Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
Sztriptízbár a Cityben Sztriptízbárba nem szokás elvinni a feleséget, legfeljebb a másét. Ám ha a sztriptízbár a Karinthy Színházban működik, mégpedig úgy, hogy egyesíti a vetkőzés es a színjátszás követelményeit, más a helyzet. A Sztriptízbár a Cityben kellemes estét ígér a férjeknek és az ilyen mulatságoktól távol tartott feleségeknek is. A lányok igazi profik, akárcsak az igazi sztriptízbárokban, de profik a színészek is: kitűnő érzékkel illeszkednek az izgalmas történet menetébe. Még azt is hozzáteszik, amit csak ők tudhatnak. A szűziesen szende titkárnőt játszó Rák Kati pikáns báját és mindeddig .parlagon he- vertetett naivahumorát. Dózsa László pedig éppen annyira rejtélyes, amennyire az izgalomkeltés elvárható egy krimi kulcsfigurájától. A komédiát Harsányi Gábor, a szerző képviseli, hisz a darabot ő írta és állította színpadra, saját, Ettől a látványtól a férfi nézőknek elakad a lélegzetük Lassú halál folyosója című regényéből. Előadás után arról beszélgetünk, miben különbözik a színpadi sztriptízbár az igazitól.- Ez színház, még akkor is, ha a lányok ugyanazt mutatják be, amit a lokálokban. Nagyon kellett vigyáznunk az arányokra, hogy nehogy elvigyük a darabot a vetkőzés irányába, de azért mutassunk is valamit. Patikamérlegen kellett adagolni az erotikát, a krimit és a humort. Szerettem volna, ha úgy pereg az előadás, akár egy videofilm. Ma az emberek úgy el vannak árasztva tévé- és videofilmekkel, hogy idegesíti őket, ha a színházi cselekmény lassan csordogál.- Tehát inkább a nézőknek s nem annyira a szakmának csináltak színházat?- A szakma többnyire lenézi azt, ami a közönséget célozza meg. De hát mi rossz van abban? Bennünket nem dotál az állam, mi abból élünk, amit előteremtünk. Ruhákat árulunk, a kukatárolóból presszót hoztunk létre, s az idén azt is elhatároztuk, hogy nyáron is nyitva tartunk. Színház1 HARSÁNYI GÁBOR BŰNTETT A SZÍNPADON- Ha ezt lenyeled, felcsigázza tested a vágy, és nem lesz hölgy, aki ellenállna neked.- Add hát, hű szolgám, a csodabogyót, ne tétovázz!- A színész bekapta a szájába a csodabogyót, mely nem volt más, mint egy szem savanyú cukorka. Eljátszotta, hogy a vágya egekig sarkallja. A közönség nevetett, úgy csapódott össze a függöny. Vége volt a felvonásnak.- Azt hiszem, ma jól játszottam el a vén szatírt, nem gondolja? - kérdezte Bölényesi, és kezét csókra nyújtotta.- Nagyszerű volt, kolléga bácsi - mondta Setten Ádám segédszínész, és arra gondolt, ha még kétszer a partnere lehetne ennek a da- gadéknak, akkor meglenne az évi túlija.- Tisztábban ejtse a mássalhangzókat! - oktatta Bölényesi. aztán bement az öltözőbe, de még visszaszólt: - Ne zavarjanak, pihenek! - Elmosolyodott. - Hol vagy? - kérdezte, és remegett a hangja. Annácska ült az ágyon, mellbimbói mereven, keményen álltak, kitüremkedtek a jelmez alól. - Édesem! - mondta Bölényesi -, csak gyorsan, hevesen, tudod, hogy ígv szeretem a két felvonás között. - Annácska előredőlt, nyújtózkodott, hogy homloka elérje a térdét, kéjesen nyögdécselt hozzá, megsimogatta melleit, majd ezt mondta: - Piszokul szeretek l táncolni, piszokul. Látszik rajtam? Bölényesi szótlanul figyelte, a Legyezős Lány jutott eszébe, egy Re- noir-festmény. Annácska előrenyúlt a combja felé. Suta bizonytalanság volt a mozdulatában, s primitív báj suhant át az arcán.- Engedd el magad - súgta alig érthetően. Leste mozdulatai hatá- * sát, majd összecsukta izzadt tenyerét, előrehajolt, és ritmikusan mozgott a gerince. Bölényesi előtt körtáncba kezdtek a faliképek, a jelmezek; mint a ringlispíl, megindult minden.- Jó í-é-sz-e-ek? - kérdezte Annácska és nem emelte fel a fejét tölcsér alakú ökléről.- Nem értem - nyaffantott Bölényesi, és úgy remegett a térde, hogy már alig bírt állni; megtámaszkodott, és leült a kisasztalra. Teljesen roggyant volt a váratlan kéjtől. Annácska utánanyújtózkodott, rátapadt, és újra kérdezett; - Jó i-é-sz-e-ek?- Nem értem, nem értem - dadogta Bölényesi, és fiatal éveire gondolt, amikor még minden simán ment. Annacska felemelte fejét tölcsér-ökléről. - Jó színész leszek? - kérdezte most már érthetően.- Remek - így Bölényesi -, ha így folytatod, remek.- Színpadra kérem a művészeket! - hallatszott az ügyelő hangja. Mindketten rendbe hozták magukat, és elindultak a kulisszák felé. Az üresen maradt öltöző egyik szekrényének ajtaja nyikorogva tárult ki. A színház igazgatója lépett ki rajta. Száját véresre harapta, sze32
