Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

- 33 lógiai szint irányába (Buffon, Lamarck, Darwin). A 19-20. században Haeckel, Oparin, Haldane, Miller, Urey, Eigen és mások még tovább mélyítették, a prebiológiai, a kémiai fejlődés szintjéig. Századunk második felében az evolú - ciós asztrofizika teljesítményeinek köszönhetően a fejlődés eszméje elhagyta a bioszférát, s a kémiai elemek csillagokban és a korai forró Univerzumban való fokozatos felépülésének az elméleteként jelentkezett.

A fejlődés fogalma így fokozatosan hódította meg az anyag egyre mélyebb és mélyebb organizációs szintjeit. De egyre messzebb és messzebb haladva visszafelé a múltba, az ember újraalkotta az embernek a megjelenéséig vezető esemény - láncolatot is. Ma már világosan látjuk ezt a láncolatot, a kozmikus anyag egy parányi része fokozatos bonyolódá - sának csaknem folytonos vonulataként, amely megfelelő feltételek esetében az állandó formák természetes kivá - lasztódásával képes a hierarchikus struktúrák egymás u- táni kifejlesztésére, a fiatal forró Univerzum elemi részecskéitől a gondolkodó agyig és a civilizációig.

A progresszív fejlődési folyamat genetikai egységét és realitását bizonyos fontos paramétereknek a szabályos változása is igazolja a folyamat során. Így például a strukturális komplexitás foka (amit a rendszer hierarchikus szintjeinek a száma definiál) vagy az egyetlen strukturális szintet reprezentáló stabil változatok száma az elemi részek - atomok - molekulák - biológiai makromolekulák fejlődési sor mentén haladva monoton növekszik, míg a rend - szerek egységét biztosító kötési energia ugyanebben az i— rányban fokozatosan csökken.

Kimutatták, hogy amikor egy fejlődő rendszer "fejlődéséről" vagy "visszafejlődéséről" van szó, a rendszernek mindig valami célt tulajdonítunk (vagy kvázicélt, amennyiben a rendszer élettelen). Aligha lehetséges "tartalmasabb" cél, mint egy adott szint objektumai közül próbálkozással