Heves megyei aprónyomtatványok 20/M

A lengyel - és persze a hazai - baloldal sikerei is arra intenek, hogy az MDF jövőjét tervezve csak konkrét programmal rendelkező pártban gondolkozhatunk, amely nem marxista értelemben vett osztálypárt, nem egy réteg pártja, hanem a modern európai fejlődéshez igazodó valódi néppárt. Egy néppártban a munkanélkülitől a bankigazgatóig mindenki benne lehet, mert a társadalmat egységben, egyetlen képben, egyetlen harmóniában kell látnunk. Nem lehet egyik vagy másik rétegnek kedvezni a többi rovására, mert akkor az következik be, amit az elmúlt negyven és az utóbbi másfél évben megtapasztaltunk. Az egész társadalom érdekének szem előtt tartása szorosan kapcsolódik a politizálás egyik leglényegesebb alapvonásához: minek is tekintjük mi a politikát? A hatalom birtoklásának és az ez Iránti vágynak, vagy a nemzet szolgálatának? Erről szólva érdemes odafigyelnünk pozitív és elrettentő példákra. Andorka Rudolf a Magyar Nemzet január 15-i számában megjelent igen figyelemreméltó cikkében felvillantotta a polgári demokrácia csődjét is. Hosszan idéz egy Downs nevű politológus tollából 1960 táján megjelent írást, amely szerint egy demokráciában " a pártok nem azért törekszenek a hatalom megszerzésére, hogy megvalósítsanak egy előre elképzelt programot. A helyzet ennek inkább a fordítottja: azért készítenek politikai programot, hogy hatalomhoz jussanak." Én tiltakozom az ilyen politikai felfogás ellen, ilyen alapon sem a Magyar Demokrata Fórum elnöke, sem parlamenti képviselője nem kívánok lenni, mert mi első generációs politikusokként még abban hiszünk, hogy határozott célokat akarunk megvalósítani, és nem bársonyszékekben akarunk ülni.

Gyanút keltőnek tartom az olyan politizálást, amelyik éppen a hatalomra jutás esélyeinek latolgatása folytán, s a változó esélyekhez nádszálként alkalmazkodván, kiszámíthatatlan. Amikor pártunk egyes személyiségeitől egy-másfél évig bizonyos véleményt hallunk, majd nagy hirtelen annak ellenkezőjét, nem tudjuk, hogy most éppen mit is akarhat, mi a mondanivalója ennek a csapatnak? Egy biztos: a pusztán a hatalomra törésnek egy nagyon hatékony eszköze van: a demagógia, amely a tömegeknek azt mondja, amit azok hallani szeretnének Az ilyenek hatalomra kerültekor azután az Isten irgalmazzon annak a tömegnek, amelyik belé vetette a bizalmát. Alapelvként kell kimondanunk: a magyar demokrata értékrendhez igazodva valljuk, hogy a társadalomnak nem szabad hazudnunk. Rossz eszközökkel nem lehet jó célokat szolgálni.

A népfrontos gondolkodáshoz kapcsolódva nem kerülhetem meg azt a kérdést, hogy más dolog valakikkel adott esetben együttműködni, valakinek a történelmi érdemét elismerni, és megint más dolog egy párt politikájába beemelni olyanokat, akik a túloldalon ugyan a rendszerváltozás előkészítésében és végrehajtásában becsülettel részt vettek, de az 1989-es kerékasztal-tárgyalásokon mégiscsak a túloldalon ültek. A leghatározottabban meghajtom a fejem Pozsgay Imre előtt, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy Magyarországon vértelenül játszódott le a rendszerváltozás, de a párt tagjaként nem tudom befogadni a Magyar Demokrata Fórum hármas értékkészletébe, mert ö másban gondolkodik. Bibliai analógia alapján hadd mondjam: Keresztelő Jánoshoz hasonlóan ő a (politikai) Ószövetség utolsó nagy prófétája, de lezárult egy fejezet, egy minőségileg új kezdődött és a