Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

A KÖZELLENSÉG

De a szomorúság sem az egyetlen lehetséges megjelölés. Éppúgy lehetne a komolyság. De a mi fogalmainkban a „komolyságot” csak paraszthajszái válsztja el a „komorságtól”, vagyis a humorérzék hiányától. Ezért az elgondolkodást így is, úgy is rossz szemmel nézik a társaságban. (Az mindegy, hogy valóságos, vagy csak védelmezik.) Vagy „szomorúságot” jelent, vagy „komolyságot”. A két rossz közül még mindik jobb, ha szomorúnak ítélik az embert (anyag a romantikus pózhoz: „szomorú, tehát szenved, és azért szenved, mert olyasmiket élt át...” - és itt aztán a pletykák is kivirulhatnak, és máris két lábbal a társaságon belül vagyunk), mint ha komolynak („nem érti a tréfát”)

VASÁRNAP

Nem szeretem a vasárnapokat és az ünnepeket. Ez a kiváltságos ember reflexe, aki nem kénytelen az idejét óraszám eladni. Idegesít, hogy egyszerre csak mindenki semmit sem csinál, csak sétálgat. Mivel én akkor rendezhetek magamnak vasárnapot, amikor akarok, nem szeretem a mindenkinek szóló, kötelező vasárnapokat.

VIDÉK

Annyi szó esik manapság a vidékről, mint művészt formáló erőről. Könnyen áttekinthető emberi kapcsolatok. A közelség. Az ember középen van, mivel maga a vidék közép, vagyis csak közepe van, mert a vidéknek nincs perifériája. És nem lehetünk másutt, csak középen. Akár akarjuk, akár nem.

Igen ám: mi itt vagyunk, a Nagyvilág meg ott. No de hol? Mindenütt, ahol nem mi vagyunk. Ahol nem itt van. Mindenesetre valahol messze.

Annyira messze, hogy csak vágyakozni tudunk utána. INNEN ODA se szárazföldi, se vízi, se légi út nem vezet. Annak ellenére, hogy az OTT valahol létezik, ők, a Világvárosból időnként felkereshetnek bennünket. Ahogyan az angyalok látogatják meg a szegény földi halandókat. De mi őket?

így hát középen vagyunk, de ez korántsem a világmindenség közepe. Közelség, meghittség jóban és rosszban egyaránt. És tömény, végtelen vágyakozás.

5Vo wCrvcicL-i

... X......

I

AIKoé pmiturt