Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

KURTIZÁN: Nem kétséges: Antipholus megőrült, Ily aljasul nem viselkedne másképp. Elvitte negyven dukátos gyűrűm, S cserébe érte egy láncot ígért, Most pedig ezt is, azt is megtagadja. Megőrült: ezt mutatja hirtelen Dühe, meg az a vad történet is, Amit ma délben asztalnál mesélt, Hogy kizárták a saját otthonából. Neje ismerte tán rohamait S szántszándékkal becsukta a kaput. Legjobb lesz, ha házához sietek S nejének elmondom, hogy tébolyult Ura rám tört s erővel elrabolta A gyűrűmet. Más módot nem találok. Mégsem dobhatok ki negyven dukátot. El. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Mi a neve? SYRACUSAIDROMIO: Karola, uram; de nincs ember, aki átkarol a derekán, olyan messze van egyik csípeje a másiktól. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Akkor hát széles egy kicsinykét. SYRACUSAI DROMIO: Fejétől a talpáig nem szélesebb, mint egyik csípejétől a másikig; gömbölyű, mint a földgolyó; még az országokat is megtalálom rajta. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Testének melyik részén van Írország? SYRACUSAI DROMIO: Az bizony, uram, a farán; a mocsarakról jöttem rá. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hát Skócia? SYRACUSAI DROMIO: A kopársága után találtam meg, pontosan a tenyere közepén. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hát Franciaország? SYRACUSAI DROMIO: A homlokán; fegyverre kel, lázadozik, örökös hadilábon áll ott egymással minden hajszál. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hát Anglia? SYRACUSAI DROMIO: Kerestem a mészkőszirteket, de ott nem találtam egy szemernyi fehérséget sem; hanem a sós nyálkából, ami közte és Franciaország között folydogál, azt gyanítom, hogy az állán lehet. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hát Spanyolország? SYRACUSAI DROMIO: Esküszöm, nem láttam, csak a forrósága csapott meg leheletében. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hát Amerika és az Indiák? SYRACUSAI DROMIO: Ó, uram, azok az orrán vannak, mert az véges-végig ki van rakva rubinnal, karbunkulussal, zafírral, s minden gazdagságával Spanyolország forró lehelete felé hajlik, ez meg egész teherhajó-ármádiákat küld, hogy megrakodjanak az orrán. SYRACUSAI ANTIPHOLUS: Hol van a Kaukázus és az Altáj? SYRACUSAI DROMIO: Ó, uram, az altáján nem keresgéltem. Deák Éva

Next

/
Thumbnails
Contents