Heves megyei aprónyomtatványok 13/O
Virágcsodák A mondás, hogy tudniillik, aki a virágot szereti, rossz ember nerh lehet, voltáéképpen csak egyike azoknak a frappánsan. hiíngzó közhelyeknek, amelyek igazságai csupán a fogalmazás fedezetével bírnak, kicsit is mögéjük gondolva sánta logikát, formás hazugságot fedezhetünk föl; az azonban — nyilván — jobban megközelíti a teljes igazságot, hogy aki virágot kötni is szeret, rossz ember nem lehet, hiszen munkáját egyértelműen a szépség tisztelete irányítja, illetve a csokorban elrendezett szépség átnyújtása mindenkinek; hajlamosak vagyunk föltételezni, hogy számunkra a csokrokat a természet köti, hogy a virágok esetleges egymás melletti- ségében is szépek, egyszerűen, mert szép a virág (lényege, léte szerint az), de aztán szembe találva magunkat a tudatosan egyberendezett virágokkal, a költeményekkel, szonátákkal, szimfóniákkal, rádöbbenünk a csodára: ugyanis a virágok (és tartozékaik) annál is szebbek, ahogy eddig gondoltuk őket, és van szem, amely észreveszi bennük ezt a kiaknázatlan szépséget, és van kéz, amely annak elvei szerint elrendezi, azaz föltárja, szembesíti (ezáltal hangsúlyozza, aláhúzza) másik virágok szépségével; magyarán környezetet terem és alakít, díszít és megfogalmaz, ahogy eleddig a világnak ezen a táján csak ritkán, mivel az ikebanának Japán a hazája, Beviz Kata azonban most elrejtette szívünkbe is a virágot... Fábián íjászló
