Heves megyei aprónyomtatványok 20/M
"káros ideológiáját" hallgassák. Nem ez a megoldás. Nekünk a kor konkrét kihívásait tudomásul véve, meg kell találnunk rájuk a megfelelő válaszokat. Nem tudom elfogadni, hogy nálunk minden másképp van, mint Európában. Helyzetünk valóban sajátságos, átmeneti helyzet, de a cél, ami felé tartunk nem kétséges: problémáinkat a nemzetek nagy európai családjának keretei között tudjuk igazán megoldani, velük vállvetve, és nem tőlük elkülönülve. Életkoromból adódóan keservesen emlékszem, hova vezetett a világtól való elzárkózás. Ilyenkor egy szörnyű arc jelenik meg előttem, Joszip Visszarionovics Dzsugasvilié, akit Sztálinnak is becéztek, s aki azt mondta: mi kommunisták különös emberek vagyunk. Mi magyarok valóban nagyszerű emberek vagyunk; Németh Lászlóval vallom, hogy emelkedő nemzet vagyunk, mégsem szerették a "különös emberek" kategóriájába tartozni Mozgalom, népfront, párt Egy másik mai vitakérdés a politizálás kerete. Sokan azt hittük, hogy az MDF-en belül ez a vita a nyolcvanas évek végén végérvényesen lezárult, és 1990-től mindenki számára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a politizálás kerete egy modern, európai struktúrájú párt. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy ismét felerősödnek a mozgalmi politizálást követelő hangok. Egy negyvenéves kommunista diktatúra által szétzilált társadalomban természetesen a mozgalmaknak hihetetlenül fontos szerepük van a társadalom közösségi szerkezetének újjászületésében, de nem a politizálás terén és helyett. Ez a bizonytalanság nemcsak az MDF-en belül tapasztalható, szélesebb körben jelentkezek bizonyos mozgalmi attitűdök, melyek a politikai pártkeretek fölé akarnak nőni, s ezek jelentős része bizonyos népfrontos kereteket kíván biztosítani a politikai életben. Ez összefügg azzal a problémával, hogy a politika fő törésvonalát némelyek nem tartalmi - értékrend- és programbeli - különbségek, hanem a nemzeti-nem nemzeti tengely mentén vélik felfedezni. E kérdésben semmi újat nem tudunk mondani Antall József híres győri beszédéhez képest. Ebben világosan kifejtette, hogy egy többpárti parlamentáris demokráciában a politika letéteményesei a pártok, melyeket segíthetek alulról mozgalmak, de nem léphetnek a helyükbe, népfront-jellegű mozgalmak nem szoríthatják ki a pártpolitizálást. A népfrontos jellegű mozgalmak nagyon hatékonyak, amikor valami ellen kell szerveződni, amikor egy össznemzeti cél kiküzdése olyan összefogást kíván meg, amelyhez képest a világnézeti és értékrendbeli különbségek másodlagosak. Az ilyen összefogás legjobb példája a lengyel Szolidaritás, amelynél erősebb mozgalom a XX. századi Európában nem akadt, s amelyik már 1981-ben eljutott arra a szintre, hogy csak egy nagy katonai puccs akadályozhatta meg a szocializmus megbuktatását Lengyelországban. Ám amikor később a rendszerváltás végül bekövetkezett, amikor egy konkrét társadalmi-gazdasági átalakulás napi problémáira kellett politikai válaszokat keresni, a kommunista diktatúra elleni ezen óriási mozgalom, amelyben a lengyel társadalom döntő többsége részt vett. igen rövid idő alatt atomjaira hullott szét. A Szolidaritás töredékei ma még szakszervezetként működnek, de nem már nem a lengyel társadalom vezető erejeként, főként nem olyan politikai erőként, amely ellen tudott volna állni a baloldali nyomásnak.
