Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

Az előadás énekessztrájai: KOR­DA GYÖRGY és felesége, BA­LÁZS KLÁRI történeti eseménynek érzem azt, hogy létrehoztuk az ország első magánszínházát. Pontosan tíz éve, hogy vagyunk. Ahhoz pedig, hogy megmaradjunk és jó előa­dásokat hozhassunk létre, szük­ség,van olykor egy kis sztriptízre is. Én például egyáltalán nem va­gyok otthonos ebben a világban, és feltételezem, hogy a nézők na­gyobbik része soha nem jut el sztriptízbárokba. Miért ne kaphat­na abból is ízelítőt? Nekem semmi kifogásom elle­ne. Ezért is örülök, hogy a szín­padi sztriptízbár az új színházi évadban is működik majd. V.Zs. Most éppen a színészek erőssí- tenek: Rák Kati és Dózsa László mét vörösre sírta, arcán gyilkos indulat feszült. Igaz tehát a suttogás, Bölényesi elcsábította Annát, az ő egyetlen feleségét. - Ezt mered ten­ni velem, szemét Bölényesi, a főnököddel! Megdöglesz, kínok kínjával halsz meg. Megesküszöm, hogy fertelmes gyötrelemmel pusztulsz el! - kezét ökölbe szorította, szemét behunyta, hangtalan ordításra tátotta a száját. Aztán hosszan és rokonszenvvel nézegette magát a tükörben. Színész akart lenni valamikor, de mert az nem sikerült, így automati­kusan színigazgatóvá vált. - Meg foglak ölni, Bölényesi - suttogta, és komolyan gondolta. A harmadik előadáson Bölényesi rosszul lett, a hasát fájlalta. Az or­vos bélfertőzésre gyanakodott. Az igazgató aggódva kérdezgette Bölé- , nyesit.- Megvan a vakbeled? Nem volt gond az epéddel? Bölényesi csak a fejét rázta.- Nem értem, mitől fáj a hasam.- Vigyázok rád, ne félj - nyugtatta meg az igazgató, és minden elő­adáson ott volt, a kulisszák mögül aggódva nézte Bölényesi jeleneteit. Különösen azt a jelenetet, amikor Bölényesi bekapja az ajzóbogyót, az egy szem savanyú cukrot. - Edd meg, eszegesd! - kárörvendezett ma­gában az igazgató, mert minden előadás előtt kicserélte a kellékcukrot a sajátjával, melyet előzőleg macskaürülékbe áztatott. Mindezt Bölé­nyesinek meg kellett ennie a nyílt színen ajzószer gyanánt. Bölényesit vitte a lendület játszott, nem figyelt az ízekre, bár azok undort facsar­tak az arcára. Am a játék elnyomta a keserű ízt. Az orvos hashajtót, ri­cinust írt fel neki. Jó ürügy volt ez az igazgatónak. A következő elő­adás előtt lukat fúrt a kis savanyú cukorba és ricinussal töltötte fel, egy kis higanyt is tett bele, hogy hatásosabb legyen. Bölényesinek nem volt ideje kiszaladni a színpadról. Leírhatatlan bűz árasztotta el a játszóteret. A kollégák, akik a közelben voltak, percekig nem vettek le­vegőt, a nézőtéren is feszengtek már és a szellőzést reklamálták.- Engem mérgeznek! - kereste meg igazgatóját Bölényesi.- Hatá­rozottan éreztem, hogy a cukor nem cukorízű, hanem valami más... nem tudom elmondani... És nekem meg kell ennem szerepem szerint, akár tetszik,.,akár nem. Setten Ádám segédszínész adja át a cukrot a színpadon. Ő a bűnös.- Lehet, hogy a segédszínész gyűlölete a nagy művész iránt ilyen eszközök használatára aljasít? Lenyomoztatom. - Az igazgató beszólt a rendőrségre, hogy küldjenek nyomozókat, ráállították az apparátot Setten Ádámra. Beépítették a kollégákat, akik egy öltözőben öltöztek vele. Vegyelemezték a cukrokat. Semmit sem találtak. Bölényesi a színpadon mégis érezte a szörnyű ízt. Már hányingere volt, amikor a cukorra gondolt. Előadás előtt nem tudott aludni, enni. Az apparátus teljes bevetéssel dolgozott. Lehallgatták Setten Ádám telefonját, pszi­chikai csapdáknak, megterheléseknek vetették alá. Egyértelművé vált mindenki számára: Bölényesinek béldugulása van, és ez az agyára ment. Bűzfelhőket eregetett alul-felül. Egy hónap múlva eltemették. Sokan jöttek ki a temetésre. Annácska is, s a férje, az igazgató, akinek az arcán bánat ült. A temetés után Bölényesi felesége beült az örökölt Porschéba. Megcsókolta a volánnál ülő szeretőjét.- Látod, drágám, most már ez is a miénk, na meg a villa, a nyaraló és a teljes devizaszámla.- Nincs lelkiismeret-furdalásod? - kérdezte a volánnál ülő, és visszacsókolta az özvegyet.- Mitől lenne? - vonta meg a vállát a gyászruhás asszony -, min­dig volt négy-öt szeretője. Engem csak cselédnek, rabszolgának hasz­nált, kizsigerelt. Húsz év óta keverem a levesébe a trisót, de hogy pont most hatott? Ez fantasztikus. Azt hittem, már megszokta a szervezete. 33

Next

/
Thumbnails
Contents