Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

NINCS SEMMIFÉLE MÓDSZEREM

Irena Sadowska-Guillon beszélgetése Slawomir Mrozekkal- Grafikusként kezdte, képzőművészeti iskolázottsággal a háta mögött?- Az igazat megvallva, nincs semmiféle képzettségem. A krakkói Képzőművészeti Főiskolán mindössze három hétig tartózkodtam. Ami a többit illeti, az önképzés.- Az írás előtt volt a kép, a karikatúra, majd az újságírás. Tekinthetjük ezt az egyszerre erősen képi és ugyanakkor precíz, konkrét, a humorral és a groteszkkel operáló stílus forrásának?- Biztosan létezik valamilyen logikai kapcsolat, folyamatosság a kommunikáció és a kifejezés ezen különböző formái között... A fekete humor és a groteszk számomra egyszerre a valóság és a nyelv megértésének lehetősége. A rajz jelentette nekem az írás iskoláját. Ahhoz, hogy ember lerajzoljon valamit, először szintézist kell teremtenie. A rajz egyfajta ideogramma, néhány vonással kell mindent kifejezni. Ugyanez a helyzet a rövid novellákkal; néhány mondatban kell szintetikusan felvázolni a témát és a képet. Ez természetesen megkívánja, hogy a gondolkodásunkat szűk mederbe tereljük.- A rövid irodalmi írásoktól hogyan tért át a drámára?- Amikor 1958-ban megírtam az első drámát, akkor már három novelláskötetnek voltam a szerzője, melyekért egyébként egy díjat is kaptam 1957-ben. Ez volt a „Felengedés” időszaka. Bekövetkezett a modern kultúra számára már nélkülözhetetlen nyitás nyugat felé - melytől előtte Lengyelország el volt vágva -,és a cenzúra lazulása ... 1956 előtt a lengyel színház holt volt. Csak az uralkodó ideológiának megfelelő klasszikusokat és szocialista realista drámákat játszottak... Ugyanolyanok voltak, mint az akkori előadások, merevek és konvencionálisak, így hát 1956 után a színház szűz területnek számított, ahol még mindent ki kellett találni. Úgy éreztem, hogy van mint mondanom, s elég érett voltam már akkor - majdnem harmincéves -, hogy színdarabot írjak.

... Nagyon gyorsan dolgoztam. Féktelen lelkesedéssel, hat nap alatt írtam meg első darabomat, a Rendőrséget.- Ön a legtöbbet játszott lengyel szerző a világon. Ez a hírnév kitárta Ön előtt a lengyel színházak kapuit?- Időről időre kinyílnak az ajtók, aztán újra becsukódnak. Minden a politikától függ. Harminc éve zavaros Lengyelország kapcsolata az alkotóművészetemmel. A szállóige, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, még sohasem volt találóbb.- 1968-ban költözött Párizsba, de a művei már hamarabb eljutottak...- 1963-ban hagytam el Lengyelországot, minden dráma nélkül, egyszerűen, mint egy utazó turista. Öt éven át éltem Olaszországban. Ott írtam meg 1964-ben a