Heves megyei aprónyomtatványok 19/M

A FÁJDALMAS ANYA A SZENTÍRÁSBAN

Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szent- lélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Űr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

,,Bocsásd el most szolgádat, Uram,

Szavaid szerint békességben,

Hiszen már látták szemeim az üdvösséget, Melyet minden nép számára rendeltél: Világosságul a pogányok megvilágítására És dicsőségére népednek, Izraelnek.”

Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokaknak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek — s a te lelkedet is tőr járja át — hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk 2,25—35)

A jeruzsálemi Templomban nem figyelt fel senki a Szentcsaládra. Nem volt miért, hiszen a törvény előírta szertartás elvégzése nem volt feltűnő és szokatlan; hosszú évszázadok óta így tett valamennyi zsidó anya.

Az agg Simeonnak azonban (miként a betlehemi pásztoroknak is) az Ür kinyilatkoztatta, hogy ki is ez a GYERMEK Mária ölében. Simeon az isteni sugallatból felismeri, hogy e Gyermek Istennek szentelése nem olyan szertartás, mint a többi, hiszen itt az igazi elsőszülött felajánlása történik arra az áldozatra, amely a keresztfán teljesedik be.

— 3