Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

29 Márkus Csaba: A pusztuld bolygóról menekültek az ufósok

(Vasárnapi Hírek, 1991. május 19. 16.p.)

Ha csak a fele igazolódik be mindannak, amit egy szolnoki villamosmérnök, Földes Attila állít nemrég megjelent "A Mars üzenetének megfejtése ürfotók alapján" című könyvében, akkor alighanem bekerül a neve a Nagy Felfedezők névsorába.

A Mars-csatornák felfedezése óta sokakat foglalkoztatott a kérdés: létezhet-e, létezhetett-e értelmes élet, civilizáció bolygótestvérünkön? A Mars-szondák kiábrándító adatokat közöltek, nem bukkantak élet nyomaira a kihalt kősivatagokban, a közeli firfotók viszont pontos térképek megrajzolásához közöltek adatokat. Persze már korábban is tudtuk, hogy a Marson találhatók Naprendszerünk legnagyobb vulkánjai: 27-30 kilométer magas, a Mars- sztratoszférába nyúló csúcsaik mellett eltörpülnek legnagyobb földi hegyóriásaink is. Földes Attila hipotézise szerint ezek (és más Mars-tűzhányók is) értelmes lények alkotásai, s azért helyezték el őket szabályos rendbe, hogy üzenjenek nekünk, földlakóknak 160-200 millió év távlatából.

A szolnoki mérnök szerint akkor, amikor Földünkön a Jura- korszak viharos eseményei zajlottak (a szárazföldek ekkor még egy hatalmas kontinenst - a Gondwana földet — alkották), a marslakók rájöttek, hogy bolygójukon hamarosan megszűnnek az életfeltételek, s ezért üzenetet küldtek bolygótestvéreiknek. Mivel civilizációjuk jóval fejlettebb lehetett a mostani földinél, mesterséges úton'tűzhányókat élesztettek, úgy helyezve el azokat, hogy pontos a- datokat szolgáltassanak a Naprendszerről és magáról a Marsról.