Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Slawomir Mrozek: „LEVÉLKÉK”- saját illusztrációivalVÉLEMÉNYEK Kis híján meghaltam, mert robogó autók közé léptem. Nem vettem észre őket. De semmi gyorsabb szívverés, semmi izgalom. Aztán elmentem a hivatalba, hogy elintézzek egy jelentéktelen ügyet. A tisztviselő barátságtalan. És nyomban elsápadok, kalapál a szívem, és még sokáig nem tudok megnyugodni. Ami ideiglenes - az tartós. Ami csak előszónak rémlik - az maga a szöveg. Amit jövendölésként fogadunk - az már epilógus. A végétől kell kezdeni. A jövő nem segít a jelennek, mert amikor eljön, már nem lesz. Ez a beszéd, amelyet az ifjúság a legjobban gyűlöl. Csak azt írom le, ami leírható. És így, tisztán technikai okokból, kihagyom a legfontosabbat. ZPAWIA DARABKÁK Ne sirass olyasmit, ami nem ged... Mégiscsak jó, hogy változik a test meg a lélek, ha gyengül és tompul, lönben semmi sem változna... A kétségbeesés is a szórakozás egy fajtája. sirat tóMásküSZOMORÚSÁG VAGY DEPRESSZIÓ Már rég nem mondják: szomorúság. Azt mondják: depresszió. Depresszió - ennek a szónak sokkal szegényebb a hangzása, a tartalma, és kevesebb asszociációt idéz fel. „Szomorú vagyok, Istenem” - mondja Slo- wacki. Ha azt mondaná: „Depressziós vagyok, Istenem...” Depresszióval az orvoshoz kell menni. Csak a szomorúsággal szabad az Úristenhez fordulni, íme a különbség.
