Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Ez volt\a ház

Dormándon vadszőlő befutotta, tornácos a hajlék ahol Remenyik Zsigmond 1900. július 19-én született, ahonnét alig húszesztendősen Dél-Amerikába ment - vész és kaland várt rá -; ez volt a szülői ház, ahova a harmincas évek közepén visszatért, hogy második amerikai útja után, 1942-ben megírja Az atyai ház című színművet. „Meglehetősen elhagyatott most a ház - veszi tudomásul az író ötven évvel ezelőtt, a Bűntudat lapjain -, vakolata omladozó... Mióta legutoljára is otthon jártam, sokat romlott a környezet, vannak öreg fák, amelyek elkorhadtak, a széles kővel kirakott kút vizét vastag rétegben por és szél- sodorta szemét fedi..." Az atyai ház erről a házról szól.

Mindössze a nagy gesztenyefa maradt, a fa, amelynek zöldellő lombjára a hajdani szalonból rá lehetett látni. De a ház falainak más a színe, az ablakok keretei sem a régiek; a hajdani kúriából - mert azért az volt valamikor ez az atyai ház, amikor még zsindelyt viselt odafönn - valami unalmas közház lett, egy a jellegtelenek között. Vadszőlő nem futja be, tornácát befalazták. Az utca felől, kiskapun, majd az épületnek talán e célra vágott ajtaján át két szobába jutunk, amely - Remenyik Zsigmondé.

Ez a két emlékszoba: kis múzeum; bútordarabjait, tárgyait, fényképeit, régi portréit az író özvegye, Mária asszony ajándékozta tíz esztendeje Dormándnak, az atyai házban létesített múzeumnak. Itt az íróasztal az írógéppel, amelynél Remenyik Zsigmondot a budapesti otthonban, a Nyáry Pál utcában dolgozni láttam; itt a míves öreg láda, amelyen

ült, s amelyben kéziratait tartotta. Itt van, üveg alatt a kis Voltaire-kötet, Mária asszony rajta lévő ceruzaírása szerint „Laci utolsó olvasmánya”. Remenyik Zsigmondot legalább így - fotókban, néhány könyvben, tárlóban és tárgyban - jelenlévőnek érezzük, egy visszavonhatatlanul elmúlt időre, és a mű, Az atyai ház maradandó- ságára gondolván.

(deél

Film, Színház, Muzsika 1986. XI.)

A dormándi atyai ház