Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
22 káosz lesz újra. A csillagok fénye hideggé és szúróssá vált a gondolatra.- Lassan hazaérünk - mondta halkan. - Velem maradsz a szobámban is?- Veled megyek, ha meg tudsz tartani. De ha nem gondolsz rám, eltűnők. A kapu megnyikordult, ahogy kinyitotta. Óvatosan lépkedett fölfelé a sötét lépcsőkön, aztán benyitott a házba. Villanyt gyújtott. A hirtelen, erős fény megzavarta. A konyhába ment és teát melegített. Most vette csak észre, hogy a máskor oly hosszú út most milyen gyorsan véget ért. A forró tea azonban felüdítette. Gondosan kiöblítette a csészét és a mosogatóra tette. Most öröme telt a máskor kényszernek érzett mozdulatokban. A szobájában kellemes meleg és tisztaság fogadta. Mindig rendben hagyta és mindig rendben is találta. Megszokott, szinte gépies mozdulattal vette le a kabátját és a helyére akasztotta. Kedvenc fotelé, amelyben órákon át ücsörgött olvasgatva, csábítóan kínálta magát. Leült és ellazította az izmait. A kusza, olykor durva világban ez a szoba volt az egyetlen menedéke. Itt egyedül lehetett a gondolataival. Az ismerős tárgyak, amelyek évek óta mindig ugyanazon a helyen álltak, megnyugtatták. Könyvei, a sok jó barát, fegyelmezett rendben sorakoztak a polcon. Az asztalon virág, és az ágyon, a sarokban egy néger baba ül - kedves ajándék - akit bármikor átölelhet és szólhat hozzá. Lehunyta a szemét és megpróbálta előhívni testetlen vendégét .- Itt vagy még? Gyere vissza! Hadd adjam át neked végre minden gondolatom. Nézd ezt a derűs szobát! Én is ilyen vidám, gondtalan és kiegyensúlyozott szeretnék lenni, a gondolataimban is. Miért fáj nekem egy letört ág, egy eltaposott bogár, mikor más nem is gondol vele? Szabadíts meg, szabadíts meg a keserű és hiábavaló gondolatoktól! Elhallgatott. Egy megfoghatatlan valami cikázott át az
