Heves megyei aprónyomtatványok 20/M

Ingyenes és demokratikus oktatást akarunk a jövő nemzedékeinek is. Mi történelmi vívmánynak tekintjük, hogy az elmúlt évtizedek alatt széles társadalmi rétegek juthattak tudáshoz. Olyanok szereztek diplomát, akik a Horthy-rendszerben az egyetem közelébe sem kerülhettek. Az elmúlt négy és fél évtizedben szereztek diplomát a munkások, a parasztok, a munkájukból élő értelmiségiek gyermekei. Az ingyenes és demokratikus oktatás tehetségek százezreit hozta felszínre, elismerést és tekintélyt szerezve mérnökeinknek, tudósainknak, agrárszakembereinknek itthon és külföldön.

Igaz, nem békélhetünk meg azzal, hogy a pedagógusnak végül is nem sikerült az őt megillető helyet biztosítani. Nem békülhetünk meg azzal, hogy munkáját anyagilag és erkölcsileg elismerni nem sikerült. Nem fogadjuk el azt sem, hogy az oktatásnál gyakran érvényesült a „maradék-elv”, s nem jutott annyi a szellemi és műszaki fejlesztésre, mint amennyire szükség lett volna.

De mindez nem elegendő ok, hogy a mai kormányzat, a mai hatalmak mindent elvessenek. Nem elegendő ok arra, hogy az új hatalom nemcsak munkájától, de a tudás, az oktatás, a nevelés lehetőségétől fossza meg a dolgozókat, és szellemileg is korlátozza őket. Nem kérünk abból, hogy az iskolákba visszacsempész- szék Klebesberg Kunó eszméitől kezdve a kötelező vallásoktatásig mindent, amin Európa már réges-rég átlépett.

Négy és fél évtized történelmi eredményének tartjuk, hogy békében éltünk, háború nélkül. E négy és fél évtized vívmányának tekintjük, hogy hosszú idő óta talán először történelmünkben, szomszédainkkal tisztességes, jó viszony alakult ki. És nem kisebb vívmánya a magyar fejlődésnek, hogy a hazai és nemzetközi lehetőségekhez képest saját utunkat jártuk a külpolitikában. De nem fogadjuk el, ha bárki is az elmúlt évtizedekben következetlen volt nemzeti érdekeink érvényesítésében, ha feszültséget szított a szomszédainkhoz fűződő viszonyban, ha igyekezett elzárni az országot a külvilágtól. De ugyanígy elvetjük a mai kormány külpolitikáját, amely hivalkodó magyarkodásával és poros nacionalizmusával szembeállít bennünket szomszédainkkal, s új vasfüggönyt fon hazánk és a világ között.

Nem törvényszerű a tőke és a pénz uralma

Mi volt az elmúlt négy és fél évtized — kérdezhetjük valamennyien. Talán a kizsákmányolás, a megszállás évei, a tömeges igazságtalanságok ideje, netán elszakadásunk Európától? A történelmi revansra vágyó új hatalmasságokkal szemben mi azt mondjuk: a magyar dolgozók először kaptak lehetőséget jobb életre, szabad és független létezésre. 46 év alatt az ország többet hozott be a nyugati világgal szembeni történelmi lemaradásából, mint bármikor korábban.

Mi volt hát az elmúlt négy és fél évtized, szocializmus vagy egyszerűen csak modernizáció? A marxizmust ma revidiálni akarókkal szemben kijelentjük: még nem ez volt a szocializmus, de fő vonalaiban már szocializmus volt.

E négy és fél évtized része 1956 is. Jogosan lehetnek büszkék azok, akik '56 október utolsó heteiben szembeszálltak a Rákosi-rendszerrel, mert minden elemében igazi szocializmust akartak. De nincs okuk szégyenkezésre és önmarcangolásra azoknak sem, akik megértették: a földet visszakövetelő volt földbirtokos, a nyugatról visszatért horthysta tiszt és csendőr nem jobb szocializmust akart, hanem saját hatalmát.

