Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB

az emberiség képességét, hogy szellemi kiteljesedést, s egyúttal társadalmi haladást is elérhessen.

Egyetlen komoly kísérletet sem engedhet meg magának, mely az emberiség dolgainak rendbetételét és a világbékét célozza,hogy a vallásról megfeledkezzék. Az ember vallási felfogása és vallásgyakorlata alkotja a történelem zömét. Egy kiváló történész a vallást ,,az emberi természet sajátosságának” nevezte. Tagadhatatlan, hogy e képesség el- silányulása nagymértékben hozzájárult a társadalmi zavarodottsághoz, az emberekben lévő és a közöttük kialakult konfliktusokhoz. Ám józan ésszel aligha tagadható, hogy a vallás uralkodó befolyást gyakorolt civilizációnkra. Továbbá, újra és újra bebizonyosodik, hogy a vallás nélkülözhetetlen egy társadalmi rend kialakításakor és közvetlenül megmutatkozik hatása az erkölcsökben és a törvényekben is.

Amikor a vallásról, mint társadalmi erőről szól, Báhá’uTláh, ezt mondja: „A vallás a legalkalmasabb eszköz, hogy a népek között rend és megelégedettség uralkodjék”. Utalva a vallás hanyatlására vagy korrumpálódására, ezt írta: ,,Ha a vallás lámpása elhomályosulna,káosz és zűrzavar dúlna, és a tisztesség, az igazság, a nyugalom és a béke fényei megszűnnének ragyogni”. A veszteségek felsorolásakor a ballá’í írások rámutatnak arra, hogy „az emberi természet elfajulása. az emberi viselkedés lealacsonyodása, az emberi intézmények leromlása és széthullása ilyen körülmények között a legpusztítóbb, a legvisszataszítóbb. Az emberi jellem lealacsonyul, a bizalom megrendül, a fegyelem ellankad, az emberi lelkiismeret eltompul, a tisztességtudat és a szégyenérzet visszaszorul, és elhomályosul fontos fogalmaink jelentése, mint a kötelességtudaté, szolidaritásé, kölcsönösségé, a lojalitásé, és kihunyóban a békesség, az öröm és a remény szép érzése.”

A vallások valóságos egysége

Az emberiség bénító konfliktusában tehát önmagát kell megvizsgálnia, saját mulasztásait, hogy szirénhangokra csábult, és a vallások nevében elkövetett vétkekre és az ezt követő zavarodottságra. Akik vakon és önzőn ragaszkodtak saját dogmáikhoz, akik Isten prófétáinak megnyilatkozásairól hívőkre kényszerítették téves és ellentmondó értelmezéseiket, azokat igen súlyos felelősség terhel a kialakult zűrzavarért — azért a zűrzavarért, amelyet a hit és a józan ész, a tudomány és a vallás közé ékelt mesterséges korlátok tovább súlyosbítottak. Hiszen józanul mérlegelve a nagy vallások alapítóinak tényleges megnyilatkozásait és azt a társadalmi környezetet, amelyben küldetésüket teljesíteniük kellett, semmi nem támasztja alá a viszályokat és előítéleteket, melyek összezavarták a vallási közösségeket, s ennek következtében minden emberi viszonyt.-7 -