Heves megyei aprónyomtatványok 20/M

parasztot, aki biztos megélhetését, családja jövőjét veszítheti. Harcra hívjuk a munkájából élő értelmiséget, aki sohasem lesz birtokosa az új hatalomnak, de elveszthet mindent és főleg önbecsülését.

Le kell fékezni a privatizációt, és csak olyan esetben támogatni és segíteni, ahol azt a dolgozó ellenőrizheti, s az ő érdekeit szolgálja.

Nem kérünk a kárpótlási törvényből, ami újabb feszültséget és sérelmeket zúdít az országra. Vajon miért érdemel kárpótlást az, aki cserbenhagyta 46 éve az országot? S miért annak kell fizetnie, aki újjáépítette és gyarapította e társadalmat? A Parlamentnek nem gyorstalpaló törvénykezésre van szüksége, nem rohammunkában kell keresztül vinni olyan törvények tucatjait, amelyek végül is nem a dolgozók érdekeit szolgálják. Mindenekelőtt új Alkotmányra van szükség, új választási törvényre.

Nem válasz a politikai diktatúra

Meg kell akadályozni a társadalmi feszültség növekedését. Jól látható: az indulatok és érzelmek bármikor elszabadulhatnak, s nincs az az erő, aki megállítja. Kérem az ország politikusait: komolyan — pártérdekektől mentesen — gondolkodjanak el a köztársasági konzultatív tanács létrehozásáról.

Az anarchiára nem lehet válasz a politikai diktatúra, nem lehet válasz a hatalom koncentrálása, a hatalmi arrogancia, a politikai kizárólagosság. A nép döntsön — most már több, mint egy év tapasztalata alapján — milyen országot akar. Kellő időben megtartott új parlamenti választások és ne hatpárti egyezkedés határozza meg hazánk jövőjét!

A Munkáspárt akkor tudja tekintélyét és befolyását növelni, ha szervezett erő marad. Olyan párt, ahol nincsenek első- és másodosztályú párttagok, ahol mindenki munkájára szükség van, s becsülik azt. Olyan párt, amely demokratikus, de nem tűr meg frakciókat.

Kedves Elvtársak!

A hazai események nem engedik, hogy elfeledkezzünk közelebbi és távolabbi környezetünkről, a világról.

Mi szorongással és aggodalommal tekintünk a szovjetunióbeli eseményekre. Őszintén bízunk abban, hogy a szocializmus és a kapitalizmus erőinek küzdelméből a Szovjetunióban a közösségi társadalom hívei kerülnek ki győztesen. Bízunk abban, hogy a szovjet kommunisták végre erőt találnak magukban, bízunk abban, hogy a józan ész elsöpri a demagógiát, s a Szovjetunió stabil, egységes szocialista szövetség lesz.

Erőt ad a mi harcunkhoz az is, hogy közelebbi és távolabbi környezetünkből sokan a szocializmus mellett döntenek. A volt keletnémetek milliói ébrednek rá arra, hogy a tőkés jövő nem olyan kecsegtető, mint pár hónapja. Esélyeinket növeli, hogy a szocializmus erői szinte mindenütt tanultak az összeomlásból, s ma újult erővel védik a dolgozók jogait, országaik valóban demokratikus fejlődését.

Küzdelmünkben mellettünk állnak a nyugat-európai munkáspártok is. Szolidárisak velünk a távoli Kínában, de becsülik harcunkat, internacionalizmusunkat szerte a világban.

Kedves Elvtársak!

A négy és fél évtized felbecsülhetetlen tapasztalattal vértezett fel bennünket. Legyenek bár gondok és kudarcok, csalódás és kiábrándultság, tudnunk kell: mi makacs kitartással igaz ügyért küzdünk.

József Attila szavaival élve:

„Zizegni minden bizalomra, keserülő e marxi munka, de kössünk, kössünk lágyan zsongva, a homok elfut, a föld megmarad.”

Igen, a föld megmarad. Bízzanak bennünk, harcunkat folytatjuk, és győzni fogunk!

A GAZDASÁGI VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSE

I. A válság jellemzői

Magyarországon az 1990. évi májusi választásokon győztes és hatalomba került polgári pártok működőképes gazdaságot, várakozással és aggodalommal telt társadalmat vettek át. Az aggodalmat — és ma már bizonyítottan jogosan — a felelőtlen ígéretek, a nacionalizmus felszítása, a múlt eredményeinek becsmérlése, a baloldali erők féktelen szidalmazása és megfélemlítése váltották ki.

Következményeként Magyarországon — a kormány elnökének állításával szemben — az elmúlt tíz hónap alatt elmélyült a társadalmi-gazdasági válság. A válságot mutatja:

— Az ipari kapacitások kihasználatlanságának a növekedése; az ipari termelés csökkenése. Az ipari termelés döntő hányadát adó 300 főnél nagyobb vállalatok 1991. év első két hónapjának termelése 7—9%- kal volt kevesebb mint egy évvel ezelőtt. A bányászat, kohászat mellett a vegyipar, építőipar, építőanyagipar, a könnyűipar stb. termelőberendezéseinek jelentős része áll vagy csökkent kapacitással működik. Ezek közül számos kapacitás az európai színvonalnak megfelelő technológiával rendelkezik.

— A mezőgazdaság az 1980-as évtized végéig tartó fejlődés után megtorpant, és ha a nagyüzemellenes jobboldali koncepció győzedelmeskedik — amit a kárpótlási törvény fémjelez —, az 1990-es évtized második felére termelése a húsz-harminc évvel ezelőtti

színvonalra süllyedhet, összes társadalmi és gazdasági következményeivel együtt.

A kialakult tulajdonviszonyok és gazdálkodási formák felelőtlen szétverése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ún. piacosítása újabb és újabb ágazatokat sodor válságba.

— A válságot fokozza, hogy a csökkenő termelés sem talál fizetőképes piacra. A megtermelt áruk egy részét a belföldi piac beszűkülése miatt, a nyugati piacok a telítettségük, a keleti piacok pedig a magyar kormány által politikai eszközökkel történő mesterséges szétrombolásuk miatt nem képesek felvenni.

— A pénzügyi válság következmény és súlyosbító tényező, s megbomlott az ország külső és belső pénzügyi egyensúlya — ami kifejeződik abban, hogy adósságszolgálati kötelezettségeinknek csak újabb hitelek felvételével tudunk eleget tenni, nő az államadósság, jelentős a költségvetési deficit, halmozódik a vállalatok és magán- személyek köztartozása, a vállalatok egymással szembeni eladósodása. Ez év március 31 -ig 253 csődeljárási indítvány érkezett a Fővárosi Bírósághoz.

— Az ország termelőerőit bénító sokkhatások miatt csökken a nemzeti jövedelem. Az 1990. évi 4—5%-os csökkenés után 1991-ben további 5—10%-kal lesz kevesebb a nemzeti jövedelem. A csökkenő jövedelemből kevesebb jut a lakosság fogyasztására, az oktatás, az egészségügy, a kultúra elért színvonalának fenntartásara és a jövőt megalapozó termelő beruházásokra.

6