Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
Ezt az utat választani nem az emberiség múltjának a tagadása, hanem annak megértése. A Bahá’í Hit a mai világot uraló fejetlenséget és az emberiség dolgainak gyászos állapotát úgy értelmezi, mint egy természetes lépcsó'fokát annak a szerves folyamatnak, mely végül megaka- dályozhatatlanul az emberi faj egyesüléséhez vezet, egy olyan társadalmi berendezkedéshez, amelynek határai azonosak lesznek bolygónk határaival. Az emberi faj, mint szerves egység, olyan fejló'dési fokozatokon ment át, melyek hasonlóak az egyén életének lépcsőfokaihoz, csecsemő és gyermekkorához, s amely most érkezett zűrzavaros serdülőkorának fordulópontjához, s közeledik immár rég óhajtott nagykorúsága. Nem okozhat elkeseredést annak őszinte beismerése, hogy az előítéletek, a háború, a kizsákmányolás, egy hosszú történelmi folyamat még éretlen állapotának kifejeződései, valamint, hogy az emberi faj ma éli át azt az elkerülhetetlen zűrzavart, amely kollektív nagykorúvá válását kíséri — ez a felismerés éppenséggel az óriási vállalkozásnak előfeltétele, hogy egy békés világot felépíthessünk. Hogy ez a vállalkozás kivitelezhető, hogy a tennikész erők igenis léteznek, hogy az egyesítő társadalmi szerkezetek megteremthetőek, — ezek azok a témák, amelyeknek megvizsgálására hívjuk Önt. Bármennyi szenvedést és zűrzavart tartogatnak az eljövendő évek, bármilyen sötétek is közvetlen körülményeink, a Bahá’í közösség hiszi, hogy az emberiség szembeszáll a legnagyobb megpróbáltatással, bizakodván a sikerben. Azok a megrázkódtató változások, melyekbe egyre gyorsabban rohan az emberiség, távolról sem a civilizáció végét jósolják, inkább képességeinket, melyek az emberi lét új minőségét szavatolják, velünk született képességeink, sorsunk kiteljesedését a Földön. A VALLÁS KÖZPONTI SZEREPE Vallás, mint a rend forrása Az embert az összes többi élőlénytől az emberi lélek különíti el, melynek meghatározó kvalitása az emberi értelem. Ez teszi lehetővé, hogy az emberiség civilizációkat építsen, s hogy anyagiakban is gyarapodjék. Ám az elért eredmények önmagukban soha nem elégítették ki az emberi szellemet, melyet rejtélyes természete űz a transzcendencia felé, a láthatatlan birodalma felé, hajt a végső realitás felé, a lényegek megismerhetetlen lényege felé, melyet Istennek nevezünk. A valláshordozók, az emberiség szellemi lámpásai biztosították a legfontosabb kötődést az emberiség és a végső realitás között, serkentve és csiszolva-6-