Heves megyei aprónyomtatványok 12/G
berek, és leülnek a küszöbre, vagy felmennek a salakdombra kártyázni. Költészet napjára színészeket hívott ki az egyik munkásszálló gondnoka. Részeg ember kiabált bele a szavalatba: —da- noljunk egyet inkább, koma! Mások az ajtót csapkodták. Vi- horásztak az ablakban. Nem tudtam a közeibe oda teremteni magamtól egy kultúrott- hont. Némelyik szállón öltöző- szekrényt se lehetett betenni a zsúfolt szobákba, nemhogy még könyvszekrényt. Sok helyre újság se járt. Tévé volt, ahol volt, de rádió már nemigen. Esetleg csak vezetékes. Nem nagyon tetszhetett, ahogy mindezt elmondtam, mert a munkámat hamarosan megköszönték. 5. Apám ingázik naponta. Tegnap éjfélre ért haza. A vasútparton olyankor már minden követ felriaszt az ember, beléjük rúg, mert nem látja a sötétben. Valamelyik éjszaka a kalapjától köszönt el. Fújt a dombok közül a szél, s lekapta a fejéről. — Isten áldjon, kalap! Ma öt órától már talpon van. — Itt jön a nap a kert mellett. A tetőn csiripelnek a verebek. A macska kitörölte szeméből a csipát. A nyulak nevetgélnek a dűlőn. Meddig akarsz még feküdni? Itt is akkor van reggel, mint Miskolcon! Kelj már fel! — beszél befelé az ajtón apám. Kezében ganajos lapát, rajta két döglött csirke. Viszi elásni a trágyadomb mellé. Viszafelé a répaveremtől betolja az udvarra a taligát. Ha kijövök az ágyból, majd lapátoljam bele a ház végéről lehámlott vakolatot, s toljam ki a fűzfához, ne csúnyál- kodjon a fal mellett. Később megyek neki segíteni, visszanyomni a kissé oldalra megdűlt boglyát. Majd a borjúnak viszünk szénát, alája meg szalmát. Panaszkodik, semmire sincs ideje ebben a kétlaki világban. — Minden csak halogatódik. Mindig késik minden a portán. Anyád nem képes elvégezni mindent. Hiába mondom neki, ne menjen a téesz- be, csak megy. Pedig itt van a sok jószág, a tehenek, a malacok, a libák, a kacsák, a csirkék ... Mii dolog van ezekkel ! S most is beteg volt . . . Annyit igazán megtehetsz, amíg itthon vagy, segítesz. Az egyik legutóbbi levelében írta: menni akartunk a téeszbe a harmados kukoricát kapálni, de esik az eső, anyuka az ajtókat, ablakokat festi firnan- cos festékkel, meg a házban a szekrényt, az ágyat is, meg az istállót tapasztja azt is rendbe kell tenni a hidlást felszedtem az istállóban a trágyalé nem folyt ki tatád nagyon beteg a tehén fellökte a zagyvagáton nincs sok időm itthon a tizenegy órás vonattal járok be a munkahelyre ötven forint fizetésemelést kaptam most már ezerkétszázötven a fizetésem a trágyát felajánlottuk a téesz- nek kukoricaszárat kértünk érte tudjunk majd mit enni adni a tehénnek télen szombaton megyünk lakodalomba a Kis Bé- láékhoz hívnak téged is Filkó- ék muzsikálnak majd voltunk csigát is csinálni a babos disznó szépen hízik annak is kukoricát kellene darálni meg a csirkéknek is ha hazajönnél be tudnánk tolni a faluba két zsák kukoricát a biciklin ha van szabadság gyere haza isten áldjon apád. Miközben vizet húz a kútból, mondja : — Tél óla tele a padlás patkányokkal. Kukorica van oda- fönt. Azok meg oda mennek, ahol enni lehet. Én is oda mennék, nyilván. A házat szét- turmászolják már. Akkor pedig jól nézünk ki! Rakni kellene állandóan a csapdát, mérget. Az lesz a vége, hogy az ágyba belefekszenek. S magyarázza, hogy a téesz- ólakból vándorolnak szét a határba, tanyákba. A kutyák félnek már tőlük kimenni a kapun. Estefelé hallani a visításukat végig a kanálisparton. A csutkakúpból veréb száll ki, mikor arra megyek. A kéményből látom a füstöt, ahogy a dűlőn megy a szomszéd tanyába. Közben kiabálok: a vércsét riogatom el a fáról, nehogy rászokjon a csirkékre. Később, a szárizikkötést befejezve, a kútnál keverjük a permellevet. A krumplit kell majd beszentelnem vele. Különben megeszik a kolorádó- bogarak! Már az órát is kell nézni. Tizenegy órakor megy a vonat. — S ahhoz még oda is kell érni! — mondja apám. A lavórból kiöntöm gyorsan a piszkos vizet, szalonnát vágok a kamrában, a táskába teszem a kenyeret. Itt fütyül már a harmadik faluban a vonat. A téglalépcsőről a kacsát lerúgja apám. — Mit tátja itt ilyenkor a száját! Nem sok idő van. Sietni kell. Hatvanéves ember szalad a veteményföldeken.
