Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

- 23 agyán villámgyorsan. Utánakapott, de kicsúszott a kezei közül. Egy pillanattal később már el is felejtette, de tudat alatt lesben állt, hogy ha újra feltűnik, elfogja ezt a tovasuhanó foszlányát a gondolatnak.- Megszabadítalak. Feküdj le és aludj! Míg álmodsz, én dolgozom. Reggel más emberként ébredsz.

Felállt a fotelból és gondos, gyors mozdulatokkal megvetette az ágyat. Levetkőzött. Könnyű hálóinget öltött magára. A villanykapcsolónál a keze egy pillanatig várt, míg tekintete végigsiklott a szobán, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Aztán sötétség borult rá. Csendben lefeküdt, és lehunyta a szemét. Valamiféle testetlen le - begést érzett, de ezt talán a cigaretta okozta. Megadta magát a Jelenlétnek.

Nem tudta, mennyi idő telhetett el, amikor újra feltűnt az előbbi gondolat. Most elcsípte néhány foszlányát és valami felismerésféle alakult ki benne, de még nem értette. Felült és villanyt gyújtott. Néhány cserépben palántákat nevelt és eszébe jutott, hogy ma este elfelejtette meglő - csolni őket. Ahogy a kezébe fogta a vízzel teli poharat, tisztán kivehető kacagást hallott.- Te vagy az? Eddig csak homályosan sejtettelek valahol mélyen bennem. Mitől erősödtél így meg?- Tőled. Már majdnem minden gondolatod az enyém. Nézz ki a csillagokra! Mi jut eszedbe róluk?

Hosszasan bámult kifelé az ablakon a félrehúzott függöny mögül.- Nagyon tisztán ragyognak, holnap hideg idő lesz - mondta ostobán.- Igazán? Néhány perce még szeretetről, békéről ás végtelenségről áradoztál.

Dac vett erőt rajta. A tovasuhanó gondolat értelme most érte el az agyát. Megértette az üzenetet. Elfordult és megpróbált nem gondolni a Jelenlétre. A palántákat locsolta.