Heves megyei aprónyomtatványok 23/G

A Magyar Mise 1986-ban született. Az ötlet úgy tudom Koltay Gergelytől származik, hoz­zám Szörényi Levente jött el, mondván ezt neked kell meg­írni. Akkoriban én éppen négy éve éltem már mai ottho­nomban, Tahiban . Nem dúskáltam a megrendelésekben, ezért nagyon sokkolóan hatott ez a lehetőség. Pár napos gondolkodás után azután elhatároztam, megpróbálom. Ha akkor felfogom, hogy az egész pályám fordulópontjához érkeztem, talán soha nem kezdem el a munkát. Szerencsé­re inkább az érzéseimre, és kevésbé az eszemre hallgatok. Mindjárt az elején kialakult az a meggyőződésem, hogy nem akarok egy szigorúan vett templomi misét írni. Hi­szen abban az időben az emberek nagyon jelentős hánya­dából kiveszett a bit, esak valamilyen furcsa tévelygés és űr maradt helyette. Ügy éreztem, hogy ezt az alkalmat fel lehetne használni a nem vallásos emberek jó érzéseinek ébren tartására. Ezért gondoltam, hogy az én zeneszertar­tásom bár tiszteletben tartja, de nem feltétlenül követi majd a liturgikus szabályokat. Mielőtt nekiláttam volna a komponálásnak, sok bará­tommal konzultáltam. Otthonunk abban az időben valósá­gos búcsújáró hellyé v ált. Volt aki csak egy könyvet aján­lott a figyelmembe, de előfordult, hogy hangos hitviták zaj­lottak a házunkban. Szeretettel gondolok vissza Makovecz Imrére és Novák Ferencre , akik akkoriban sokszor megfordultak nálunk. A Missa Sicca — „Száraz-mise” (Ürfelmutatás nélküli) forma ötlete Nemeskürty Istvántól származik, aki egy tel­jes szövegkönyvvel segített elindulni. Csak én ezt a libret­tót az 1986-os év furcsa forrongás előtti hangulatában, túl archaikusnak találtam. Sokat köszönhetek Palás Bélának, aki — akkor még mint bajóti plébános kezembe adta Teillard de Chardin csodálatos írását. Majd mindig errefe­lé vette útját kis Wartburgjával, hogy újabb és újabb út­mutatást adjon, közben „ellenőrizte”, hogy hol tartok a munkában. Csodálatos volt, hogy megtisztelt bizalmával. Kuklay Antal a Kráter peremén című könyvének kéz­irata is nagy hatással volt rám, nem különben Hamvas Bé­la művei, amiket Müller Pétertől kaptam. Péter szellemisége, jupiteri bölcsessége volt, ami végig­kísérte a munkám. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen közös sikerek előtt állunk. Ajándék, hogy barátomnak tudhatom azóta is. De voltak különös találkozásaim is, például Reicher Lászlóval aki teozófus.

Next

/
Thumbnails
Contents