Heves megyei aprónyomtatványok 17/A

1956 decemberében egy kormányrendelet visszaadta március 15-e nemzeti ünnep rangját, de 1957-ben, öt nappal az ünnep előtt, ismét munkanappá nyilvánították, és csak az iskolákban volt tanítási szünet.

Az 1960-as évek elején stílusváltás következett be. Új jelszó született: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. Ez tükröződött az ünnepi beszédek tartalmában, hangnemében is. 1969-ben újabb manipulációval igyekeztek csökkenteni az 1848. március 15-ei forradalom szerepét. Megszületett a KISZ védnöksége alatt a „Forradalmi Ifjúsági Napok” rendezvénysorozat, a három tavasz (1848. március 15., 1919. március 21. és 1945. április 4.) egymásra épülő ünneplésének gondolata. Az ünnepi szónokok beszédeikben a „hétköznapok forradalmi- ságát” hangsúlyozták. A fiatalságot azonban egyre kevésbé elégítették ki a „kincstári” ünnepélyek. Másképp, a saját módján, a saját értékei szerint akart ünnepelni, s ezt a „forradalmi romantikát” a hatalom megengedhetetlennek tartotta. 1970- től egyre gyakoribbakká váltak a március 15-i spontán megmozdulások, amelyeken főleg egyetemisták vettek részt. Az 1980-as években az ifjúság márciusi akciói a Petőfi- és a Bem- szobornál, valamint a Batthyány-örökmécsesnél zajlottak. Harminc év elteltével az MSZMP Politikai Bizottsága 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánította. 1989-ben a frissen alakuló demokratikus szervezetek hívó szavára óriási tömeg vonult az utcára, hogy hitet tegyen a 48-as forradalom eszméi, a függetlenség és demokrácia mellett.

A reformkor politikai küzdelmei nem hagyták érintetlenül Gyöngyöst. A város 1848-ban kb. 440-450 rendes katonával járult hozzá a hon védelméhez. Közülük 16 fő tényleges katonaként, a többiek önkéntesként, vagy besorozottként léptek a honvédek soraiba. Tisztként 27 fő szolgált. Településünkön és vidékén több olyan neves személyiség élt, kiknek neve szó4