Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

ADRIANA: Meri tudd meg, édesem, egy csepp vizet Könnyebb háborgó tóba ejtened,

S onnan kivenned tisztán, csökkenés S növekvés nélkül, mint tőlem magad Elvenned és nem vinned engem is.

Hogy elevenig marná lelkedet,

Ha hallanád, hogy buja rongy vagyok,

S testem, mely néked van szentelve csak,

Lator kéjekkel összemocskitom!

Ugye, leköpnél, elrúgnál magadtól,

Arcomba vágnád férj-neved, letépnéd A bemocskolt bőrt ringyó homlokomról,

Hamis kezemről letörnéd gyűrűd Egy kettéválasztó vad esküvel.

Tudom, így tennél; tedd is meg tehát;

Hűtlenség foltja üt ki bőrömön,

Vérembe szennyes, buja kéj vegyül,

Mert ha egyek vagyunk s te hitszegő vagy,

Én szívom fel a húsod mérgeit S fertőzéseddel ribanccá teszel.

Tartsd hát meg hű ágyadhoz hű kötésed És téged szégyen, engem szenny nem érhet.

LUCIANA: Dacos szabadság s bú egy szárra jár, Egyetlen lény se teljesen szabad,

Földön, égen, vízen, a nap alatt.

A hal, a vad, a szárnyaló madár Hímjének hódol, intésére vár,

S az isten-faj, az ember, mindezek Ura, kit szolgál föld, víz, tengerek,

Kit hal és szárnyasok fölé emel,

Hogy értelem és lélek tölti el,

Szintén ura, királya asszonyának;

Akaratát kövesse hát a vágyad.

Radó Denise

Moravek Krisztina