Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
- 34 és szelekcióval létrehozni a további fejlődésre alkalmas következő, magasabb szintet. Hasonlóképpen a fejlődés kritériuma éppen az lehet, hogy mennyire sikerült megközelíteni a magasabb organizációs szintet; nyilvánvaló, hogy az ilyen kritériumot csak visszamenőleg lehet alkalmazni, a magasabb fejlettségi szint létrejötte után. Vannak olyan érvek is, amelyek az Univerzumban végbemenő valamennyi fejlődési folyamat közös kritériumának a léte ellen, valamint az ellen szólnak, hogy a progresszió a fejlődés "fő iránya" az Univerzumban. A progresszív fejlődés vonala egymástól meglehetősen különböző kozmikus folyamatok között érvényesül, amelyekre semmilyen értelemben sem érvényes a fejlődés-visszafejlődés fogalompár , amelyekkel azonban a szóban forgó fejlődési vonal kétségkívül kapcsolatba hozható (az anyag-, az energia- és az entrópiacsere révén). Az események láncolata ezen a fej - lődési soron nem mond ellent a természettörvényeknek, de lehetséges, hogy nem vezethető le belőlük, mivel nagy mértékben a véletlen szeszélye határozza meg (legalábbis bizonyos állomásain). Kissé eltúlozva J. Monood találó megjegyzését, a bioszféra eredetéről azt mondhatjuk, hogy a progresszív fejlődés vonalának "nem kell szükségszerűen léteznie, de lehetséges, hogy létezik". Különösen nagy a véletlen szerepe a biológiai fejlődés szintjén. A mutációk és a szexuális rekombinációk véletlen jellegének következtében a bioevolúció sztochasztikus folyamat. A sztochasztikus jelleg önmagában persze nem jelent meghatározatlanságot, megjósolhatatlanságot. Napjaink biológusainak többsége azonban a biológiai evolúciót kreatív, nagymértékben előre jelezhetetlen folyamatnak tekinti. Az olyan bonyolult, többoldalúan meghatározott rendszernek , mint a szimultán fejlődő fajok összessége, a matematikai leírásában nagyszámú "bifurkációs pontnak" kell szerepelnie, amelyekben az esedékes "megoldást" a puszta véletlen