pócs András.”<12)

Mivel a levél hangneme igen visszatetsző, nem véletlen, hogy a püspök nem Ígért neki támogatást.

A főpap 1795. szeptember 5-én válaszolt a költő esedező levelére. A levél így hangzik: „Ha Kegyelmedben az el tévelyedett Századik Juhot fel találhatom, különösen örülni fogok, ajánlom is Kegyelmednek, s egyszersmind fő pásztori kötelességem szerint intem is, hogy észre vevén tévelygését amint írja, aklomba siessen és hova hamarább állyon azon igaz R. Catholica hitre, melynek igazságát a Sz. Lélek ereje által meg ismerte, mert a megismerést jól tartozik ki-ki Lelke ismerete szerint, és vétek alatt mentül előbb követni. Azon pedig, hogy jól lehet Kegyelmed Maga Szándékát Nékem mit Confessusnak (gyóntatójának — Sz. K.) jelentette ki, én mégis más kezével adom feleletemet, éppen fel ne akadjon mert az ilyen Confessio (hitvallás — Sz. K.) nintsen sub sigillo sakramenti (szentségi pecsét alatt — Sz. K.).

Mi illeti azon kérését, hogy én a Mságos Gróf Asperemontnak ajánljam kegyelmedet a szerentsi Dominiumbéli Inspectorságra, ne vegye rossz néven a Kegyelmed Tülem, ha magyarán ki mondom: hogy ezt én illendőképpen meg nem tehetem, mert

1. Ónodon nem lévén mostanában Gróf Asperemont, nem tudom hol légyen mulatósa, és mikor jövend vissza ezen részire.

2. Az inspectorságra és gazdaságnak irányítására kívánható alkalmatos voltát sem ismerem Kegyelmednek, ismeretlent pedig hivatalra ajánlani sohasem szoktam, nem is látom illendőnek, hanem mivel írja Kegyelmed, hogy magának is légyen kevés jószágotskája, én azt ajánlóm, hogy lakását addig is oda vinné, méglen valamelly állást nyerhetne.”<13)

A papköltő a püspök elutasító levelére 1795. szeptember 12-én válaszolt. Válaszlevelében kérte a püspököt, hogy javasolja tiszanánai tiszttartónak.'1'0 A püspök-főispán azonban nem méltányolta a költő újabb kérését sem.

Ezek után feltehető a kérdés, hogy gróf Esterházy Károly püspökfőispán miért támogatta a botrányos életű költőt bizonyos határokon be6