Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Tangót, amely azonnal nagy sikert aratott. Biztos vagyok benne, hogy az öncenzúra miatt sohasem írtam volna meg ezt a darabot Lengyelországban. Ahhoz, hogy megírhassam, szükségem volt a távolságra, a fölülemelkedósre.- Mint szerző szabad kezet hagy a rendezőnek, vagy szeret részt venni a dráma realizálásában?- Egy színházi szöveg, ha elég gazdag, különbözőképpen interpretálható, persze ha a rendező is művész. Különböző országokban, a legkülönfélébb megvalósításban volt máralkalmam megtekinteni a darabjaimat: mindegyik újabb tanulságokat, a szöveg újabb vízióit hordozta magában.- Hosszú időn át összekapcsolták az abszurddal ...- Akkor debütáltam, amikor az abszurd színház uralkodott a színpadokon. Ez volt a levegőben, ezt szívtuk magunkba. Az abszurd nagy dramaturgiája biztosan sok fiatal szerzőre hatott. De ugyanakkor túl gyorsan, túl könnyen az abszurdhoz sorolták mindazt, ami akkor létrejött. így aztán akarva-akaratlanul a dolgok lényege összefüggésben állt ezzel az irányzattah Az is igaz, hogy - kisebb vagy nagyobb mértékben - mindannyian át voltunk itatva az abszurd filozófiájával és esztétikájával. Az abszurd szakított a nyelv konvencióival, felszabadította a mondattant, kiszabadítva a hagyományos logikából, bekapcsolva a közvetlen fikciót és a valóságról való álmodozást.- Hogyan határozná meg ma drámaírói művészetét?- Nem akarok semmilyen ideológiához, esztétikai mozgalomhoz, áramlathoz tartozni. Nincs semmiféle módszerem, nincs semmiféle programom. A legkülönbözőbb helyekről szedegetem össze műveimhez az anyagot: az abszurd színháztól, Sha- kespeare-től, a lengyel romantikus hagyományból stb. Szerencsére a színház ma oly sokféle, hogy nehéz a szerzőt besorolni. Ez teret hagy bizonyos szabad mozgásnak.- Egész drámaírói munkássága a Rendőrségtől az Alfáig az egyén és az embertelen hatalom küzdelméről szól, amely elnyomja és elkorcsosítja az embert...- Születésem helye és ideje meghatározta találkozásaimat a politika csapásaival és szörnyűségeivel. 9 és 15 éves korom között, első érésem idejére esett a háború, a fegyveres erő uralma; ifjúságomban megtapasztalhattam, hogyan törik össze az egyéniséget a totalitárius rezsim politikai erejével. Darabjaim mindig valóságos inspirációból születnek. De sohasem írom le őket közvetlenül, mindig átteszem egy univerzálisabb, szimbolikusabb szituációba.- Az egyén mindig alulmarad az összeütközésben a hatalommal? Pesszimista a végeredmény?- Természetesen maga a hős elvész - a színdarabban, a színházban. De a nézők, ha kimennek az utcára s belépnek az életbe, a hős drámájának megélésével gazdagabbnak érezhetik magukat. Ha a főhős története rábírja őket, hogy elgondolkodjanak vagy esetleg reagáljanak is, akkor optimista lesz a végeredmény.

(Fordította: Bába Krisztina)