Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
EPHESUSIDROMIO: Úrnőm, a gazdám szarvas egy bolond. ADRIANA: Mi, te bitang? EPHESUSI DROMIO: No, nem fölszarvazott, Csak épp bolond erősen. Hívtam, hogy jöjjön már haza ebédre, Ő meg ezer aranyát kérte tőlem. Mondok: «Már dél van ám.» Aszongya: «Pénzt!» Mondok: «Megég a hús.» Aszongya: «Pénzt!» Mondok: «Nem jössz haza?» Aszongya: «Pénzt! Hol az ezer arany, te lókötő?» Mondok: «Sül a malac.» Aszongya: «Pénzt!» Mondok: «Asszonyom...» «Kösd fel asszonyod, Nem ismerem asszonyodat! Teszek rá!» LUCIANA: Ki mondja? EPHESUSI DROMIO: Aszongya gazdám: «Otthont, asszonyt, úrnőt nem ismerek». S a postát - pedig nyelvem tisztje volna Hála neki, a hátamon hozom. Mert szó, mi szó, bizony ő odavert. ADRIANA: Menj vissza, tökfej, s tüstént hozd haza! EPHESUSI DROMIO: Visszamenjek, hogy újból hazaverjen? Az Égre kérlek, küldj más hírnököt. ADRIANA: Menj, mert keresztülvágom a fejed. EPHESUSI DROMIO: S gazdám még egy veréssel megkeresztül; Ugyancsak szent fejem lesz köztetek. Fésűs T amás Balogh András
