Heves megyei aprónyomtatványok 12/G
Átutazóban... Ödön von Horváth 1938 májusában Párizsba érkezett, ahol barátja, Hertha Pauli foglalt szobát részére a „Hotel de l'Univers"-ben. (Ugyanott lakott közös barátjuk, Walter Mehring is.) E napok emlékeiről a zürichi Schauspielhaus 1964-es áprilisi műsorfüzetében olvashatunk Hertha Pauli tollából: „Ödön május 28-án érkezett Párizsba. Meg akart ismerkedni Armand Pierhal-lal, aki éppen akkor fordította az „Ifjúság isten nélküT'-t és beszélni akart Robert Siodmakkal, akit a könyv megfilmesítése érdekelt. Ödön már úgyszólván úton volt az új haza felé. Ugyanis amerikai bevándorló affidavitje volt. -— Csak átutazóban vagyok itt — mondta. Május 31-én este a szobámban ittunk. Reggel lett — a félig üres üvegek és poharak ott maradtak az asztalon. Hor- váthot nem láttam többé. Amikor június 1-én későn felébredtem, már elment. Mehring- gel a kávéházban reggelizett. Azután a Champs Elysées-re ment, hogy itt találkozzék Robert Siodmakkal. Mint rendesen, vacsoránál akartunk találkozni, a szálló melletti kis bisztróban. Egy órát vártunk Ödönre, azután visszamentünk a szállodába, A vendéglősné izgatottan jött elénk. Ödönt baleset érte. Derült égből jött szélroham felfordított egy fát a Champs Elysées-n. Egy ág tarkón találta. Azonnal meq- halt. Teljesen tehetetlenül álltunk szemben a temetés előkészítésével. Ekkor megjelent egy falábú ember a szállodában, aki gyászt és keménykalapot viselt. Átadta nekünk névjegyét, és mint temetkezési vállalkozó •*'V ■ * M m Mesél a bécsi erdő — jelenetek a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásából. A felső képen: Vajda László és Olsavszky Éva mutatkozott be. Szívesen elintéz mindent kívánságunk szerint. Közölte, hogy talált helyet a St. Quen temetőben — kicsit hátul, a vasúti töltésen túl, de más szabad hely nem volt. Azonfelül a hátsó bejáraton át kell mennünk, mondta, elöl építkeznek. Feljegyezte, hogy milyen virágokat kívánunk. A temetés pontosan megtörtént. A temetkezési vállalkozó egy mellékkapun át vezette a gyászmenetet a temetőbe. A megrendelt virágok ellepték a sírt. A gyászbeszédek alatt állandóan hallottuk a közeli sínekről a vonatok zakatolását. A temetést követő napon megjelent nálunk a rendőrség. Temetkezési vállalkozónkról kellett felvilágosítást adnunk. Letartóztatták. Évek óta balesetek után, amelyeket az újságban olvasott, felajánlotta szolgálatait, különösen idegeneknek, hogy aztán az előleggel eltűnjön. Ezúttal elkapták, mert a temetés megtörtént. Régi bűnöző, mondta a rendőr. Tudtam, hogy ödön-figura volt — mintha Horváth egy darabjából lépett volna ki és életre kelt volna, hogy eltemesse szerzőjét. CARL ZUCKMAYER GYÁSZBESZÉDÉBOL Életed és ittléted, szeretetre méltó emberséged, amelynek emléke elkísér minket, ameddig csak lélegzünk, vázlata és tervezete, bimbója és gyökere volt annak a nemes, erős és testvéries életnek, amelynek kibontakozása még előtted állt. Legbensőbb lényed a bátorság és a készségesség volt -— a szívnek az az egyszerű és igazi bátorsága, amely nem hivalkodik, amely halk és nemes marad, amelynek fényét és fegyverét „humornak” hívják és amelynek diadala a jóság. Nevetésed, elmésséged, gyerekesen féktelen és mégis titkos tudástól árnyékolt örömöd, amit a furcsaság, a zavaros, az ostoba és torz fölött érez- tél a kiszámíthatatlan véletlen zörgő kockajátékán —, mindez összefűződött és átszőtte elmúlt életed szép és finom szövedékét. Sokszor úgy tűntél
