Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

HAMIS A BUJTOR ÚJABB KALADFILMET FORGAT Bujtor István filmet rendez, s színészként immár negyedszer áll a kamera mögött. Ez önmagában még nem számítana szenzáció­nak, ha a hazai „hivatalos” film­gyártás háza táján rendben tör­ténnének a dolgok. Ám - mint tudjuk - lassan nemcsak rendről, de Filmgyárról sem beszélhetünk. Szerencsére minden nagykapu mellett kiskapu is nyílik, így a Gyarmat utcai Cinecitta mellett is létesülnek alkalmi kisvállalatok, hogy a magyar filmgyártás folya­matossága meomaradion. Dávid és Góliát ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, míg egy presszó tera­szán Bujtor Istvánra várakoztam. Az utolsó korty kávémat iszom éppen, mikor hangos társaság te­lepedik körém, B. I. és stábja.- Ma volt az utolsó forgatási napunk, magammal hoztam a munkatársaimat is a találkozónk­ra. Nézd, csupa válogatott „gasz- konyi” legény. Tizenhármán, mint a gonoszok, ez a teljes stáb, itt nincs felesleges ember. Egy-két kivétellel mindenki két-három fel­adatot látott el.- Költők és hadvezérek egy- személyben.- így van, és nem csupán jó munkások, de remek nyilatkozók is. Itt van például Bálint, a szí­nészgárda egyik oszlopos tagja. Bálint arcán csibészes mo­soly. Előbb rendező-barátjára néz, aztán felém fordul. A két em­ber egymás mellett Dávid és Gó­liát. El is tévesztem a megszólí­tást.- Hány éves vagy, Dávid?- Bálint. Na, várjunk csak. Nyolc, nem: nyolc és fél.- Remek, ez a szám filmnek is jó volt. Remélem, színészkornak is beválik. Hogy tetszett-e neked a filmezés, nem is kérdem, lá­tom, komoly barátság született közted és a rendező úr között. Ez a szarvaslövő sapka a fejeden mintha nem éppen a te méreted volna.- A barátomtól kaptam. Majd­nem egyforma a fejünk.- Majdnem. Na, Bálint, mesélj nekem a forgatásról. Mondd el nekem azt a jelenetet, amelyikben a legjobban érezted magad.- Hát talán akkor, amikor egy kempingben bevittek az igazgató­hoz, és ott a diri azt mondta ne­kem: - Na, mesélj szépen, kisfi­am. - Mit meséljek? - kérdez­tem. - Mit tudsz? - Semmit. - Látod ezt? Ez egy golflabda. Tu­dod, mi marad a fejedből, ha tel­jes erőmből beleütök? - kérdezte a diri fenyegetően. Mire én: - Látja ezt? Ez a cipőm orra. Tudja, mi marad a tökéből, ha teljes erőmből belerúgok?!- És ez tetszett neked?-Igen.- Végre megmondhattad a vé­leményedet egy felnőttnek, amúgy férfiasán. Bálint, a színé­szek közül kivel volt a legjobb ját­szani? Újabb huncut mosoly Bálint arcán, aztán fejét odadönti Bujtor István oldalához.- Hát vele.- De nem érdekből, igazán barátok voltatok?- Most B. I. arcán jelenik meg ugyanaz a mosoly, mint az előbb Bálintén.- Barátok vagyunk, láthatod. A sapkám már az övé, de beje­lentkezett a cipőmre, a kabátom­ra meg a nadrágomra is.- Na, ezekre, azt hiszem, egy kicsit még várnod kell. Addig is elmondanád nekem a film törté­netét, röviden?- A kábítószer körül forog a történet. Valahonnan a görög szi­getekről megérkezik a „por", a ki­kötőben műanyagból készült cit­romutánzatba csomagolják, és berakják egy rendes citromszállít­mány közé, majd a kamionon Magyarországra viszik. De töké­letes bűntény nincs. Az egyik ka­mion sofőrje lop a szállítmány­ból, és Balatonfüreden árulni kez­di. Lebukik. Erre a nyomra aztán rátapad Kardos doktor, aki min­dig büszke valamire, most a ma­gyarságára, arra, hogy mi vettük ki az első téglát a berlini falból, mire a német gengszter azt mondja: - Köszönjük! És úgy le­üti Kardos doktort, hogy az kis híján belehal.- Majdnem azzal a téglával, amelyet mi vettünk ki a berlini falból. Ezek után a rendező megvonja a szót Bálinttól, és maga folytat­ja.- Kardos doktort Kern Andris, a rendőrfőnököt Avar István játssza. Ötvös Csöpit továbbra is én játszom, és természetesen megint kirúgnak a rendőrség ál­lományából, mert Lajoska urat, a Vagyonügynökség főalkalmazott­ját úgy „megcirógatom”, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérü­lést szenved. Mindezt persze azért teszem, mert nem akarják visszaadni a nagyapám kocsmá­ját. Purci úr, az öreg szélhámos saját nyomozóirodát alakít, és ő is belekapcsolódik a banda kézre kerítésébe. Már nyomon van, mi­kor bedöglik a Trabantja, és egy szovjet tankkal folytatja az üldö­zést.- Kerülve minden feltűnést.- Igen. A jelenetet a legna­gyobb turistaidényben, a Bala­tonnál vettük fel. Mondanom sem kell, micsoda felfordulás keletke­zett, mikor a balatoni főúton, a Nádfedeles csárda mellé beka­nyarodott az orosz lánctalpas. Történt pedig mindez két nappal azok után, mikor egy ország ép­pen azt ünnepelte, hogy az utol­só szovjet katona is elhagyta or­szágunkat. Szerintem azok, akik a jelenetet csak elsuhanóban, au­tóból látták, a hírt azóta sem hi­szik el. A slusszgeget termé­szetesen nem mondom el, aki megnézi a filmet, megtudhatja. Egy biztos, győz a jó és elbukik a rossz. Ennyi. Igaz, Bálint? Bálint biccent, és megigazítja a sapkáját. En pedig arról faggatom Buj­tor Istvánt, hogyan sikerült eb­ben a filmezésnek egyáltalán nem kedvező világban pénzt sze­rezni a forgatáshoz. Klimaxos filmgyártás?- A MAFILM, mint köztudo­mású, a változás korát éli. Klima­xos. Ugyanígy a televízió is. Sze­rencsére az egyes csatorna veze­tőségének tetszett a történet, és hajlandók voltak támogatni az el­készítését. Ezzel egy időben talál­tam egy német producert, aki vállalta a külföldi (görög-német) forgatások költségeit. Csináltam egy céget, és mint cégfőnök ter­mészetesen a film költségvetésé­vel én gazdálkodtam és gazdál­kodom. Készítettem egy ütemter­vet arról, hogy a pénzt kitől, milyen részletezésben kapom, és a forgatást, a kifizetéseket ennek megfelelően alakítottam. Ez lehe­tővé tette, hogy elinduljak, mi­előtt a teljes gyártási összeg be­fut a kasszába. És el is kellett in­dulnom, mert a történet tavasszal és nyáron játszódik, az alkalmazottak is csak ebben az 4 BABA-M

Next

/
Thumbnails
Contents