Heves megyei aprónyomtatványok 14/E
„És persze, a fehérek után megint jöttek a vörösök, és én fejest ugrottam a szovjet rendszerbe... Tévedésből lőttek főbe, eszküszöm, teljesen ártatlan voltam.” (Ametyisztov) Barátom, N. doktor eltűnt. Az egyik verzió szerint meggyilkolták, a másik szerint vízbe fulladt, amikor Novorosszijszkban hajóra akart szállni, a harmadik szerint makkegészséges, és Buenos Airesben tartózkodik. ...Az én szakmám a bakteriológia. Szerelmem egy zöld lámpa és a könyvek a dolgozószobámban. Gyermekkoromtól fogva gyűlöltem Fenimore Coopert, Sherlock Holmest, a tigriseket és a lövöldözést, Napóleont, a háborúkat és Koska matróz mindenféle hetyke hőstettét. Nincs hozzá érzékem. Nekem a bakteriológiához van érzékem. És ugyanakkor... A zöld lámpa fénye kialudt. A spirillumos megbetegedések chemoterdpiája a földön hever. A mellékutcában lövöldöznek. S engem immár az ötödik hatalom mozgósított. Az ötödik hatalmat kizavarták, én meg majdnem otthagytam a fogamat... Délután öt órára minden összezavarodott. Fagy. A város keleti részében géppuskák kelepelnek. Ezek az „övéik”. Nyugaton a géppuskák a „mieink”. Puskás emberek szaladgálnak. Általában ostobaság az egész. Kocsisok hajtanak erre. Hallom, azt mondják: „itt az új hatalom...” „A maga csapata a Vlagyimir utcán van” (az ördögbe is, miért az én csapatom!). Futok a Vlagyimir utcára, és semmit sem értek. Valami zűrzavar. Kérdezgetem mindenkitől, hol van az „én” csapatom... De mindenki csak rohan, és senki sem felel. S egyszer csak látom, hogy egy csomó ember, piros sujtásos sapkával a.fején, átvág az utcán és kiabál:- Fogják meg! Fogják meg! Hátranéztem, kiről van szó? Kiderült, hogy rólam. (Egy orvos rendkívüli kalandjai részlet — Karig Sára fordítása) „Egy kicsit a korábbi lakásomra emlékeztet. Nagyon szép volt. De hát elvették tőlem. Beállított pár vörös szakállú fickó, és kidobtak.” (Oboljanyikov) . . így volt. Az egérszürke, négyemeletes házkolosszus minden este ráragyogott százhetven ablakával az aszfaltozott udvarra, amelynek közepén, a szökőkútnál a kőből faragott leány állt, s zöldesen, némán, mezítelenül, korsóval a vállán, egész nyáron bágyadtan nézte magát a kerek, feneketlen tükörben. A bejáratok előtti hatalmas, sima félkörben minden este autók pöfögtek és remegtek, és a luxus bérkocsik rúdjának végén villogtak a lámpások. Ó, micsoda híres ház volt! Az elegáns Elpit-ház .. . Egy este, tízkor vidáman pattogón dudálva száz lóerős gépkocsi állt meg a főbejáratnál. Két rendőrkopó, akár az árnyék, bukkant elő a földből, és a félhomályba vetette magát, a harmadik a hátsó kapun surrant be, le a csúszós 6