Nem kell szégyenkezniük a volt munkásőröknek sem. Ők tették azt, amit tenniük kellett, amire eszméjük, esküjük kötelezte. Nem ők árulták el a néphatalmat, őket árulták ell

Mi osztozunk mindazok bánatában, akik hozzátartozóikat vesztették el 1956-ban, bármely oldalán is álltak a barikádnak. De kegyelettel emlékezünk saját hőseinkre, azokra, akik az ellenforradalom ellen, a munkás-paraszt hatalomért küzdöttek. Emléküket nem engedjük elfeledni és meggyalázni. Ha ők nincsenek, ha ők nem vállalják a küzdelmet, a harcot, a magyar dolgozók tömegei aligha indulhattak volna egy új úton. Olyan úton, amelyen az elmúlt három évtizedben a magyar embernek szebb élet, biztos jelen és kiszámítható jövő jutott. Olyan úton, ami minden hibája ellenére a saját múltunkhoz és környezetünkhöz képest nagyobb, szélesebb, igazibb demokráciát eredményezett. Ma, a felszabadulás ünnepén kimondjuk: az elmúlt évtized sikereiben, az ország felemelkedésében, felvirágoztatásában kiemelkedő szerepe volt Kádár János elvtársnak.

Kedves Elvtársak! Tisztelt Vendégeink!

A tőke erői ma pénzt és energiát nem sajnálva arról igyekeznek meggyőzni a világot, hogy szocializmus nem volt és nem is lehet sohasem. Segítenek ebben nekik a régiújsütetű szociáldemokraták, a kikeresztelkedett újhitűek, mindazok, akik tegnap még szocializmusról papoltak, s ma megkísérlik elhitetni a dolgozóval: fogadd el a kapitalizmust, jobban jársz!

Mi mindenkinek azt mondjuk: nem fogadjuk el a kapitalizmust. Magyarország jövője nem törvényszerűen a tőke és a pénz uralma. Nekünk kell Önökkel együtt, pártunknak és a velünk rokonszenvezőkkel együtt bebizonyítani: Magyarországon volt és lesz szocializmus!

Az elmúlt négy és fél évtized a miénk, a dolgozó embereké. S innen üzenjük a régi MSZMP minden tagjának: nincs miért lesütött szemmel járniuk! Nem ők, nem a párttagok százezrei tehetnek vezetőink hibáiról, tévedéseiről vagy akár bűneiről. Nem ők váltak köpönyegforgatóvá, nem ők esküdnek fel új eszmékre és új istenekre. Segítsenek hát magukon a régi MSZMP-ta- gok is! De azzal nem segítenek magukon és másokon sem, ha elzárkóznak a politikától, elfordulnak tőlünk, az új Munkáspárttól, amely igenis felemelte a forradalom lobogóját. A csalódottság vagy a sértődöttség nem ad védelmet. Eszméljenek hát, erre szólítunk ma föl! Tudniuk kell, az új hatalomtól nem nyernek, nem nyerhetnek! Desokat veszthetnek! Mindenekelőtt önbecsülésüket, környezetük, gyermekeik, az eljövendő nemzedékek becsületét! Jöjjenek hát! Az országnak, a magyar baloldalnak, a Munkáspártnak szükségük van rájuk!

A felszabadulás óta eltelt esztendők maradandó értékei különösen jól láthatók az elmúlt két év fejleményeinek tükrében. Egy esztendeje a magyar munkást, a dolgozó parasztot, a munkájából élő értelmiségit „kiszavazták" a hatalomból. A jobboldali pártok megszerezték a politikai hatalmat. A kormányzat most a biztos parlamenti többség tudatában keresztülvisz minden törvényt, ami neki tetszik. Igyekszik uralmát a gazdaságra is kiterjeszteni.

A parlamenti ellenzék pedig erőtlenül „ellenkezik”. A hírhedt tavalyi SZDSZ-MDF paktum után most a FIDESZ javaslatára hatpárti paktummal igyekeznek a kormánynak asszisztálni. Megint a nép feje fölött, megint az Ő megkérdezése nélkül akarnak dönteni.

4