Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
IGNACY NAGYAPÁM Rá gondolok, amikor a Saint-Germa- in-des-Prés-n maskarákkal találkozom. Nagyapám csak évente egyszer bújt maskarába, karácsonykor, mikor a pappal betlehemezni járt. Ilyenkor ő volt a betlehemi csillag. (Szeretett ilyenkor felönteni a garatra, mikor a betleheme- zés után megkínálták.) De így is mindenki tudta, hogy ő az Ignacy. De mit mondjak a lelki maskarákról? Identitás, „az én igazi Énem”... Rohangál az egész világ, mindenki futkos innen oda, és kérdezi a másiktól: „Nem volt itt az Énem? Mindenütt keresem.” „Nem, de talán maga látta az enyémet ott, ahonnan jön.” Itt amaz nem volt, ott ez nincs. Hát rohannak tovább, és mindenki liheg. Már a negyedművelt is tudja, hogy az „Énjét” kell keresnie, ahelyett, hogy valamit rendesen megtanulna. Az „Én” keresése olyan foglalatosság, amely igazol minden butaságot, sőt még a bűnt is, az egyszerű felelőtlenségről már nem is beszélve. Azonkívül a mély intellektuális aggodalom kifejezését kölcsönzi a hülyéknek és a piperkőcöknek. _Dfctad,< ...jf.. \ D (jittkcy MŰKEDVELŐ ELŐADÁS Eljátszottam már néhány szerepet minden felkészülés nélkül. Egyébként a mi színházunkban kizárólag műkedvelők játszanak. Mindig az utolsó pillanatban taszigálnak ki minket a színpadra, hunyorgunk, mert elvakít a rivaldafény, és megrémülünk a nézőtér szakadékétól, ahol nem tudni, mi ül. Nem tudjuk, mit kell eljátszanunk, nem ismerjük a szöveget. Csak játék közben kezdjük sejteni, mit játszunk. Kitalálunk a szerephez valami koncepciót, de alighogy belejöttünk, már mindennek vége. Azzal az érzéssel vonulunk le a színpadról, hogy nem volA REJTETT BORZALOM Tegyük fel, hogy a többi szereplő között látok a színpadon egy csapost. Az életben a csapos azzal kezdődik és végződik, hogy odaadja a sörömet. Funkcióként létezik. A színházban tudom, hogy a csaposban mozgékony közük nincs a sörhöz. Még ha szerepe a sörtöltésre korlátozott epizódnak bizonyul is, e világok jelenléte a csaposban (aki a színházban emberként kényszeríti rám magát, és csapossága háttérbe szorul), valamilyen vágyak és félelmek, csalódások és remények, ötletek és tervek jelentünk formában, de ismétlés nincsen. nmimi Unjoff4 világok léteznek, amelyeknek semmi MUmSKlE PRUDSTMI&IÉ
