Heves megyei aprónyomtatványok 23/H
A PECSÉTEKRŐL ÉS A CÍMEREKRŐL A pecsétek a magántulajdon bizonyítására, a sérthetetlenség, a titkosság biztosítására, végül - de legelterjedtebben - iratok érvényesítésére, illetve hitelesítésére szolgáló hivatalos vagy közismert jelek. Lenyomati ábráik egyszerűek, mégis egyediek, így egymástól könnyen megkülönböztethetőek, s a biztos azonosítás érdekében idővel feltüntették rajtuk a pecsét tulajdonosának nevét, rangját is. Mindezek közös jellemvonásai a legkorábbi fennmaradt ókori keleti pecsétlőhengereknek, az antik görög és római eredetű pecsétgyűrűknek, a középkori magyar ércbillogoknak és a két évszázada elterjedő, gyárilag készült gumi-, majd műanyag bélyegzőknek. Hosszú történelmi pályafutásuk első szakaszában a pecsétek pótolták az írni-olvasni tudás hiányosságait, sőt egészen az újkori iskolázás elterjedéséig egyértelműen fontosabbnak tartották őket az aláírásnál. (Itt eszünkbe juthat: manapság is helyettesíthetnek saját kézjegyet.) 1550 és 1850 között, amely évekből Heves vármegyének, Eger és Gyöngyös városnak, a megyebeli községeknek régi pecsétnyomatai a levéltárban megtalálhatók, a korabeli iratokat leggyakrabban csak a jegyzők, a nótáriusok írták alá, a bírák és esküdtek jobbára egy keresztnek a „keze vonásával", főként azonban az önkormányzati pecsét lenyomatával hitelesítették azok tartalmát. A helyi vagy faluról falura vándorló vésnökök munkáinak technikai színvonala természetesen nem volt egyenletes, és meg sem közelítette a királyi, püspöki, nagyúri ötvösök mesterremekeit, de volt egy közös vonásuk: a pecsétnyomóval csak a tulajdonos személy vagy testület, illetve az általa felhatalmazott lisztviselő rendelkezett. Az évenkénti választások, a hivatali átadások alkalmával sok helyütt el kellett számolni a pecséttel, sőt a viasszal, a papírossal is. A XVII-XIX. századi falvakban Magyarországon egyidejűleg csak egy, s évek során keresztül ugyanazt a pecsétnyomót használták. Ha egy királyi kancelláriai, kúriai bírósági, káptalani, vagy egyéb különösen fontos pecsétnyomó elveszett, netalán ellopták, akkor a velük kiállított okleveleket új pecsétekkel hitelesítették, a forgalomból kivontakat pedig gyakran ösz- szetörték. A bélyegzők érvénytelenítését és annak hivatalos körhírré tételét napjainkban is jogi előírások szabályozzák.
