Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Remenyik Zsigmond az irodalomról, Amerikáról és a hazaszeretet érzéséről Mint ahogy már annyiszor, 1938 tavaszán is a nyugtalanság és tehetetlenség útnak indított és hajtott általam eddig ismeretlen célok és kalandok felé, Amerikába. Alig volt mit veszítenem, fiatalságomat, kedvemet, erőmet, s majdnem azt mondtam, hogy a bőrömet vittem a vásárra annak idején, méghozzá szívesen. Gondoltam, ha elveszek, mi egyebet se fog bizonyítani, minthogy az életre alkalmatlan vagyok. Mert csak az erősnek és bátornak van joga az élethez. Ezt gondoltam akkor, s hajóra szálltam. Reggel nyolc óra lehetett, amikor megpillantottam a messzi tengerről New-Yorkot. A reggeli köd mélyéből kiemelkedett a "Szabadság-szobor" fáklyával a kezében, a francia lelemény és polgári eszmékhez való hűséget jelezve. Utána, mint a termékeny meleg esők után a gombák úgy bújtak elő a dokkok, szétszórt szigetek s számomra az új élet. Aztán megölelte a lelkemet Amerika legnagyobb csodája, az otthonosság. Ott tartózkodásom idején megfordultam szegényebb helyeken és megfordultam szegényebb helyeken és megfordultam jobbmódú munkásházaknál, volt, ahol értelmiségiek otthonába jutottam el. így megismerhettem az egész népesség keresztmetszetét a templomosoktól kezdve a radikális felfogásúakéig, a parasztot éppúgy, mint a munkásokat. Mindenütt meleg szeretettel fogadtak. Ötezer kilométeres utániról egyébként hosszú könyveket írtam meg mindazt a szépséget, tudományt, testvéri szeretetet és barátságot, melyek lelkemet megitatták. Aztán a honvágy hazahurcolt megint s megírtam utaim élményéről az Amerikai balladát. Most már, hogy itthon vagyok, bevallom, kissé hasonlóan érzem magam ahhoz, mint midőn kisgyermek koromban leestem egyszer a szekérről az árokba, a csalán közé. Csodálatosképpen akkor sem jajgattam, csak összeszorítottam fogamat és már bújtam is ki a csalánból megint, mert éppen a Laskó-patakhoz indultunk rákozni, mi gyerekek. Volt tervünk és megbízatásunk, eleget kellett tenni a megbízatásnak és tető alá kellett hozni a tervet. Most sem tehetek másként és éppen ezért, mert a terv hajt, úgy érzem, van is valami megbízatásom népemmel szemben. Van egy falu, van egy ország van egy földrész és van egy világ, amelyben élek és amelyhez tartozom, szeretném ennek a falunak, ennek az országnak, ennek a földrésznek és ennek a világnak ajánlani gyenge erőmet. Nem írtam olyat amit nem éltem át, sokat utaztam életemben s azt üzenem írótársaimnak is ők is utazzanak, ha a lehetőségeik megnyílnak és éljenek minél többet, hogy szegény magyar világunk gazdagabb színekkel és több humánummal teljék meg. / Mátyás Ferenc Ünnep 1943. május t «4 «dalt t*rt«i»>u. 44 p*t** ÚTLEVÉL - PASSEPORT. MA«VA* KÍNA LYlia — ftOVAtfMI OK HONOM«« A tulajdonos A* *§£!riim •Ifmivct #u tjfaMtór* : tiMíté
