Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Fazekas Mihály - Móricz Zsigmond LÚDAS MATYI zenés játék „Ludas Matyi a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hiszen író teremtette. Fazekas Mihály nyugatról hozta az alakot, valószínűleg francia földről, de a Ludas Matyi karakterét ö szülte magyarrá, abszolút tökéletes versében. En évek óta foglalkozom ugyanezzel a tervvel s meg vagyok győződve róla, hogy Ludas Matyi méltó a legnagyobb ambícióra írónak, színésznek..." (Móricz Zsigmond) „...Matyit a kastélyba cibálják; Lúdjait elhajtják; és a kapu közt hevenyében Ötvent vágnak rá, melyet süvegelve faránál Egy ispán híven számlált, és Döbrögi bőrös Karszékből szemlélt. - Matyi így szólt, hogy felereszték; Én uram a fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád S éleiben megtart, majd megszolgálom; azért csak Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse: Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!...” (Fazekas Mihály: Ludas Matyi) Hajdú: (hatalmaskodva) Ide álljatok! Sorba, sorba! Mindjárt a nyakatok közé verek! Szépen előállván! Vénasszonyok a sutra! Nem boszorkányégetésre jöttünk! Egy asszony: Hát mire, lelkem? Hajdú: Majd meglátod! Bíró: Már itt vannak, érzem, pereg az oldalbordám a tüdőmön, mint a dobverő a dobon!... Osztán csak rám ügyeljetek, mindenki úgy viselje magát, mint én! Bátran! Ha én elkiáltom magam, hogy vivát! akkor tik is kurjantsátok el tiszta szívvel... és gyerekeim, csak egyet, senki panaszkodni ne merjen, mert a nagyurak hallani se szeretik a bajt! Akárkitül akármit kérdez a nagyságos urunk őnagysága, csak azt kell mondani, hogy jól vagyunk, semmi bajunk, van mindenünk, bor, búza, egészség, és aki panaszkodni mer, ha elmegy az úr, úgy lehúzatom a deresre, hogy hóttig attól sántít!... Na most már bátorság!... Itt van... (Reszket) Kisbíró: Bátran, bíró uram! Bíró: Bátran! (Ijedtében lebukuk, a kisbíró felemeli.) Gyerekek fele: Itt az úr, itt az úr, itt az úr! Másik fele: Itt a földesúr, itt a földesúr! Bíró: (kézzel-lábbal feltápászkodik s int rájuk.) Nem úgy, hanem vivát! Vivát!...” (Móricz Zsigmond: Ludas Matyi)
