Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB

Mély lelki és erkölcsi felelősségérzet késztet minket e kiválasztott pillanatban, hogy felhívjuk a figyelmet azokra az átfogó felismerésekre, melyeket Bahá’u’lláh a Bahá’í Hit megalapítója címzett földünk uralkodóihoz több mint egy évszázada, s mely hitnek mi vagyunk letéteményesei.

Ellenségeskedés és a háború réme

„Az elkeseredés szelei fújnak minden égtájról”, írta Bahá’u’lláh, „és viszály, mely megosztja és sújtja az emberi nemet,nő napról napra. Baljóslatú megrázkódtatások, s a káosz szembeszökően jelzik, hogy a fennálló rend siralmasan tökéletlen”. Ez a prófétai ítélet igaznak bizonyult az emberiség közös tapasztalata szerint. A fennálló rend hiányosságai kitetszenek abból is, hogy az ENSZ égisze alatt szövetkezett független országok képtelenek a háború rémét elűzni, a nemzetközi gazdasági rend összeomlással fenyeget, az anarchia és a terrorizmus terjed, képtelenek enyhíteni azt a rettenetes szenvedést, melyet a felsoroltak és egyéb nyomorúságok az emberiség egyre nagyobb tömegeinek okoz. És valóban, a konfliktus és az agresszió olyannyira jellemzi a társadalmi, gazdasági, valamint vallási rendszereinket, hogy sok ember reményvesztetten véli; az emberi természet sajátja e viselkedés, s ezért javíthatatlan.

E szemlélet megkövesedésével egy bénító ellentmondás alakult ki az emberiség ügyeiben, egyrészt minden nemzet népe nemcsak a béke és harmónia iránti készségét, de vágyát is hangoztatja,hogy véget vessenek a mindennapokat zaklató, kínzó szorongásoknak. Másrészt viszont kritikátlanul elfogadja azt a nézetet, hogy az ember javíthatatlanul önző és agresszív, és ezért képtelen olyan társadalmi rend kialakítására, amely egyszerre haladó és békés, dinamikus és harmonikus, szabad teret biztosít az egyéni kreativitásnak és kezdeményezésnek, ám ugyanakkor az együttműködésen és a kölcsönösségen alapul.

Az előrevezető út

A béke vágy egyre sürgetőbb, s az alapvető ellentmondás, mely a béke megvalósításának útját állja, az emberiség történelmi kategóriáinak újraértékelését teszi szükségessé. Elfogultság nélkül bizonyítható, hogy ez a viselkedés messze nem fejezi ki az ember igazi lényegét, inkább az emberi lélek eltorzítása. Ennek az ellentmondásnak kielégítő feloldása lehetővé teszi minden ember számára, hogy mozgásba hozzon olyan teremtőkész társadalmi erőket, melyek — mivel kifejezik az emberi természetet — a harmóniát és az együttműködést bátorítják, a háborúk és konfliktusok helyett.-5 -